II. erzsébet királynő

Hét éjfekete ló vontatta az ágyútalpat, melyen a néhai II. Erzsébet zászlóval és koronával díszített ólomkoporsója nyugodott. A dob ritmusára, percenként hetvenöt ütésre haladt lassan a Westminster Hall felé a gyászmenet, melyet egy Cassius néven 12 éve szolgálatot teljesítő ló vezetett. A királynő temetése után majd visszavonul, most viszont szükség van tapasztalatára és jó természetére: a lovak nagyságrendileg kétszer ilyen gyors tempóban haladnak szívesen, most viszont természetellenesen vissza kellett fogni sebességüket, nagyjából arra az ütemre, ahogyan az emberi szív ver. Hogy honnan tudom mindezt, és még sokkal többet? Onnan, hogy II. Erzsébet halála óta az angol híroldalak legtöbb, a temetéssel kapcsolatos cikkét elolvastam. Pedig tényleg nem az én királynőm volt, igaz?

Gyászmenetéhez a világ is csatlakozott

A turisták áramlanak a Buckingham-palota szuvenírboltjába, ahol vele kapcsolatos emléktárgyakat keresnek: az eladások megduplázódtak múlt csütörtök este óta. 

Van, aki brit bankjegyeket keres, hogy a királynő fejének sziluettjével nyomott bankókat eltehesse. Legnagyobb meglepetésemre egy budai bevásárlóközpont digitális plakátján is a királynő halálhíre köszönt velem szembe a múlt hétvégén. Egy, a brit királyi családdal foglalkozó magyar nyelvű oldal Facebook-követőinek száma is dinamikusan nő a haláleset óta. Nem csak engem érdekel tehát jobban most a Windsor-ház magánélete, mint eddig – valamilyen közös vonás biztosan van mindannyiunkban, akik most a gyászoló királyi család felé fordultunk. 

II. Erzsébet szimbólummá vált

Hogy mi lehet ez? Egy komponense biztosan az, hogy II. Erzsébet maga volt az élő történelem. Tizenöt miniszterelnök szolgált alatta, köztük Winston Churchill. Az utolsót, Liz Trusst – aki Margaret Thatcher után mindössze a második nő volt – halála előtt két nappal nevezte ki.

(Ezért egyébként ő sem ment a szomszédba – egy ízben a hogyléte felől érdeklődő vendégének azt felelte, hát, még mindig életben vagyok!)

Erzsébet kicsit olyan állandóságot jelentett, mint az, hogy az ég kék vagy a tenger sós. Ha az Egyesült Királyságra gondoltunk, annak zászlaja mellett ő is egészen biztosan a jelképe volt. Igazodási pont, valami, amiről tudtuk, hogy mindig is volt – és bár azt is tudtuk, hogy a mindig is lesz nem igaz rá, 96 évesen sem számítottunk a halálára sokáig. Hisz az anyakirályné száz évnél is többet megélt, igaz?

Nem volt nehéz megkedvelni őt

Ráadásul II. Erzsébet hús-vér szimbóluma volt birodalmának. Az az uralkodó, aki a 2012-es olimpia alkalmával belement egy Daniel Craiggel közös jelenetbe, sőt, saját családja elől is titkolta annak elkészítését, állítólag ők is csak a megnyitón szembesültek azzal.

Anya, nagymama és dédnagymama volt, akinek népszerűsége Diana hercegné halálának idején ugyan megbicsaklott egy kicsit, de haláláig kedvelt és szeretett alakja maradt a királyi családnak.

Annak a családnak, amelyik ugyanúgy fejfájást okozott neki, mint ahogyan sajátunk sokszor nekünk. Károly és Diana elváltak, akárcsak András és Sarah Ferguson, kisebb fia pedig ráadásul hatalmas botrányba is keveredett Jeffrey Epstein miatt. Harry herceg maga mögött hagyta a monarchiát, a távolból pedig felesége erős vádakkal illette azt, majd másodszülöttüket mégis Erzsébetről nevezték el. Nem nehéz szimpatizálni azzal az uralkodóval, aki halála előtt két nappal is dolgozik, de közben tudjuk, mennyi gondja van, ugye?

Lépést tartott korával

II. Erzsébet mindeközben a legmodernebb időkkel is lépést tartott. Nemhogy internet, de televízió sem igen volt még sehol, amikor megszületett, a koronavírus idején azonban ő is virtuális audienciákat tartott, és jelen volt a közösségi média felületein is (természetesen nem saját maga kezelve fiókjait). Közel maradt a néphez, akikhez szó szerint ő került közel elsőként – a hetvenes években bevezette a szokást, miszerint karnyújtásnyi közelségben sétál alattvalói között.

Mindemellett nem extravagáns szokásai, hanem a lovaglás és a corgik iránti szeretete volt az, amiről az emberek java ismerte. És a színes kosztümök, meg az, hogy mennyire szeretett vezetni.

A királynő mert gyengének is lenni

Amikor kilencvenes éveibe ért, majd aztán elvesztette élete szerelmét, az állítólag fiatalkorában a magának a csapodárságot is megengedő, később azonban Erzsébet életének legstabilabb pontjává váló Fülöp herceget, azt is láttuk, ahogyan egyre gyengébb, betegebb lesz.

A szeme és a mosolya utolsó nyilvános szerepléséig sem változott: a róla készített fényképen is ugyanúgy ragyog, ahogyan öt, tíz vagy ötven évvel azelőtt. A királynő olyan példája volt nemcsak alattvalóinak, hanem az egész világnak, ami kivételes, a 21. században még inkább, mint bármikor annak előtte. A példakép szó elkoptatott, amikor már influenszerekre és perccelebekre használjuk, de II. Erzsébet valódi példakép volt. És azt hiszem, talán – sokakkal együtt – mégis az én királynőm is.