lucky girl szindróma

Régóta ismert pszichológiai összefüggés, hogy a pozitív énképű, egészségesen magabiztos ember jellemzően bátrabban áll a kihívások elé, és gyakran sikeresebben is veszi az akadályokat, mint önbizalomhiányos vagy pesszimista társai.

Vagyis, akik szerencsésnek tartják magukat, jobb eséllyel vonzzák is be szerencséjüket, mint azok, akik balszerencsésként gondolnak magukra. És valóban, a sikeres embereket önmaguk és környezetük is gyakran tartja szerencsésnek, pedig irigylésre méltó pozíciójuk, anyagi egzisztenciájuk vagy kivívott megbecsülésük mögött legtöbbször áldozatos szorgalom, komoly tanulmányok, lemondás és befektetett idő, valamint energia áll. Azaz, amolyan segíts magadon, Isten is megsegít alapon bőven belerakják ők is a magukét ahhoz, hogy táptalajt teremtsenek életükben a szerencsefaktornak, ami így el tudja vetni magját, és gyümölcsözőre fordulhat.

Virtuális valóságunk

A különböző közösségimédia-felületeken egyre gyakrabban találkozunk a naplementében romantikus lánykérésen elkelt boldog lányokkal, friss diplomájukat vagy új állásukat büszkén mutogató vagy éppen álmaik nyaralásán pózoló (legtöbbször) fiatalokkal és nőkkel. A jó sorsukat hirdető, boldog „szerencsések” adják alapját a most virágkorát élni látszó lucky girl szindrómának. Mint már az elnevezés is sugallja, a jelenség nem csupán pozitív töltetű. Az új keletű tünetegyüttes annyiban veszélyesebb, mint egy pozitív erőt sugárzó és azt a megvalósulásig szuggeráló önbeteljesítő jóslat, hogy a tettek helyett a szerencsefaktornak túl nagy jelentőséget tulajdonít áldozata.

Hogyan árthat ez?

Ráadásul az sem mindegy, milyen képet állítunk ki magunkról virtuális platformjainkon, hiszen a munkavállalókról ezeken keresztül is tájékozódnak egy kiválasztási folyamat során leendő munkáltatóik, és ez nem csak városi legenda.

Így élj együtt jól a lucky girl szindrómával

Papp Zsuzsanna vállalati belső és vezetői coach megerősíti, hogy a nemzetközi jelenség hazánkban is egyre gyakrabban tetten érhető: „Magánemberként is szemet szúr az efféle kommunikáció, személyes brandépítés, ami sokszor a kívánttal ellentétes reakciót vált ki a szemlélődőből. Vagy attól válik ellenszenvessé, mert a túlzott hencegés benyomását kelti a másik félben, vagy görbe tükröt állít annak, akinek ez »szerencsétlenebb« sorsát hangsúlyozza, és a sikertelenség kínos érzésével szembesíti. Szakmai szempontból ugyancsak több kérdést is felvet az egyre nagyobb számban tapasztalható szindróma: ezek elsősorban a hitelesség és a felelősség kérdései, melyeket a potenciális munkáltatónak vizsgálnia kell/érdemes” – mondja a szakember. „A hitelesség kérdése a fenntarthatósággal párosul.

Ez vezet át a felelősség kérdésébe is. Felvételi folyamatokon gyakran elhangzik a kérdés: ha hibáztál, hogyan viselkedtél, hogy reagált a környezeted, és ez milyen hatással volt rád? Ennek felelős megválaszolása önismeretet, önvizsgálatot kíván. Azzal, hogy hibázunk, vállalni annak felelősségét, hogy elrontottam valamit, esetleg segítséget kell kérnem.” 

A vállalati tanácsadás területén dolgozó szakember hozzáteszi: „Ha világnézetünkben mindent a szerencsének tulajdonítunk, elhárítjuk saját felelősségünket a hibás lépések kapcsán is, ez pedig nem építő. Ahogy sikereinkkel és szerencsénkkel, úgy korlátainkkal is érdemes tisztában lennünk, hiszen ez is az értékrendünket tükrözi és fejlődésünket szolgálja” – figyelmeztet a coach. „A kiválasztási folyamatok másik gyakori kérdése, hogy mire a legbüszkébb eddig a jelölt, amit eddig elért: egy sikeres vizsga, egy konfliktus ügyes kezelése vagy egy probléma megoldása? A szerencsére hivatkozni ebben az esetben sem túl szerencsés.”