Először hallgassuk meg egy érintett véleményét:
„Krisztián vagyok, szeretetben élek a párommal közös otthonunkban, de a barkácsolás és a szerelés teljesen hidegen hagy. Hegeszteni se hegesztettem soha életemben, és egy kerékpárt is csak nagy nehezen, leírás alapján tudnék összerakni. És? Ettől rosszul kellene éreznem magam? Hát nem! Nem vagyunk egyformák, van, aki ehhez ért jobban, van, aki ahhoz. Cseppet sem érzem értéktelenebbnek magam attól, hogy én nem a szereléshez vagy a fém- és famegmunkáláshoz értek, hanem mondjuk a pénzügyekhez, a programozáshoz, a rádiózáshoz, a kertészethez. Ráadásul még a konyhában sem vagyok elveszve.
Férfi létemre inkább hívok szakembert, ha valami elromlik a lakásban, mint hogy szakképzettség nélkül nekiálljak bütykölni és kárt tegyek valamiben vagy önmagamban. A párom elfogad engem így, és én sem csinálok gondot abból, hogy ő nem főz professzionális szinten. Egyébként aki csak a hegesztőt meg a kalapácsot szeretné meglátni bennem, azzal eleve nem is kezdenék. Szerintem a szerelemben sokkal inkább a lelki dolgok számítanak, nem pedig az, hogy mihez értesz vagy mit szeretsz csinálni.
Gyerekként még nagyon is vonzott a barkácsolás és a műszaki dolgok világa, voltak játék szerszámaim, szerelőpadom, amikre rettentő büszke voltam. Aztán ahogy teltek az évek és egyre több elvárásnak kellett megfelelnem az iskolában és a sportban, a barkácsolás iránti vonzalmam alábbhagyott, és nem volt senki, aki újra felkeltette volna az érdeklődésem. Apukámat, aki közgazdász, sose láttam szerelni, hegeszteni vagy faragni, ő inkább a számok és az informatika világában mozog otthonosan, én pedig mindent, amit a számítástechnikáról tudok, tőle tanultam. Nem tudok összeszerelni egy kiságyat és képtelen vagyok kicserélni a redőny gurtniját, viszont bármikor képes vagyok újratelepíteni a Windowst, kijavítani a rendszerhibákat, és új életet lehelni olyan nyomtatókba és telefonokba, amelyekről már mindenki lemondott.
Mivel korán megtanultam, hogy az idő pénz, ma már a telefonom névjegyzékében éppúgy szerepel a villany- és a vízvezeték-szerelő telefonszáma, mint a redőnyösé vagy a festőé, a bútorok összeszereléséhez pedig mindig olyan ismerőst hívok át, aki érti a dolgát.
A múltkor elromlott nálunk a vécé, pontosabban napokig ömlött a tartályból a víz. Csak álltam a tartály alatt, és fogalmam sem volt, mit kellene csinálni, hol vehetnék új tömítőt, egyáltalán, mire jó a tömítő. Végül apósomat hívtam fel, aki részletesen elmagyarázta, mit kell tennem ahhoz, hogy a csobogás elálljon.
A legalapvetőbb háztartási munkákat persze el tudom végezni, például be tudok fúrni egy csavart a falba, ki tudok cserélni egy villanykörtét, csakhogy egyáltalán nem érzem azt, hogy nekem be kellene fúrnom azt a csavart a falba, vagy ki kellene cserélnem azt a villanykörtét. Van pár haverom, akik szerint ciki a hozzáállásom, de én nem érzem úgy, hogy a hiányos műszaki tudásom miatt az életben bármiféle hátrányt szenvednék. Különben is a férfiasságot nem abban mérik, elég olajos-e a kezed, vagy hogy van-e elég bőrkeményedés a tenyereden (és nem is abban, hogy el tudod-e verni az asszonyt minden hónapban). Mint ahogy egy nő sem attól nő, hogy takarít vagy főz.”
A férfiasság nem statikus fogalom
Tény, hogy már nem segítenek az élet dolgaiban való eligazodásban a korábbi nemzedékektől átvett mintáink. A két-három emberöltőnyivel ezelőtti szokások, elvárások, minták, mesék, a társadalom írott és íratlan szabályai idejétmúlttá váltak, és ezáltal a modern kor embere jogosan érezheti sok estben úgy magát, hogy támasz nélkül maradt. A női és a férfiszerepek átrendeződnek, és a határ is egyre inkább elmosódik „férfias” és „nőies” feladatok között. A nők lassan minden olyat megoldanak, ami korábban férfimunka volt, és mellette elvégzik a női munkát is. Próbálnak szupernők, szuperanyuk lenni, mutatván, hogy mindent elbírnak. A férfiak egy része elmegy gyesre, vagy vezeti a háztartást.
És ezzel nincs is semmi gond, egészen addig, amíg valamelyik fél e felállást nem éli meg teherként. Rohanó világunkban sokszor nincs is idő arra, hogy mindent magunk intézzünk – egy napi 8–10 órát dolgozó férfi joggal érezheti, hogy kényelmesebb házhoz hívni a szerelőt, semmint bütyköléssel tölteni azt a kevés szabadidejét, ami van.
Hadas Miklós A modern férfi születése című könyvében írja, hogy a férfiasságot (és a nőiességet) nem foghatjuk fel statikus fogalomként. Mindkettő történeti konstrukció, diskurzusok összecsapásainak folyamatosan változó terméke. A történeti változások hatására átalakulnak a gendersajátosságok, és persze az életmódunk, az élettempónk megváltozása is hozzájárult a nemi szerepek alakulásához. Épp ezért szerinte az igazi férfi minden korban mást és mást jelent, mindenki más-más képet és jelzőket társít a fogalomhoz.
A lényeg, hogy a férfi megtalálja azt a területet, ahol ki tud teljesedni
Krisztián számára például az igazi férfi az, akiről sugárzik a biztonság, az életöröm, a stabilitás és az erő. Aki nemcsak biológiailag néz ki férfinek, hanem aki maximálisan annak érzi magát, vállalva a lét összes velejáró érzését, jót és rosszat egyaránt, nem félve egyiktől sem. Tudatosan és felelősségteljesen él, célokat tűz ki maga elé, és kellő ambíciói vannak ezek megvalósítására. Nem szégyelli kimutatni az érzéseit, megbízható társ, aki a párjával képes mély témákról is beszélgetni, vagyis érzelmileg is intelligens.
„Noha a világ mára megváltozott, és a férfi alól kicsúsztak a klasszikus szerepkörök, kódolva van benne az igény, hogy teremtsen, hogy elhárítsa a veszélyt, hogy felfedezzen, hogy hős legyen és vezessen. Csak épp már egy teljesen más terepen kell ezt megtennie. Nem könnyű ma férfinak lenni, de igenis keresni kell azokat a képességeket és életterületeket, amikre büszkék lehetünk, ahol jól érezzük magunkat és kiteljesedhetünk. A magam részéről elégedett leszek a gyerekemmel akkor is, ha autószerelő, ha közgazdász, vagy épp művész szeretne lenni, és teljes mértékben támogatni fogom. A lényeg, hogy megtalálja a komfortzónáját, és hogy a párjával jól működő csapatot tudjanak majd alkotni. Mondjuk, ha mégis az autószerelés mellett dönt, legalább megtanítja nekem, hogyan kell kereket cserélni.”
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés