fodrász kozmetikus

Ha találunk egy jó fodrászt vagy kozmetikust, valószínűleg évekig kitartunk mellette. De nem csak azért válunk hozzájuk hűségessé, hogy biztosak legyünk benne, a frizuránk és a sminkünk is olyan lesz, amilyennek elképzeltük. A fodrász és a kozmetikus sokszor olyan, mint egy jó pszichológus. A családunkon és a barátainkon kívül legtöbbször ők azok, akikkel megosztjuk a legbensőségesebb gondolatainkat, és gyakran olyan titkokat is rájuk bízunk, amelyeket meglehet, hogy csak a fiók mélyére elrejtett naplónkba írunk le.

Vajon velem van a baj…?

Gyakran megesett már velem, hogy úgy mentem haza a fodrásztól vagy a kozmetikustól, hogy azt gondoltam: én ezt hosszú távon nem tudnám elviselni… Félreértés ne essék, nem a kényeztető szépítkezés ellen van kifogásom. Sokkal inkább egy-egy vendég idegesítő tulajdonságát viseltem nehezen. Kíváncsi voltam rá, vajon csak nálam van túl alacsonyan az ingerküszöb, vagy a fodrászok és a kozmetikusok is gyakran érzik úgy, hogy némely vendégüktől sikítófrászt kapnak. Íme néhány kellemetlen, már-már idegtépő tulajdonság, ami igen sok fodrászt és kozmetikust kiborít.

Korábban érkezni, oda se menni, mindig elkésni

Magától értetődik, hogy késni nem illik, vagy ha valakivel mégis megtörténik, hogy nem fog odaérni az előre megbeszélt időpontra, illik azt jelezni ott, ahol várják. Más idejével, így a fodrászéval és a kozmetikuséval sem ildomos visszaélni.

„Esetemben az a tétlenül, várakozással és munka nélkül eltöltött idő valóban pénz, ami egy olyan vendég miatt esik ki, aki arra nem veszi a fáradságot, hogy felhívjon vagy üzenjen, hogy ne várjam. Nem beszélve arról, hogy mástól veszi el a helyet, a lehetőséget” – mondja Edina, akivel a fodrászként eltöltött több mint húsz év alatt az is gyakran megesett, hogy hajnalok hajnalán maradt hoppon. Hiába volt ott ő a fodrászüzletben reggel hatkor a vendég által kért korai időpontban, ha a vendég nem volt sehol. 

A késéshez hasonlóan bosszantó az is, ha valaki jóval a megbeszélt időpont előtt érkezik, mondván, hátha előbb végez… Az ilyen vendég nincs tekintettel arra, hogy a fodrásznak is van időbeosztása és ebédideje. Nem beszélve arról, hogy a korai érkezés akár sürgetőleg is hathat. Ha a vendég nem is bánja, hogy várakoznia kell, a tudat, hogy ott ül, nyomasztó érzést kelthet a fodrászban.

Ha beteg, maradjon otthon a vendég

„Tiszteletlenségnek tartom, ha valaki betegen is eljön hozzám, és már a székben ülve közli, hogy torokgyulladása van, vagy egy vírusos fertőzés miatt egész éjszaka hányt, és ment a hasa. Ettől ki tudok borulni!

Ilyen esetben nem haragudnék meg, ha a vendég, még ha az utolsó pillanatban is, de lemondaná az időpontját.

Még egy napra is sok, ha kiesem a munkából, ám a vírusok, amelyekkel mostanában találkozunk, olyan alattomosak, hogy ha valaki megbetegszik, meglehet, hogy egy hét lábadozással is számolnia kell” – panaszolja Hédi, akit azzal is ki tudnak hozni a sodrából, ha a közösségtől eltiltott beteg gyerekükkel ülnek be a kozmetikába a vendégei.

Megállás nélkül fecseg mindenről

Bár sem a fodrász, sem a kozmetikus nem terapeuta, sokan mégis úgy érzik, hogy abban az egy vagy másfél órában, amíg szépítkeznek, feltétlenül meg kell osztaniuk a munkahelyi vagy az otthoni történéseket, problémákat a szakemberrel, na és természetesen a szalon minden vendégével.

„A nap végére sokszor már zsong a fejem a sok csacsogástól. Van, akinek be sem áll a szája, fittyet hány arra, hogy van-e kedvem beszélgetni vele vagy sem. Bármennyire hihetetlen, nekem is megvan a magam baja, és sokszor éppen az tölti ki a gondolataimat, hogyan tudnék úrrá lenni rajta. De az elmúlt két évtized alatt megtanultam az ilyen helyzeteket is kezelni: ha nem esik jól csevegni, hagyom, hogy a vendég azt mondjon, amit akar, én pedig nem szólok semmit” – avat be Rita, akit a véget nem érő locsogásnál sokkal, de sokkal jobban zavar, ha valaki olyan intim és érzékeny témával áll elő, amiről azt érzi, az már egyáltalán nem tartozik egy fodrászra. 

„Zavarba ejt, és sokszor kínosnak érzem, amikor egy vendég megosztja velem, hogy épp csalja a férjét, vagy a férjének van szeretője, de volt már olyan, hogy valaki arról számolt be, hogyan érezte magát a swingerklubban.

Bevallom, erre én nem vagyok kíváncsi, de természetesen ezt nem mondhatom a vendégemnek” – vallja be Rita, aki az elmúlt évek alatt amellett, hogy megtanult nyelni, azt is belátta, jobb, ha nem veszi a nyakába mások gondját, baját. Ma már képes arra, hogy ha a nap végén becsukja maga mögött a fodrászüzlet ajtaját, utána már nem rágódik azon, hogyan tudná megoldani mások problémáját.

Okosabb mindenkinél

„Van egy vendégem, akit nem utálok, de az egész napomat meghatározza, ha ő is jön hozzám. Ilyenkor feszült és ingerlékeny vagyok már azelőtt, hogy megérkezne, amikor pedig ott van, nagyon kell türtőztetnem magam, hogy ne olvassak be neki” – panaszolja Tünde, és így folytatja: „Bármi, ami szóba kerül a kozmetikában, ő ahhoz ért. Sőt, mindenkinél okosabb. Eszméletlen ez a nő!

Sokszor éreztem már kínosnak ezeket a szituációkat, főleg akkor, amikor a többi vendégem előtt kritizálta a munkámat. Mert ő nálam is sokkal jobban ért ahhoz, hogy az arcára milyen krémet kellene kennem. Esküszöm, egyszer megfordult a fejemben, hogy ráborítom az egészet.”

Ápoltnak lenni nem olyan megerőltető

„Soha nem várom el, hogy frissen mosott fejjel és belőtt hajjal érkezzenek meg a vendégek, hiszen mindezt tőlem várják, éppen azért jönnek fodrászhoz. Azt azonban nehezen viselem, ha valaki ápolatlan, zsíros, ne adj' isten, büdös hajjal érkezik meg” – osztja meg velünk Zsanett, aki azt is zokon veszi, ha egy-egy férfi vendég munkásruhában ül be a székbe. „Természetesen nem kell, hogy elegáns ruhában érkezzen bárki is, ennek ellenére úgy gondolom, mindenkitől elvárható, hogy ne koszos ruhában, vagy az otthoni, rántotthús-szagú, pecsétes melegítőjében jelenjen meg nálam. De ha már az öltözködésnél tartunk, jótanácsként mondom, hogy a garbó és a kapucnis pulcsi nagyon meg tudja nehezíteni a fodrászok munkáját.”