hozleiter fanny

Tóth-Hozleiter Fanny, azaz Mosolyka csak látszólag egy törékeny fiatal nő. Óriási a tettvágya, nagy tervei vannak, és még nagyobb az élni akarása. Másfél éves volt, amikor szülei megkapták a diagnózist: csoda, ha az érettségit megéli. Ötévesen kerekesszékbe került, de a szalagavatóján a többiekkel táncolt, és mióta betöltötte a tizennyolcat, nagyjából minden napot ajándéknak tekint, amelyet a legnagyobb teljességben akar megélni. Mosolykaként indított blogján évek óta avatja be a követőket cseppet sem szokványos élete fordulataiba.

A kórházból Tel-Avivba

Most éppen a napfényes Teneriféről jelentkezik be. Egy hónapja költöztek ki a spanyol szigetre férjével, Sándorral, vagy ahogyan mindig hivatkozik rá, Sankóval. Pedig korábban a Balaton partján akartak együtt megöregedni.

„Nagy álmunk volt a balatoni lakás, és amikor sikerült elérnünk, biztos voltam benne, hogy onnan hagyjuk el a földi létet időskorunkban" – avat be Fanny. "Aztán történt valami, ami alapjaiban változtatta meg az életem, azt, ahogyan a dolgokat látom. Tavaly augusztus végén elkaptam a Covid-fertőzést. Kórházba kerültem, és három hétig annyira súlyos állapotban voltam, hogy benne volt a pakliban: nem élem túl. Feküdtem az ágyon, alig kaptam már levegőt, és akkor még inkább mindent átértékeltem. A lakás, ami annyira fontos volt számomra, már nem is tűnt olyan lényegesnek. Csak az, hogy ezt túléljem. Arra gondoltam, hogy eddig is imádtam minden percet a maga teljességében megélni, de ha innen kikerülök, ideje még inkább ÉLNI.”

Ráadásul a férje az egyik éjjel – merthogy minden éjszakát mellette töltött a kórházban –, rátalált arra az orvosra, akinél Fanny járt gyermekkorában San Franciscóban, hogy gyógyuljon. Kiderült, hogy Meir Schneider még két napot Tel-Avivban tölt, így, ha odarepülnek, tudnak vele találkozni. Amikor Fanny reggel felébredt, Sándor azzal fogadta, mi lenne, ha a délután 3 órás géppel Tel-Avivba utaznának. Az az utazás pedig sorsfordító volt.

Másképp gondolkodik a gyerekvállalásról

Tel-Avivban ugyanis végig sütött a nap, Fanny pedig imádja a napfényt. Arra gondolt, hogy mostantól nem akar télikabátot hordani, és a hátralévő napjaiból egyetlenegyet sem akar napsütés nélkül tölteni.

„Akkor már jó ideje mondogatta egy barátunk, hogy látogassuk meg őt Tenerifén, így egy hétre kiutaztunk hozzá" – folytatja a történetet Mosolyka. "Sankó már akkor mondta, hogy éljünk itt, de nálam kicsit visszatért a ragaszkodás a balatoni lakáshoz. Még terápiáztam is rá, hogy jó döntést hozhassak. És végül arra jutottam, hogy ha egy nap időskoromban visszanézek, biztosan bánnám, ha nem vágtam volna bele ebbe a kalandba. Így eladtuk álmaink otthonát, visszafizettük a hitel jelentős részét, és Tenerifére költöztünk. Az itteni lakás még nem akadálymentes, ezért még a szabadban zuhanyozom, de ezek az apró kihívások egy percre sem veszik el a jókedvem.”

Azt mondja, átélt már egy-két cudar helyzetet, de a Covid tényleg pokoli volt. Többek között a gyermekvállalással kapcsolatos terveiket is átírta.

„Korábban azt gondoltuk, lehet közös gyermekünk, aztán az örökbefogadáson gondolkodtunk. Ám ebben a helyzetben annyira szükségem volt Sankóra, és annyira csak az életben maradással tudtam törődni, hogy rá kellett jönnünk, ebben az életben valószínűleg mi ketten maradunk.”

Hozleiter Fanny: Én döntök! 

Fanny és Sándor egymásra találása is tündérmesébe illő történet, és humoros is, bár tőlük nem is várhatunk mást. Kilenc évvel ezelőtt egy előadáson vettek részt mindketten nézőként. 

„A lépcsőn viszont nem jutottam volna fel, így a konduktorom javasolta, hogy kérjem meg azt a helyes apukát, hogy segítsen. Merthogy Sankó a karjában egy babát tartott, aki – mint utólag kiderült – nem az övé volt. Szóval cipelt fel a kerekesszékkel, ám a fejem úgy a hatodik lépcsőfoknál megbillent, egyenesen a lábai közé. Persze zavarban is lehettünk volna, de ő teljes lazasággal megkérdezte, hogy »tetszik-e a kilátás?«. Még aznap randira hívott, két hét múlva összeköltöztünk, és másfél hónap múlva elvett feleségül.”

Az életüket bemutató mozi, a Majd helyett MOST! – a főbb szerepekben Udvaros Dorottyával, Csuja Imrével és Mácsai Pállal – már közös alkotásuk, amit éppen most fordítanak spanyolra. Az első pillanattól óriási köztük a bizalom, Fanny nem félt megmutatni, milyen, amikor rosszkedvű vagy kiszolgáltatott, mert Sankó ezekben a helyzetekben is mellette áll. 

„Hiszem, hogy már az előző életünkben is együtt voltunk, és nagyon bízunk benne, hogy a következőben is találkozunk. Ma már nem gondolom, hogy feltétlenül itt fogunk megöregedni, már nem ragaszkodom sehol a négy falhoz, ami röghöz köt, szabadon akarok élni, és nyitottan kezelem, mi jót hoz a jövő. Tele vagyok tervekkel; 10 éve jelent meg a Te döntesz című könyvem, most érkezik a folytatás Én döntök címmel. Közben a lakásunkban egy apartmant alakítunk ki, és várjuk szeretettel, akinek a bakancslistáján ott van Tenerife.”

Azzal pedig nem szeretne törődni, hogy hány évet jósolnak neki az orvosok.

„Ha egy doktor belemenne a jóslatokba, az elején megkérem, hogy erről ne beszélgessünk, ugyanis hiszek abban, hogy a szavaknak óriási ereje van, és nem akarok semmilyen negatív gondolatot beengedni a fejembe. Szóval a tervem az, hogy szép idős nő leszek Sankó kezét fogva és egymás mellett sétálva. Hogy hol, az pedig a jövő zenéje.” (Címlapfotó: Facebook.hu/Mosolyka)