fóbiák kezelése

Talán még emlékszünk a különböző félelmeinkkel, fóbiáinkkal heccelő viccre:

Páciens: Doktor úr, olyan érzésem van, mintha mindenki átnézne rajtam.

Orvos: Kérem a következőt!

Számos szorongás, félelem, fóbia tud úrrá lenni az emberen, némelyik érthetőbb, másikuk nehezebben magyarázható, de ettől még cseppet sem kevésbé ijesztő: gyermekkoromban ösztönösen irtóztam az ősz hajú emberektől. De ismerek olyat, akit egy őszibarack szőrös héjának puszta látványával is halálos rettegésben lehet tartani, ahogy olyat is, akit egy ártalmatlannak tűnő tollpihével. „Szerencsére” ma már a legtöbb fóbiának hivatalos terminus technicusa is van.

A legismertebbekkel már régóta barátkozhatunk: arachnophobia

Van, aki házi kedvencnek óriási tarantellát tart a lakásában, kényezteti, gondját viseli, ínyenc falatkákkal, csak neki fogott házi legyecskékkel táplálja nyolclábú barátját, míg másokat a világból ki lehet kergetni egy szabad szemmel alig észrevehető pókocska látványával is. Ők magyarul a pókiszonyosok, akik létezéséről régóta tudunk, ahogy tériszonyos, klausztrofóbiás vagy agorafóbiás társainkéról is.

De talán kevesen ismertük korábban egy-egy régi jelenség megnevezését:

• Sokan félnek repülőre ülni, az ő félelmük neve aerofóbia.
• Nem mindenki alkalmas nyilvános szereplésre, vagy akár csak nagy plénum előtt egy beszéd elmondására, amivel ők küzdenek, az a glosszofóbia.
• Egy nagy vihar alatt is sokan összerezzenünk, lehet, hogy akkor minket is sújt az asztrafóbia.
• Még ha a kerítés másik oldaláról szól is a szorgalmas házőrző ugatása, érthető, ha valakit félelemmel tölt el egy harapós kutyus jelenléte, főleg, ha az illetőre jellemző a cynofóbia.
  
• Korlátaival szembesülni senki nem szeret, de néhányan a szokásosnál is jobban tartanak a kudarctól. Amitől ők szenvednek, az az atychifóbia.
  
• A bontott csirke látványától nem mindenkinek fut össze a nyál a szájában, de azok, akik különösen viszolyognak tőle, valószínűleg érintettek az alektorofóbiában.
  
• Manapság azzal a jelenséggel is gyakran találkozik az ember, hogy valaki nem akar elköteleződni, vagy csak nagyon nehezen szánja rá magát, de nem biztos, hogy tudtuk, hogy ennek neve is van, ez a gamofóbia.
  
• Vérvétel, vérző seb, kisebb műtét alkalmával sokakkal előfordul, hogy rosszul lesznek, az ő félelmük neve hemofóbia.

Ha eddig nem is neveztük mindezt a nevén, az általuk takart jelenséggel talán már találkozhattunk, de vannak ritkábban előforduló fóbiák is, mint például, a

• vehofóbia: az, amikor valaki a vezetéstől fél,
• hippopotomonstrosesquippedaliofóbia: nem más, mint a hosszú szavaktól való félelem (Horatius a másfél láb hosszú szavakat használó költőket kritizálta, innen a sesquippedalio- összetételi tag, amelyhez a víziló és szörnyű latin megfelelőjét ragasztotta még hozzá egy amerikai költőnő 2000-ben az ironikus hatás kedvéért, ez a fóbia tehát egy szójáték.)
• triszkaidekafóbia: a 13-as számtól való kóros szorongást jelöli,
• gynofóbia: azok betegsége, akik a nőktől tartanak,
• koumpounofóbia: annak jelensége, amikor valakit a ruházaton lévő gombok frusztrálnak,
• zoofóbia: ha valaki az állatoktól viszolyog, de külön-külön is lehet rettegni egy-egy fajtól, és ezeknek is van neve, legyen az a lepkéktől (mottefóbia), a cápáktól (galeofóbia), a békáktól (ranidafóbia), a méhektől (apifóbia) vagy egyebek mellett az egerektől (musofóbia),
• achievemefóbia: ugyan elég extrémnek hangzik, de van, aki még a sikertől is tart,
• phobofóbia: a legjogosabbnak tűnő félelem a félelemtől való félelem.

De természetesen, félni lehet nevesített formában a terhes nőktől, a fájdalomtól, az öregedéstől, a hajtól, a bohócoktól, a hullámvasúttól, a léggömböktől, a halloweentől, a zombiktól, a munkától, a tükörtől vagy attól, hogy élve eltemessenek.

Mitől lesznek fóbiáink?

„A kialakulására nincs egyetlen út, okozhatja trauma, nehéz, nyomasztó élmény, de akár az eltanult családi mintákban is gyakran megtalálható ugyanaz a fóbia” – tudjuk meg Szabó Jennifertől, a Dívány pszichológus szakértőjétől. Vagyis a fóbiák kialakulásának okai között meg szokták nevezni a genetikai úton „örökölt” félelmeket, szorongásokat vagy a szülőktől kapott minták követését. Előfordulhat, hogy egy korábban átélt traumatikus élmény hagy olyan nyomot, amely egy életre szorongást idéz elő az emberben. Komoly agyműködésbeli magyarázata is lehet mindennek, ami a neurotranszmitterek egyensúlyának felborulásától jelentkezhet, de lehet tanult viselkedés is, amit másoktól látva lesünk el. A pszichológus hozzáteszi: „Úgy is olvashatunk a kialakulásáról, hogy a szorongás tárgyat talál magának, rátapad egy adott dologra, és így alakul ki a félelem olykor véletlenszerűnek tűnő jelenségektől. Az elkerülő viselkedés pedig, ami ilyenkor kialakul, csak tovább mélyíti a nehéz érzéseket, akár azt is eredményezve, hogy a fóbiás félelem elkezd kiterjedni hasonló vagy más jelenségekre is.”

Van kiút?

„A kognitív viselkedésterápiás módszer remek eszköz lehet arra, hogy az érintett biztonságos környezetben találkozzon félelme tárgyával, miközben a relaxációs eszközök elsajátítása biztonságot adhat abban, hogy képessé válik megnyugtatni magát az illető” – ismerteti Szabó Jennifer. A fóbiával küzdő páciens felállítja saját szorongáshierarchiáját, majd annak mentén fokozatosan és szisztematikusan kiteszik a félelemkeltő ingernek, amíg az ki nem oltódik belőle. Vagyis, ha mondjuk a fóbiás személy a kígyóktól fél, először csak egy képet mutatnak neki az állatról, majd például akár rajzoltatnak is vele egyet. Lépésről lépésre haladnak. Később imagináció segítségével esetleg elképzeltetik vele szorongása tárgyát, végül akár testközelből is szembesítik, biztonságos körülmények között, egy efféle hüllővel, míg a tőle érzett szorongása kezelhetővé nem válik általa. „A pszichoterápia emellett segítheti a fóbiák hátterében meghúzódó szorongás kezelésében” – nyugtat meg a Dívány.hu pszichológus szakértője.