Megfigyelték az állatokat, és látták, hogy bár szaporodni nem tudnak, de azonos nemű egyedek is párba álltak, és akár elárvult utódokat is felneveltek. Kiderült, hogy vannak hímek, akik nőstényként viselkednek, az ő tennivalóikat végzik, elárvult utódokat gondoznak, és fordítva, de olyanok is, akik inkább kivonják magukat ebből az egészből.
Így festettek az ősi nemek
Az alapvető kategorizálási igény emberi sajátosság: ennek jegyében őseink számolgattak, és arra jutottak, hogy vannak hímek, nőstények, hímként viselkedő nőstények, nőstényként viselkedő hímek, az egész iránt közömbösnek mutatkozók, hímek, akik hímekhez vonzódnak, nőstények, akik nőstényekhez, olyanok, akik mindkettőhöz, és még sorolhatnánk. A szibériai, a délkelet-ázsiai és az amerikai őslakosok ötig jutottak: vannak férfiak, nők, kétlelkű férfiak (férfiak, akik nőként élnek), kétlelkű nők (nők, akik férfiként élnek), és a transzneműek, akik túlmutattak az előző négy kategórián.
Ebben a kultúrában ha két férfi költözött össze, az ugyanolyan normálisnak számított, mint az, hogy ha egyikük elhunyt, akkor párja a következő kapcsolatában akár az addigitól eltérő nemi szerepet vett fel.
Nem voltak olyan sokan, hogy a törzs megújulását, a szaporodást gátolták volna, sőt nagy hasznukat vették az elárvult gyerekek örökbefogadásakor.
Az ősi népek alázata
A perzsák hasonlóan nyitottan gondolkodtak. Megan Cifarelli, a Manhattanville College professzora szerint a 3000 éve létezett civilizációval kapcsolatban most jutottak el odáig, hogy a régészek el merjék képzelni, hogy bináris rendszer helyett talán valami másban is élhettek. Egyre nyilvánvalóbb, hogy meg merték engedni maguknak a sokszínűséget, az élet, a vonzalom, a szexualitás, a szerepek szabálytalannak tűnő áramlását. Az ősi perzsa sírok elrendezései és tárgyai alapján (a sírok húsz százalékánál nőnemű testek mellett férfiakhoz társított tárgyakat találtak, és fordítva) úgy tűnik,
a nép tagjai a nemet inkább spektrumként fogták fel, mint merev bináris kódként.
Aranyból készített tálat is találtak, amelyen szakállas férfiak nőinek tekintett munkákat végeznek. Egyre inkább úgy tűnik, hogy amíg az európai gyarmatosítók meg nem érkeztek, az élet a legtöbb ősi civilizációban gazdagon áramolhatott, és az emberek a mostaninál szabadabban választhattak a szerepeik között.
Na jó, de akkor…
Azt jelenti ez, hogy az említett ősi népek mindent jobban csináltak, mint mi? Dehogyis. Vagy esetleg azt, hogy bezzeg náluk nem fordultak elő a nemi szerepekkel kapcsolatos elnyomások, furcsa szabályok, kényszerházasságok? Ezt sem állítom. Ahogy azt sem, hogy most már mindent tudunk az ősi népek nemi szerepeiről csupán néhány temetkezési hely meg edény vizsgálata után. Mindenre lehet többféle magyarázatot is adni. De bátran elgondolkodhatunk a körülöttünk élő állatok, múltbéli és jelenbéli emberek viselkedésén, és megfigyelhetjük őket anélkül, hogy azonnal kategorizálni akarnánk őket. Meglehet, hogy vannak dolgok, amiket nem feltétlenül tudunk megmagyarázni, amik nem illenek az általunk ismert fachokba. Gondolkozzunk el azon, hogy talán nem az élettel, hanem a kategóriáinkkal van tennivalónk.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
