Nyom nélkül tűnnek el az emberek Japánban: ez áll a háttérben

GettyImages-143791828
Olvasási idő kb. 5 perc

Egy-egy nehezebb időszakban valószínűleg mindenki fejében megfordult már, hogy a legjobb lenne eltűnni egy időre, amíg a dolgok maguktól rendeződnek. Aztán megrázzuk magunkat, szembenézünk az akadályokkal, és újult erővel vetjük be magunkat a feladatokba. Nos, Japánban ez nem feltétlenül így történik.

A japán társadalom hagyományosan teljesítmény-központú, és a munka fontosságát, illetve az az iránti elkötelezettséget hangsúlyozza. A japánokban erős a megfelelési vágy, nagyon fontos számukra, hogy másokra jó benyomást gyakoroljanak. A japán munkahelyeken magas elvárásokat támasztanak a munkavállaló felé (akik nem ritkán havi 80-100 órát túlóráznak), de óriási szégyen, ha valakit kirúgnak a cégtől. Ugyanilyen szégyennek tartják, ha egy diák nem tud teljesíteni a vizsgán, vagy ha egy családapa nem tudja eltartani a családját.

Emberek, akik nem mennek többé haza

Egy Norihiro nevű férfi például, akit elbocsátottak a munkahelyéről, annyira szégyellte a történteket, hogy mindenki elől eltitkolta. Reggelente felvette az öltönyét, megcsókolta a feleségét, és elhajtott az autójával. Egész nap az autójában üldögélt, néha késő estig, hogy otthon azt higgyék: a kollégáival marad ki. Amikor elfogyott a pénze, úgy döntött, nem megy többé haza: Tokió San´ya nevű városrészébe hajtott, amely a japán főváros legszegényebb kerülete. Itt élnek, zsúfolt lakásokban a rosszul kereső fizikai munkások, azok, akik időskorukra elszegényedtek, és azok is, akik el akarnak rejtőzni a világ szeme elől. Hasonló szegénynegyedek a többi japán nagyvárosban is akadnak: például Oszakában Kamagaszaki, amely szintén kedvelt tartózkodási helye az eltűnni vágyóknak. A japán városok többségével ellentétben, ezekben a negyedekben nagy a szegénység, olcsó szállások kínálnak fedelet a menekülni vágyóknak, de van, akinek erre sem telik, ők hajléktalanként tengetik napjaikat az utcán.

Japánban az emberekre nagy terheket ró a munkahelyi teljesítmény
Japánban az emberekre nagy terheket ró a munkahelyi teljesítményRunstudio / Getty Images Hungary

Kézikönyv az eltűnésről

A jelenség, hogy valaki „kivonul” az életéből, és eltűnik, olyannyira elharapózott Japánban, hogy neve is van: johatsu, vagy magyarosan dzsohacu (jelentése: „elpárolgás”). Ezt a kifejezést először az 1960-as években használták, azokra az emberekre, akik boldogtalan házasságukból léptek ki, de a válási procedúrát nem vállalták. A jelenség az 1990-es években öltött nagyobb léptéket, amikor a kedvezőtlen gazdasági helyzetben sokan eladósodtak, és a legjobb megoldásnak az tűnt, ha egyszerűen „felszívódnak”. Olyannyira, hogy kézikönyvek is megjelentek az eltűnés művészetéről, gyakorlati tanácsokkal.

Ezek az okok állnak a háttérben

Becslések szerint napjainkban évente 90 000 japán dönt úgy, hogy „szellemmé” változik. A munkahely elvesztése, családi problémák, de akár egy sikertelen vizsga is elegendő okot szolgáltathat az eltűnésre. Noha már Japánban is törvény tiltja a családon belüli erőszakot, előfordul, hogy a nőknek menekülniük kell otthonról, erőszakos férjük elől. Mások a munkahelyük, az adósságok, üldözőik vagy valamely vallási közösség elől menekülnek. Sokan aprólékos tervet készítenek az eltűnésükről, megszakítanak minden kapcsolatot családjukkal, de hagynak egy búcsúlevelet, amiben leírják, hogy most el kell menniük, de előbb-utóbb jelentkezni fognak. Ilyenkor a japán rendőrség, ha felnőttről van szó, nem köteles nyomozást indítani.

Az eltűntek sokszor az utcán tengetik életüket. Képünkön Oszaka Kamagaszaki negyede
Az eltűntek sokszor az utcán tengetik életüket. Képünkön Oszaka Kamagaszaki negyedeCarl Court / Getty Images Hungary

Vállalkozások segítik az eltűnni vágyókat

Vannak olyan vállalkozások is, amelyek segítik az eltűnni vágyókat, ezeket yonige-yának nevezik.

Ezek gyakran az éj leple alatt segítenek az eltűnésben, természetesen nem ingyen: az ár attól függ, milyen messzire akar valaki kerülni az otthonától, visz-e magával valakit (például a gyermekét), vagy hogy milyen szolgáltatásokra tart igényt.

Bár a legtöbb ilyen cég törvényesen működik, mindig akadnak olyanok is, amelyek hajlandóak például hamis adatokkal mobiltelefon-szerződést kötni.

Magánnyomozókat is bevetnek

De nemcsak arra szakosodott egy iparág, hogy segédkezzenek az eltűnni vágyóknak, hanem az ellenkezőjére is, azaz a megtalálásukra. Leggyakrabban az eltűntek családtagjai fordulnak magánnyomozókhoz, akiknek nem olcsó a napidíjuk, de jó kapcsolatokkal rendelkeznek a mobilszolgáltatóknál, ami, ha az eltűnt magával vitte a mobiltelefonját, nagyban előreviheti a kutatást. Olcsó szállodákban, játéktermekben érdeklődnek az eltűntek után, és sokszor meg is találják őket. Az eltűntek egy része hónapok (esetleg évek) után önként visszatér a családjához, mások viszont egy nagyváros szegénynegyedében, hajléktalanként fejezik be életüket.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Ezt olvastad már?
Érdekességek