öngyilkosság veszély

Nagyon is természetes, hogy tartunk az olyan helyzetektől, ahol a számunkra fontos másik személy élete foroghat kockán, és jogosan aggódunk, ha ennek bármi jelét észleljük. Egy mentális nehézség jelenléte nem olyan egyértelmű, mint egy törött csont vagy fájó hát esete. Ha sejtjük is, hogy gond van, nehéz „bizonyítani”. Féltjük a kapcsolatot, hátha a felvetésünkkel megbántjuk a másikat, vagy esetleg magunkra haragítjuk. Éppen ezért nagyon is fontos lehet tudni, mit tehetünk, ha azt gyanítjuk, vagy esetlegesen biztosan tudjuk, hogy a környezetünkben valaki öngyilkosságon gondolkozik. Beszéljünk őszintén az öngyilkosságról, és először is nézzünk rá, hogy milyen figyelmeztető jelei lehetnek.

Az öngyilkosságot megelőző állapotok

Az öngyilkosságra leginkább hajlamosító tényezők a pszichiátriai betegségek (pl. depresszió, bipoláris zavar, skizofrénia), a szenvedélybetegségek, korábbi öngyilkossági kísérlet vagy kísérletek és a családban történt öngyilkosságok. Szinte minden öngyilkosságot fontolgató személy küld jeleket a környezetének. Ha ezeket a figyelmeztető jelzéseket felismerjük, szükségünk lehet eszközökre, hogy tudjuk, hogyan reagáljunk ezekre. Figyelmeztető jelek lehetnek:

• Reménytelenség, jövőkép hiánya, úgy látja, hogy a helyzetéből nincs kiút.
• Önutálat, önvádlás jellemzi, bűntudat, szégyen kínozza, és úgy gondolja, teher a környezetének.
• Beszél arról, hogy megöli magát.
• Sokat beszél a halálról.
• Öngyilkosságra alkalmas eszközöket keres vagy szerez be.
• Elkezdi elrendezni az ügyeit.
• Elköszön, akár látogatások, telefonhívások által.
• Elkezd eltávolodni kapcsolataitól, magányra vágyik.
• Hirtelen megnyugszik, boldogságot érez, ami sok esetben annak a jelzése, hogy meghozta a döntését az öngyilkosságról.

Preszuicidiális szindrómának nevezzük az öngyilkosságot megelőző állapotot, aminek három szakaszát különböztetjük meg. Ezeknek az ismerete segíthet minket a környezetünkben élő érintettek támogatásában. Az első szakasz során elkezdődik és egyre dinamikusabban folytatódik a beszűkülés. A negatív dolgokra, a nehézségeire koncentrál, egyre inkább jelentőségüket vesztik a pozitív élmények, és elkezd elzárkózni a kapcsolataiban. A második szakaszban az agresszivitás úgymond befelé fordul, és gátolttá válik, ami sok esetben önvádlás formájában ölt testet. A harmadik szakaszban az érintett fantáziavilágba menekül, ahol egyre inkább saját halálára gondol az illető, és megérik az öngyilkosság terve.

Hogyan segíthetünk öngyilkossági veszély esetén?

Ha azt sejtjük, hogy a környezetünkben valaki öngyilkossági gondolatokkal küzd, akkor a legjobb, amit tehetünk – még ha félelmetesnek is tűnik –, hogy nyíltan és direkten rákérdezünk. Téves hiedelemként élhet bennünk, hogy a kérdezősködés fokozhatja az öngyilkosság veszélyét. Ez nincs így! A beszélgetés segíthet kiadni a negatív érzéseket, a reménytelenség kifejezését, csökkentheti a magányosság érzését, és így akár megelőzhető az öngyilkosság.

Fejezzük ki a másik számára, hogy törődünk vele, hogy itt vagyunk neki, és meghallgatjuk. Bármennyire is nehéz végighallgatni, fontos lehet hagyni, hogy a másik megossza, ami a lelkét nyomja. Legyünk együttérzőek, elfogadóak, és ne ítélkezzünk. Kérdéseinkkel, támogatásunkkal fontos kimutatni, hogy komolyan vesszük őt, és megoszthatja a fájdalmát velünk. Adjunk reményt a számára, kifejezve azt, mennyire fontos számunkra ő maga, van segítség, és erősítsük meg benne, hogy ezek az érzések el tudnak múlni.

Mi az, amit semmiképp se tegyünk?

Sok esetben nagyon nehéz átérezni a másik fél teljes reménytelenségét, súlyos nehéz gondolatait, érzéseit. Az ebből fakadó feszültséget nehéz leküzdeni, de sokat jelenthet a másik számára, ha nem sürgetjük. Kerüljük a „szedd már össze magad”, „majd túl leszel rajta” kifejezéseket. Nem vonhatjuk kétségbe a másik érzéseit és gondolatait, mert ezzel még inkább erősítjük benne a kívülállóság, a megérthetetlenség és egyedüllét élményét.

Ne kezdjünk bűntudatkeltésbe, még a legjobb szándékkal sem, miszerint „gondolj bele, mit fog érezni a családod”, kerüljük a bagatellizáló gyors tanácsokat, hogy „de annyi minden van, aminek lehet örülni”. Ne adjunk tanácsot, ötleteket a helyzet megoldására. Semmiképp se ígérjünk titoktartást! Ha barátunk, családtagunk veszélyben van, ezt az ígéretet muszáj megszegnünk.

A legfontosabb lépések öngyilkossági veszély esetén

Nagyon megterhelő egy ilyen helyzet mindkét fél számára, hiszen a félelem és aggodalom mellett sok más nehéz érzéssel szükséges együtt lennünk. Fontos, hogy nem kell egyedül cipelnünk a helyzet terhét! Ezeket a konkrét lépéseket tehetjük meg:

• Adjuk meg a barátunk/családtagunk számára egy elérhető lelki elsősegély-szolgálat telefonszámát: a 116-123 éjjel-nappal hívható díjtalanul, mobilról és vezetékes telefonról is.
• Biztassuk, hogy keressen fel pszichiáter szakorvost, klinikai szakpszichológust: a területileg illetékes pszichiátriai gondozók listáját itt találjuk.
• Akut szuicid krízis esetén bármely kórház sürgősségi osztályán vagy pszichiátriáján jelentkezhet segítségért.
• Ha pedig úgy érezzük, hogy az illető közvetlen veszélyben van, például öngyilkosságot hangoztat, erre utaló megjegyzéseket tesz, esetleg tett magával valamit, akkor értesítsük a mentőket a 112 tárcsázásával.

További fontos információk elérhetőek a https://ongyilkossagmegelozes.hu/ oldalon!