18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

„Huszonhat évre nem emlékszem az életemből” – beszélgetés egy felépülő függővel

GettyImages-990398110
Olvasási idő kb. 8 perc

Az addiktológián már nem sok esélyt adtak Zoltánnak, aki több mint egy évvel ezelőtt betegen, csonttá soványodva, kétségbeesve érkezett a rehabra. Huszonhat évnyi kábítószerezés után már beszélni, sőt járni sem tudott. Hosszú út vezetett idáig, de most, a terápiája végeztével, nagy tervei vannak: hamarosan munkába áll, és arra készül, hogy jogosítványt is szerez. Zoltánnal Ráckeresztúron, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthonában beszélgettünk.

Hirtelen olyan csend lett az épületben.

Most kezdődött el a csoportterápia.

Te miért nem mentél?

Én már befejeztem a terápiát, a kiléptető fázisban vagyok, kifelé orientálódom, már megtaláltam a munkahelyem is. Egy fogyatékkal élőkkel foglalkozó intézményben fogok dolgozni ápoló-gondozóként.

Nahát, ez igazán jó hír! Egyébként mióta vagy itt?

2022. augusztus 1-jén jöttem be.

Még a legmélyebb gödörből is lehet kiút
Még a legmélyebb gödörből is lehet kiútSean Gladwell / Getty Images Hungary

Hogyan emlékszel vissza arra a napra?

Borzasztó állapotban voltam, lelkileg és fizikailag összetörve. Nem bírtam menni, beszélni, írni, olvasni, és nem azért, mert analfabéta vagyok, hanem azért, mert tönkretett a huszonhat év anyagozás.

A szívem, vesém már nem nagyon dolgozott, az addiktológián azt mondták, hogy az utolsó stádiumban voltam.

Nem akartam tovább élni. Ismertem a Máltai Szeretetszolgálatnál egy hölgyet, elmondtam neki, hogy öngyilkos leszek, ő viszont azt tanácsolta, hogy ne tegyem, menjek inkább Ráckeresztúrra. Sírtam, hogy adják vissza az életemet. Azt mondták, hogy visszakaphatom, de hosszú lesz az út.

Felépülés Ráckeresztúron

A Magyar Református Egyház által létrehozott Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió 1983-ban alakult a budapesti Városligeti fasor esperesi hivatalában. 1986-ban – svájci drogrehabilitációs mintára – egy ráckeresztúri parasztházban jött létre a drogterápiás otthon kábítószerező fiatalok gyógyítására, kezelésére és segítésére, ahol a lakók saját elhatározásukból szabadulhatnak meg a szenvedélybetegségüktől. Az intézmény vezetője, Erdős Eszter szerint a drogrehabon részt vevők 83 százaléka marad tartósan józan, ha végigcsinálja a terápiát, és 50 százalék fölött jár azoknak a száma is, aki megszakítják.

Mikor kezdődött az a huszonhat év?

Tizennégy éves koromban. Először kezdtem fűvel, aztán jöttek a partidrogok meg a gyógyszer, vénásan használtam mindent. Szegény családi körülmények közül jövök, egyéves voltam, amikor anyám és apám elváltak, tizenkét éves koromig anyámnál voltam egy tanyán egy egyszobás házban. Anyám nagyon megszerette a pasikat, én ezt végig is néztem, az ő ágya mellett volt az enyém. Úgyhogy voltak dolgok… Folyamatosan cirkuszoltam, hogy én apámat akarom, aztán anyám ki is rakott az összes cuccommal. Elköltöztem apámhoz, akinek akkor már volt egy új felesége. Tizennyolc éves koromig ott laktam, aztán szerelmes lettem.

Ez volt az a pont, amikor elég keményen belendült az életem, és elindultam a lecsúszás felé. De jól éltem.

Mi volt a jó benne?

Mindig volt valaki mellettem. A terápián rájöttünk arra, hogy én is prostituált vagyok, de nem azért, mert pénzért árultam a testem.

Azoknak a nőknek, akik úgy érezték, hogy fontos vagyok, kifizették a számláimat, az albérletemet, vettek kaját, drogot, én meg szolgáltatást nyújtottam.

Nem vagyok rá büszke, de jól éltem. Dolgoztam végig, 40 éves koromig, azt a pénzt, amit megkerestem, kábítószerekre költöttem, a nők meg elláttak. Kihasználtam az embereket. Hasznot húztam mindenkiből, az úgynevezett barátaimból is. 

Zoltán a terápiája közben értette meg, mit miért tett
Zoltán a terápiája közben értette meg, mit miért tettJohner Images / Getty Images Hungary

Sosem buktál le a munkahelyeden a drogozásod miatt?

A kórházban valahol sejtették, de sosem hibáztam. Tudtam mindent, hogy merre megyek, mit csinálok. 360 órákat ledolgoztam úgy, hogy amíg más kajálni ment, én belőttem magam. A kórházban egyébként hamar rájöttem, hogy könnyű mindenhez hozzájutni. Amit lehetett, elloptam onnan, vagy kábítószerre cseréltem.

Mennyire változtatott meg téged az apaságod?

Ugyanúgy hazudtam a páromnak, aki 21 évesen szülte nekem a kislányom. Folyamatosan azt hazudtam, hogy már nem csinálom, aztán mindig megbuktam. Többször is próbáltam leállni, de sosem sikerült.

Milyen emlékeid vannak a kislányod pici korából?

2017-ben ő mentett meg, neki köszönhetem az életem. Akkor volt a hetedik, utolsó öngyilkossági kísérletem, a két legdurvább közül a második. A konyhában feküdtem totálon, amikor bejött, két és fél éves volt.

Félelem van bennem amiatt, hogy mire emlékszik, de remélem, hogy nincsenek emlékei.

Szégyellem, amit tettem, lehetett volna jobbra is fordítani a dolgot, de úgy érzem, ez volt megírva, aztán az, hogy segítséget kértem. 

Zoltán életét egyszer a kislánya mentette meg
Zoltán életét egyszer a kislánya mentette megByronOrtizA / Getty Images Hungary

Most hétéves. Mennyire van tisztában azzal, hogy most hol vagy?

Annak idején azt mondtam neki, hogy apa lemerült, és elmegy feltöltődni, ami egy kicsit hosszú idő lesz. Azt nem tudja, hol vagyok, de kezdi kapiskálni a dolgokat. Ha nagyobb lesz, elmondom.

Milyen a kapcsolatod a gyermeked anyjával?

Most talán kezdem visszanyerni a bizalmát, de te odaadnád a gyerekedet az apjának, ha tudnád, milyen? Ki adná oda annak az embernek, aki bevágja magát, és úgy megy láthatásra? Vagy már el sem megy, mert fontosabb volt a keresztfüggősége, a pornó vagy a prostituáltak. Vagy elmegy a családsegítőbe beanyagozva vagy begyógyszerezve.

Hogyan kerültél Ráckeresztúrra?

Volt mellettem egy jóakaróm, négy és fél évig kitartott mellettem, mindig kiemelt a szarból. Hozzá leginkább akkor mentem, amikor nem bírtam felállni. Olyankor nála voltam egy hónapot, aztán amikor rendbe jöttem, leléptem. Akkor is ő volt ott, amikor szólt anyám, hogy nem érnek el. Ötvenkilósra fogyva talált rám, lejárt joghurtot meg penészes tejfölt, kenyeret ettem, a lakásom meg olyan büdös volt, mint a legutolsó hajléktalanszálló. Ismét fölkarolt, és segített abban, hogy bekerüljek. 

Mi volt az első benyomásod a rehabról?

Furcsa volt, mert arra számítottam, hogy majd verekedni kell, aztán amikor bejöttem, átöleltek. Itt szeretet van, mindenki ölelget mindenkit. 

Verekedés helyett ölelést kapnak a rehabra érkező függők
Verekedés helyett ölelést kapnak a rehabra érkező függőkrecep-bg / Getty Images Hungary

Mit adott neked a terápia?

Sokat. Hálás vagyok ezért a helyért, visszakaptam az életem, és jó úton haladok. Tudok beszélni érthetően, hallod, hogy mit mondok. Tudok kommunikálni, tudok gondolkodni, tudok rendesen írni, tudok fogalmazni, tudok jegyet venni a buszon, tudok jegyet venni az automatából, be merek menni a bankba, el tudom intézni az ügyeimet.

Nem szorongok, tudok ventilálni, vannak érzéseim, tudok már szeretni, elfogadni.

A kitartás még nehéz, vagyis kitartó vagyok, de nagyon nehéz a kinti világot megérteni. Megértettem azt, hogy én fejlődöm, ők nem. Én úgy hívom őket, benneteket, hogy normi.

Ez mit jelent?

Hogy ti normik vagytok, én pedig függő. De már el tudom fogadni azt is, hogy nektek is van bajotok, csak ti azokat meg tudjátok szer nélkül oldani. De én tudok róla beszélni. Megértettem, hogy honnan jöttem, hogy gyerekkoromban mit éltem meg, megértették velem az egészet. Anyámnak is elmondtam, hogy mi bánt – így, 42 évesen. 

És hogy fogadta?

Elsírta magát. Ő nem változott, ugyanazt a stílust hozza. A mostani férje lányának a gyerekét vette gyám alá, és ugyanúgy bánik vele, mint velem gyerekkoromban.

Amikor ott voltam, figyelmeztettem, hogy ne nyomogassa a gombot, mert az nekem rossz.

És ha ezt így folytatja, akkor nem fogok hozzá menni, mert nem fogok visszaesni. A józanságom az első. Van még talán húsz-harminc évem, amit józanul és felelősségteljesen kellene leélnem.

Zoltán szeretné józanul és felelősségteljesen élni tovább az életét
Zoltán szeretné józanul és felelősségteljesen élni tovább az életétLuis Alvarez / Getty Images Hungary

Most hogy vagy?

Jól vagyok, de nagyon hosszú út áll előttem. Pozitívan élem meg a napjaimat. Ha továbbviszem azokat, amiket itt tanultam, akkor a bennem lakó démont le tudom győzni. Itt most pépes étellel etet a Jóisten, hogy könnyű legyen minden. Majd ha kikerülök a nagy életbe, már rágós falatok is lesznek. De ő akkor is ott lesz.

DOGZ Fesztivál a Városligetben!

Szeptember 7-én kutyás bemutatókkal, falkasétával, izgalmas előadásokkal, tanácsadással és gyerekprogramokkal vár mindenkit az év legnagyobb kutyás rendezvénye.

Regisztrálj az ingyenes rendezvényre!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek