gyermek felnőtt

A parentifikáció szó azt a folyamatot jelenti, amikor a gyermek szülői szerepbe kerül, és megkapja a szülő szerepét és felelősségét. Ez olyan esetekben fordul elő, ha a szülő nem tudja kielégíteni gyermeke érzelmi vagy fizikai szükségleteit, és a gondoskodás hiányára reagálva a gyermek parentifikálódik. A szülői alrendszerbe kerülés kialakulhat a szülő mentális vagy testi betegségének, függőségének vagy halálának az eredményeként. Más esetekben előfordulhat a szülő érzelmi éretlensége vagy elhanyagoltsága miatt, vagy válás során a gyermek „helyettes-partnerré” válik, esetleg a parentifikáció egy transzgenerációs családi minta is lehet. Ennek a jelenségnek súlyos és hosszan tartó pszichológiai hatásai lehetnek a gyermekre, és könnyen beépülhet a működésükbe az a hiedelem, hogy „én vagyok az, aki másokról gondoskodik, a saját szükségleteim nem olyan fontosak.”

„People pleasing” mesterfokon

A people pleasing kifejezésnek nincs jó magyar megfelelője, de azokra a személyekre lehet érvényes, akik gyakran saját szükségleteiket háttérbe sorolva mások igényeit helyezik előtérbe. Ez a viselkedési minta gyakran saját jóllétünk rovására mehet. Ha gyakran mondunk igent, akkor is, ha igazából nemet szeretnénk, ha inkább kerüljük a konfliktust, nehogy megbántsuk a másikat, ha a mások elvárásainak való megfelelés válik a legfontosabbá, amikor állandóan elérhetőek vagyunk, akkor elkezdhetünk gyanakodni, hogy a people pleasing csapdájába estünk. Másokra odafigyelni pozitív viselkedésmód is lehet, de önmagunk folyamatos háttérbe szorítása negatív következményekkel járhat, beleértve a fokozott stresszt, a kiégést és a kiteljesedés hiányát a saját életünkben.

A parentifikáció és önfeláldozás kapcsolata

Mi is a kapcsolat a parentifikáció és a people pleasing között? Amikor a gyermek szülővé válik, olyan felelősségeket és szerepeket kap meg, amik nagyrészt túlmutatnak az életkorának megfelelő érettségi szinten. Kötelességüknek érezhetik, hogy gondoskodjanak másokról, beleértve a testvéreiket és akár szüleiket is. Ez olyan viselkedésmintát alakíthat ki, amiben a gyermek megtanulja mások szükségleteit előnyben részesíteni a sajátjaival szemben, a kapcsolatok fenntartása és a konfliktusok elkerülése érdekében. Mivel a parentifikáció gyakran valamilyen elhanyagolás hatására alakul ki, mások szükségleteinek kielégítése megerősítő lehet a gyermek számára, mert megteremtheti a pozitív visszacsatolás élményét.

Ahogy a gyermek felnőtté válik, ez a viselkedési minta könnyen rögzülhet és tetten érhetővé válhat nemcsak a szülői, testvéri, de akár a baráti, a főnökkel és munkatársakkal vagy a romantikus partnerrel való kapcsolatokban is. Azok a felnőttek, akiknek túl korán kellett a gyermeki felhőtlenséget maguk mögött hagyniuk, kötelességüknek érezhetik mások szükségleteinek kielégítését, és nehézséget okozhat a határok felállítása. Bűntudattal és szorongással is küzdhetnek, amikor nem tudnak megfelelni mások elvárásainak.

Kapcsolódjunk a bennünk lévő gyermekhez!

Akik tudatosan vagy tudattalanul, de mások pozitív visszacsatolásáért küzdenek, feláldozhatják saját szükségleteiket és vágyaikat, hogy megfeleljenek mások elvárásainak. A másokkal való konfliktuskerülés pedig csak egy konfliktust nem old fel, ami önmagunkban alakul ki a folytonos önfeláldozás révén.

Fontos, hogy akik megtapasztalták a túl korai felnőtté válás élményét, felismerjék a kapcsolatot a parentifikáció és a people pleasing között. A felismeréssel már kinyílik a kapu abba az irányba, hogy dolgozzanak viselkedésmintázataikon, és egészségesebb kapcsolatokat alakítsanak ki másokkal. Ez magában foglalhatja a határok felállítását, a „nem” kimondásának megtanulását, valamint a saját szükségletek és vágyak előtérbe helyezését.Ez nem mindig könnyű út, mert a parentifikáció mögött az elgyászolatlan gyermekkor élménye is felsejlhet, éppen ezért teljesen normális, ha szakember támogatását kérjük a fejlődésben.