Manapság egyre nehezebb optimistának lenni. A háborús körülmények, a természeti katasztrófák, a belső bizonytalanság mind olyan tényezők, melyek megnehezítik a pozitív világszemléletet. Mégis, néha nem árt valamibe kapaszkodni, és erőt meríteni az optimista világlátáshoz. A témában Tatai Csilla egészségpszichológus állt rendelkezésünkre.
Toxikus pozitivitás
Tatai Csilla nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy az optimizmust ne keverjük össze a toxikus hurráoptimizmussal, ugyanis a kettő egészen más fogalom. A toxikus pozitivitás nem ad valódi képet a lelkünkben zajló folyamatokról, inkább valódi érzelmeink elnyomását jelenti. Csilla szerint ez azért is káros, mert a negatív dolgokat is szükséges megélni, ezek is építenek a maguk fura módján.
„Éljük meg bátran nehéz, negatív érzéseinket is, ne tagadjuk meg azokat, ne söpörjük szőnyeg alá a nehézségeinket, problémáinkat sem, hisz azoknak is van létjogosultsága, azokkal is lehet és kell is foglalkozni. Amikor éppen olyan események történnek velünk, melyeket nagyon nehéz, szinte lehetetlen optimistán szemlélni, az nem könnyű. Inkább később tudunk valami pozitívumot felfedezni bennük, meglátni azt, milyen előnyökkel jártak, mit adtak életünkhöz, mit tanítottak nekünk” – mondja.
Egészséges optimizmus
Tehát az optimizmus nem azt jelenti, hogy minden szép és jó, sokkal inkább azt fejezi ki, hogy lássuk meg a jót, amiben csak lehet. A klasszikus félig tele, félig üres poharas hasonlattal jól fel lehet mérni, hogy valaki inkább pesszimisták vagy az optimisták közé sorolható. A pszichológus szerint a poharas hasonlat azért találó, mert egyszerű, és így mindenki számára közérthető.
„Nem az számít, hogy ténylegesen mennyi folyadék van a pohárban, hanem hogy hogyan tekintünk arra a folyadékmennyiségre. Azaz mire figyelünk, mire fókuszálunk, a pohár melyik felére? Az itallal megtöltött felére vagy a pohár üresen maradt felére?
Kiderül, hogy az életedben mit látsz, mire helyezed a fókuszt: annak örülsz, amit kaptál, vagy folyamatosan arra fókuszálsz, ami nincs meg, ami hiányzik? Lehet, hogy csak azért látom félig üresnek a poharat, mert ahhoz mérem, hogy másoknak mennyi van a poharában?
Talán azért zavar a félig üres rész, mert folyamatosan másokhoz hasonlítgatom az én poharamat – vagyis saját helyzetemet, illetve önmagamat? Az sem biztos, hogy a mások pohárban levő ital finom” – sorolja a szakember. Így egyértelmű, hogy sok minden szemlélet és értelmezés kérdése, tehát a pozitivitás is.
„Saját praxisomban is tapasztalom, milyen nagy jelentősége van egy adott történés egyéni értelmezésének. A hozzám fordulókat gyakran kérem, hogy vezessenek gondolatnaplót, melyben feljegyzik, mi történt velük és hogy milyen (automatikus) gondolatok fogalmazódtak meg bennük az adott pillanatban. Ebből látszik, hogy ők maguk, hogyan értelmezik az adott helyzetet, melynek minden ember esetében más és más lehet a színezete” – mondja Csilla.
„A gondolatnapló rendszeres vezetésével hatékonyan átstrukturálható a gondolkodás. A kliens maga is megtanulhatja pozitívabban szemlélni a vele történő dolgokat. Kialakul, beépül egy optimistább attitűd, hozzáállás, amelyet majd maga is hatékonyan tud alkalmazni a mindennapjai során” – summázta.
Félig üres a pohár?
Ha te esetleg a pesszimistább életszemléletet alkalmazod, jó hír, hogy ezen is lehet változtatni, akár egyszerűen a szóhasználatunkkal is.
„Sajnos sok emberre jellemző borús, pesszimista, olykor már-már depresszív hozzáállás. Vannak, akik számára az a megszokott, a természetes, hogy sorolják egymás után a velük történt rossz dolgokat. Hosszú listát tudnának írni arról, hogy mi a rossz az életükben, mi nem sikerült, ez sem jó, az sem jó. Sokszor már úgy kezdik mondanivalójukat – és ez is beszédes –, hogy »Az a gond/probléma, hogy…« – Mennyivel másabb lenne úgy fogalmazni, hogy »Az a helyzet, hogy…«
Nem teszik mellé az érem másik oldalát: a boldogságra, örömre okot adó dolgokról nem esik szó, azok kívül esnek a fókuszon. Itt kezdődne a tudatosság, a tudatos munka. A nehézségek, problémák és negatívumok ellenére – hiszen azok mindig vannak, mindenkinek az életében jelen vannak, elkerülhetetlenek – mennyi pozitívumban van részünk.
Tudatosan kellene arra figyelnünk – akár listát írva –, hogy mik azok a dolgok, azok az apróságok, amelyeknek örülhetünk, amelyek megmosolyogtatnak”
– osztja meg velünk gondolatait a szakember.
Családból ered?
A világhoz való hozzáállásunk jórészt rajtunk múlik, de mint életünk szinte minden területén, így itt is nagy hatással van a családunk.
„A hozzáállásunk attól is függ, kik vesznek körül minket, és ennek a közösségnek milyen a világhoz való alapvető hozzáállása. Az, hogy családunk, barátaink, kollégáink optimistán vagy pesszimistán közelítenek a dolgokhoz, bennünket, saját megélésünket, értelmezési keretünket is befolyásolhatja, ahogy mi is befolyásoljuk őket.
Optimista szemléletünkkel, pozitív hozzáállásunkkal mi is hatni tudunk másokra, mintaként, modellként szolgálhatunk. Ha már előkerült a család: már egészen korán, kisgyermekkorban, a szülő példáján keresztül adódik át az is, hogy hogyan közelítsen a gyermek a világhoz, hogyan értelmezze a vele és körülötte történteket – a szülő optimista vagy pesszimista hozzáállását is elsajátítja, személyiségébe beépíti, világlátását aszerint rendezi a gyermek” – osztotta meg velünk a szakember.
Az egészségre is jó hatással van az optimizmus
Az optimista világszemlélet még az egészségre is hatással bír: a dolgokhoz való pozitív hozzáállás csökkenti a szívbetegségek esélyét, de más előnyei is vannak.
„Számos vizsgálat alátámasztja, hogy az optimizmus magasabb boldogságszinttel, szubjektív jólléttel, élettel való elégedettséggel jár, valamint hozzájárul a hatékony megküzdéshez – bizonyított, hogy az optimista emberek inkább alkalmaznak adaptív megküzdési stílusokat a stresszel terhelt szituációkban.
Az is bizonyított, hogy optimista beállítódás következményeképpen jobb mentális egészségnek örvendhet az egyén, alacsonyabb a depresszió és a hangulatzavarok kialakulásának a valószínűsége. Ugyanakkor az optimizmus hozzájárul a testi egészséghez is, például a pozitív szemlélettel jellemezhető emberek jobb szubjektív egészségi állapotról, alacsonyabb tünetszámról számolnak be. Egy vizsgálatban beigazolódott, hogy az optimizmus csökkenti, míg a pesszimizmus növeli a szívinfarktus kialakulásának kockázatát” – mondja Tatai Csilla.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
