Diótörő

Az ígéretes magyar tehetség az elmúlt időszakban többször is felhívta magára a világsajtó figyelmét. Az amerikai New York Times, az olasz La Repubblica, több kínai újság és a brazil Estado napilap is a járványhelyzet alatti koreográfiájára figyelt fel, melyben magányos szobrokkal táncolt Budapest utcáin a Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatóinak koronavírus-zenéjére. 2021 novemberében egy nyolc országra kiterjedő környezetvédelmi szervezet megbízásából készített koreográfiát a klímaváltozásról, melyet 40 táncos adott elő Németországban. 2022 augusztusában japán felkérésre koreografálta újra a Giselle című romantikus balettet, és táncolta el férfi főszerepét, akkora sikerrel, hogy rögtön egy kurzus megtartására is felkérték a felkelő nap országában.

Balett és foci: mi a közös A diótörőben és a vb-döntőben?

„Ezekben a hetekben üljenek a nézők egy operaház páholyában vagy egy stadion lelátóján, sok örömben lehet részük, de azoktól, akik szórakoztatják a közönséget, mindez rengeteg erőfeszítést igényel” – avat be a fiatal művész a futball és a balett párhuzamába.

„A futballisták és a balett-táncosok egyaránt hihetetlen sok időt, energiát tölthettek azzal, hogy igazán jó formába hozzák testüket erre a decemberi időszakra. Persze, mindez nem feltétlenül látszik, hiszen a táncosok légiesebben mozognak, de jelentős testi erőfeszítéseinkre az egyik legjobb példa, amikor egy balerinát a fejünk fölé emelünk, és úgy táncolunk velük végig egy félpályányi területet a színpadon, mintha csak egy kisebb doboznyi karácsonyi ajándékot vinnénk át egyik szobából a másikba.”

„Mindezt úgy csináljuk, mintha ez valami hihetetlen könnyű dolog lenne” – meséli az egyre elismertebb, nemzetközi hírű fiatal táncos, majd hozzáteszi: „Ám, hogy ezt meg tudjuk tenni, legalább annyit kellett edzenünk, mint a világbajnokságra készülő focistáknak. 

Sérülés a pályán, sérülés a színpadon

„Az egyetemi kórházak sportorvosai tudják, mennyire hasonlítanak egymásra a táncosok és a futballisták” – magyarázza tapasztalatból Kovács Zsolt Vencel. „Gyakran még a sérüléseink is ugyanazok, különösen A diótörő-szezonban.” Nem véletlen, hiszen, mint mondja: „A Washington Post egyszer azt írta A diótörőről, hogy ez a fájdalom maratonja a táncosok számára. A legtöbb örömet a közönségtől ebben az ünnepi periódusban kapjuk, és sérüléseink jelentős részét is ebben az időszakban szerezzük.”

Hogy bírná Messi és Ronaldo a színpadon? 

„A diótörő a világ legnépszerűbb előadása. Van úgy, hogy karácsonyi időszakban naponta kétszer is elő kell adnunk. Ez körülbelül annyit tesz, mintha a világbajnokság döntőjében játszó két csapatnak 4 félidőt kellene lejátszania kettő helyett. Érdekes volna egyszer megkérdezni mondjuk, Cristiano Ronaldót, Lionel Messit, esetleg Kylian Mbappét, mit szólnának ahhoz, ha egész decemberben, szinte mindennap négyszer kilencven percet kellene élesben mérkőzniük” – játszik el a gondolattal a balettművész. 

A diótörő, és ami mögötte van…

Egy produkcióra való felkészülés, a koreográfia betanulása és a próbafolyamat sok hónapig tartó kemény munka, de még ezt is meg kell előznie annak az évtizedes edzéssorozatnak, amely testileg képessé tesz egy táncost egy ilyen darab eltáncolására. Akárcsak a profi focisták, akik gyermekkoruktól készülnek karrierjük legfontosabb meccseire. Ennek a jelentős háttérmunkának a felvillantása Kovács Zsolt Vencel egyik vágya annak érdekében, hogy a közönség még ennél is jobban értékelje a végeredményként bemutatott előadást is. Ahogy ő fogalmaz: „Fontos volna, hogy néha megmutassuk a nézőknek, hogy mi van a színházi alkotások mögött. Így biztos vagyok abban, hogy közönség még az eddigieknél is jobban élvezne talán még egy olyan népszerű darabot is, mint A diótörő.”