Közel 170 éve, 1857-ben volt az első olyan márciusi nap, amely valamilyen értelemben véve a nőkről, a nőkért szólt. New Yorkban textilipari dolgozó nők tüntettek az emberhez méltóbb munkakörülményekért,
a munkásmozgalom követelései mellett ugyanakkor az emberjogi kérdések is egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a nőnaphoz kötődően.
Végleges dátumot is egy női megmozdulás miatt kapott ez a nap: 1917-ben Oroszországban tüntettek a kenyérérét és a békéért az orosz nők, ami végeredményben II. Miklós cár lemondásához, polgári kormány alakításához, női szavazójog bevezetéséhez vitte az országot. Hazánkban 1948 óta hivatalos a március 8-i nőnap, amely a rendszerváltás követően elvesztette munkásmozgalmi ízét – cserébe kötelező, üresnek tűnő gesztussá vált, amit a legolcsóbb primula és az obligát bonbon is jelez.
Így lesz üres gesztus a nőnapi ajándékozás
A nőnapi csokor vagy bonbon a valódi egyenjogúságot a mindennapokban megvalósító tettek nélkül ugyanis pont annyira értelmetlen, mint anyák napjára beállítani a szülői házba egy szelet tortával,
miközben az év többi napján szinte rá sem nyitod az ajtót édesanyádra. Mindkét gesztus üres, persze kipipálható vele valami, amit kötelezőnek tekintesz, de ennek legfeljebb a bonbonforgalmazók és a virágárusok örülnek majd.
A megbecsültség érzete semmiképp sem jelenik meg ilyenkor egy nőben, sőt, épp ennek az ellenkezőjét érezhetjük, ha azok, akik az év 365 napjából egy kivételével nem vesznek minket emberszámba, egy napon virágot lobogtatnak az orrunk előtt.
A nőnap zászlajára ugyanis az egyenjogúság került, az a cél, amely egyenlő fizetéseket, egyenlő esélyeket, egyenlő bánásmódot követel mindkét nem tagjai számára. Nem férfielnyomást, csak azt, hogy ha egy állásinterjún a harmincas férfiakat nem kérdezik a gyerekvállalásról, vagy hogy ki marad otthon a beteg kicsivel, akkor nők esetében se tegyék ezt. Azt, hogy a szülési szabadságról visszatérő nőknek ne előnytelenebb pozíciókban kelljen dolgozniuk, mint annak előtte. Azt, hogy végre az üvegplafon is recsegve törjön be, hogy több nőt láthassunk a mostaninál a gazdasági-politikai elit vezető pozícióiban, és semmiképp sem kirakatszerepben. Azonos fizetéseket. Azonos esélyeket.
A nők helyzete Magyarországon
Egy friss kutatás alapján, melyet a Yettel végzett, a magyar nők úgy vélik, nehezebben érvényesülnek a munkaerőpiacon a férfiaknál
Rendszeresen találkoznak olyan negatív sztereotípiákkal, ami a külsejükre (36%), személyiségükre (33%), értelmi képességükre (36%) vagy szülői szerepükre (36%) vonatkozik, számoltak be.
Minden második nő tapasztalta már legalább egyszer, hogy a neme miatt kevésbé tartják relevánsnak a véleményét vagy hagyják szóhoz jutni.
Sokakkal történt már olyan, hogy női mivolta miatt nem találták alkalmasnak egy pozíció betöltésére (44%), esetleg azt éreztették vele, hogy nem tud olyan minőségben elvégezni valamit, mint a másik nem képviselője (41%).
Otthon sem egyenlőek a jogok
A mindennapi gyakorlat sajnos még mindig nem ezt mutatja, nincsen egyenjogúság a munkahelyeken, és gyakran otthon sem.
Amíg a gyereknevelés az anya kizárólagos feladata, amíg biztosan neki kell hamarabb elrohannia a munkából, amikor rosszul lesz a kicsi az óvodában, iskolában, neki kell betegágya mellett táppénzen ülnie, vagy épp home office-ból dolgoznia minden alkalommal, addig az az egy szál nőnapi virág meglehetősen soványka gesztus.
Márpedig ez sem tűnt még el a magyar társadalom mindennapjaiból, ahogyan a munkahelyi megkülönböztetés sem, épp csak ezt sokkal nehezebb számszerűsíteni még annál is. A bántalmazott nők, a kapcsolati erőszakban rettegők, a gyermeküket féltő anyák helyzete sem ad okot túl sok optimizmusra még ma sem Magyarországon.
Az Európai Tanács becslése szerint a kontinensen a nők 12-15 százaléka szembesül nap mint nap a családon belüli erőszak valamilyen fajtájával, legyen az tettleges vagy szóbeli bántalmazás, esetleg valamilyen szabadságjog korlátozása. Ilyen környezetben március 8-ának is többről kell szólnia, mint egy csokor virágról, néhány kedves szóról.
Mert nem az édességgel vagy a primulával van a legnagyobb baj: aki megbecsülése jeléül, kedves gesztusként ezt is megveszi, miközben a mindennapokban is úgy kezel minden nőt – minden embert! –, mint vele egyenjogút, attól semmiképp sem sértés a kis cserép vagy csokor virág. Aki máskor rád mordul, ha nincs meleg vacsora, attól viszont egyenesen sértés, akárcsak attól a főnöktől, aki szexista viccekkel múlatja az időt, de ilyenkor szónoklatot tart arról, mennyi értéket adnak a női munkatársak a cég működéséhez.
A férfinapra egyelőre nincs szükség
És még egy gondolat, azoknak, akik a férfinapot hiányolják. (Nem, nem arra akarok kilyukadni, hogy abból éppen 365 van.) Amikor a nőknek közel teljes egyenjogúságot hagy egy rendszer, a nőnapból is lehet majd a nemek egyenjogúságának napja, férfi- és nőnap egyaránt, bonbonnal, virággal, csavarkulccsal, doboz sörrel, bármilyen genderhelyes ajándékkal.
Vagy akár nőknek szánt szerszámkészlettel és férfiaknak ajándékozott szakácskönyvvel, végleg elfeledkezve arról, mit tanítanak, sugallnak a nemi sztereotípiák.
De talán ebben az utópisztikus társadalomban nincs is minderre már szükség – ahogyan egy magát a bőrében, helyzetében helyén érző nőnek most sem esik nehezére egy férfit úgy meglepni valamivel, ahogyan a férfinak „illik” virágot hazavinnie. Ha majd ide eljutottunk, visszatérhetünk a férfinapra.
Ha arról is olvasnál, ki a híres nő az internet népe számára, a görbe tükröt mutató cikket itt megtalálod!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
