hímzés

A hímzés – ahogyan sok kézműves tevékenység – reneszánszát éli. A koronavírus-járvány miatti bezártságban sokan olyan elfoglaltságot kerestek, amit otthon is végezhettek, viszont túlmutatott a sorozatok nézésén. Eliza is ebben az időszakban talált rá a hímzésre, amiből aztán megszületett a Nagyi Mutatta. 

Nagyi mutatta az alapöltéseket

Több mint tízen gyűltek össze vasárnap délután, hogy megtanulják az első öltéseket Elizától. A lipótvárosi étterem galériáján az üdítők és ropogtatnivalók helyét tűk, hímzőrámák, százféle színű cérna vette át. A 25 éves Gönci Eliza éppen a hímzés rejtélyeibe avatja be a jelentkezőket. Négy éve lett élete része ez a kézműves technika, és szinte egy véletlennek köszönheti, hogy rátalált. 

„A barátainkkal minden évben elmegyünk Badacsonyba, és szerettünk volna valamilyen egyenpólót magunknak – kezdi a történetet Eliza. Keresgéltünk a neten, de nem találtunk igazán jó megoldást. És akkor jutott eszembe, hogy a nagymamámnál mindig láttam hímzett terítőket és falvédőket. Így legközelebb, amikor hazamentem Szombathelyre, átmentem Mamához, hogy mutasson nekem néhány öltést.”

Egyetem és hímzés – kéz a kézben járt

Eliza nagymamája elővette a régen feledésbe merült vásznakat, fonalakat és rámákat, és tanítani kezdte legidősebb unokáját. 

Mamával mindig kézműveskedtünk valamit – például nagyon szépen fest –, de addig valahogy a hímzés kimaradt. Most együtt fedeztük fel újra; videókat néztünk az interneten, így Mama is tanult új öltéseket. Én pedig meghímeztem a pólókat a csapatnak, és ezzel elindult egy új kaland.

A család az első perctől mondta, hogy nemcsak szépen hímez, de türelme is van hozzá, így lehet, hogy idővel pénzkereső foglalkozássá válhatna a szenvedélye.

„A Covid éppen tombolt, az egyetemen online előadásaink voltak, így volt időm tökéletesíteni a technikámat – folytatja. 2020 októbere volt aztán a fordulópont, akkor született meg a Nagyi Mutatta. A nevet a férjem, Olivér találta ki.”

Abban az időszakban mindenki otthon alkotott – legyen szó kenyérsütésről vagy maszkvarrásról –, és valahogyan felértékelődött a kézzel készült termékek értéke az emberek szemében.

„Karácsonykor több mint 200 megrendelésünk volt. Én hímeztem, Olivér éjjel-nappal csomagolta és postázta a megrendeléseket. Utána szállt be mellénk Blanka, akivel ma is együtt dolgozunk, mert egyértelműen kiderült, hogy – bármennyire is imádok hímezni –, de nem fogjuk bírni ezt a mennyiségű munkát. Tavasszal lediplomáztam a Corvinus Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakán, ám továbbra is a Nagyi Mutatta volt a fő irány számomra.”

Bécsben is fogja tanítani a hímzést 

Elizáék vállalkozása a névadó Nagyi életébe is nagy változásokat hozott.

„Az első évben el se hitte, hogy tényleg eddig fejlődtünk. Szombathelyen minden utcabéli tudta, hogy éppen mit hímzek, de a Nagyi Mutatta kedvéért feljelentkezett a Facebookra és az Instagrammra is. Az első kommentek között mindig ott van az övé is. Ráadásul, ő sem száműzte a szekrény mélyére újra a hímzéseit; a 20 évvel ezelőtti hobbiját ismét óriási szenvedéllyel űzi.”

Eliza nem félti a tudását átadni, hamarosan megtartotta az első workshopot két barátjuknak és a férjének.

„Szerettük volna kipróbálni, hogyan tudja a leghatékonyabban átadni az alapöltéseket, technikákat, és arra gondoltunk, jó, ha ez először ismerősökkel történik meg – veszi át a szót Eliza férje, Olivér. Bevallom, én 20 perc után feladtam, de ez az én képességeimről és türelmetlenségemről szól.”

A karácsonyi hajrák idején szoktam azzal rémisztgetni, hogy beállok hímezni, de valószínűleg nem lehetne annyi munkája, hogy a kezembe adja a hímzőrámát.

Eliza folyamatosan figyeli a külföldi hímzőoldalakat, van néhány influencer, akik Németországban vagy éppen Hollandiában dolgoznak, és stúdiót, boltot is fenn tudnak tartani.

„Ezeket nagyon szívesen megnézném egyszer, hogy inspirációkat gyűjtsek, illetve sok hímzéssel kapcsolatos könyvem van otthon. Az álmom, hogy egyszer én is bemutatkozhassak egy kötettel. A legközelebbi lépcsőfok azonban a külföldi piac; hamarosan a Bécsben élőknek tarthatok workshopot.” (Címlapfotó: Gönci Olivér)