Két táborra szakadtak a nők: az egyik oldalon azok sorakoztak fel, akik ragaszkodnak a magas sarkúhoz, a másik oldalon pedig azok állnak, akik a lezárások enyhülése után továbbra is a kényelmes, lapos talpú cipő mellett döntöttek. Ez utóbbi csoport akaratán kívül került célkeresztbe.
Magas sarok kontra lapos sarok a Covid után
A New York Post nemrég arról írt, hogy sok nő a járványügyi kijárási korlátozások, a home office után úgy döntött, nem hord többé kényelmetlen magas sarkút munkaruhaként, és az elegáns szociális összejövetelekre, sőt még ünnepi alkalmakra sem. A lapos talpú cipők eladása megugrott, és látható, hogy a kényelmes női cipők ellepték az utcákat is.
A megszólaltatott nők jelentős része arról számolt be: bár korábban megrögzött magassarkú-mániások voltak, a nagyjából másfél évnyi home office után mégsem tudták rászánni magukat, hogy lecseréljék a kényelmes lapos talpú cipőiket, még akkor sem, ha egy esküvőre voltak hivatalosak. Lábfejük és ezáltal saját maguk felszabadításának élték meg ezt a döntést, hiszen így már semmi sem gátolhatta meg őket abban, hogy fájdalommentesen végigtáncoljanak egy estét. A magas sarkú azonban nem csak kényelmetlen, kellemetlen fiziológiai hatásai is vannak.
Ezt viszont sok nő, aki továbbra is a magas sarkú cipő párti maradt, nem nézte jó szemmel. Sőt, zokon vették, hogy egyes nőtársaik nem hajlandóak ismét magas sarkút felvenni a puccos New York-i eseményekre. Mona Sharaf, aki másoknak segít hozzájuk illő ruhákat vásárolni, Facebook-oldalára posztolta ki sirámait: „Ismét szerveznek New Yorkban különleges eseményeket, ahova a nők csinos ruhában jelennek meg, ám amikor lenézek, azt látom, hogy ocsmány lapos sarkú cipőt viselnek. Ezzel mindent elrontanak. Miért csinálják ezt magukkal?”
Sharaf egyenesen lustaságnak nevezi, hogy néhány nő a kényelmet választja. Azzal vádolja a nőtársait, hogy azért félnek magas sarkút ölteni, mert attól tartanak, egész este fájni fog a lábuk, noha ez másfél évvel ezelőtt nem tántorította el őket.
Inna Plotkin, aki szintén Sharaf szakmabeli kollégája, egyetért a felháborodásával. Megnyilvánulásában arra utal, hogy döntésükkel a lapos talpú cipőt preferáló hölgyek feladták abbéli törekvésüket, hogy kiöltözzenek saját maguk és párjuk számára. Véleményét, miszerint a férfiak imádják a magas sarkú cipők látványát, egy Christian Louboutin-idézettel támogatja meg, aki egyszer azt mondta, ő a férfiak kedvéért készít magas sarkú cipőket, nem a nőkért.
Fontosabb a „nők a tűsarkúért”, mint a „nők a nőkért” szlogen?
A lapos talpú cipők mellett döntő nők csupán örülnek a hirtelen jött kényelemnek, saját boldog tapasztalataikról számolnak be. Nem követelik a magas sarkú cipők azonnali eltörlését és megsemmisítését, még csak nem is kiáltják ki divatjamúlt darabnak. Egyszerűen csak örülnek saját maguknak és a komfortos lábbelijüknek.
A magas sarkú mellett kardoskodók azonban nem érik be annyival, hogy megemlítsék, a magas sarkú sohasem fog kimenni a divatból, és hogy ők továbbra is ezt a lábbeli fajtát preferálják, hiába látni manapság a megszokottnál kevesebb magas sarkú cipőt New York utcáin és különleges eseményein. A Sharaféhoz és Plotkinéhoz hasonló megnyilvánulások kifejezetten ellenségesek és elítélőek nőtársaikkal szemben.
Olyan negatív jellemvonásokat társítanak azokhoz a nőkhöz, akik lapos talpú cipőt vettek fel egy-egy jeles eseményre, mint például a lustaság, az igénytelenség, a gyávaság vagy a gyengeség. Pedig valójában a lapos sarkút hordó nők csupán saját megjelenésükkel kapcsolatban hoztak döntést, ami mások számára nem ártalmas vagy sértő, ráadásul társadalmilag teljesen elfogadható.
A New York Postban megszólaltatott magas sarkú cipők mellett felszólaló nők negatív értékítélete a lapos sarkút választó nőkről az utóbbi csoport kinézetét szeretné szabályozni, korlátozni csípős leszólásaival. A saját értékrendjük szerinti csinos megjelenést piedesztálra emelik: fontosabb a kényelemnél, hogy saját maguknak és a férfiaknak tetsszenek. Aki pedig nem ért egyet ezzel a doktrínával, arra haragvón lesújtanak önérzetük hamis igazságának pallosával.
Felmerül a kérdés, vajon fontosabb-e egymás elfogadásánál, nőtársaink saját testével kapcsolatos döntései érvényességénél az, hogy minden nő lábán magas sarkú cipő csillogjon a különleges események alkalmával, hogy minden egyes nő egyetlen divatízlés szabályai szerint öltözzön fel.
A válasz egyértelműen: „nem”. Sharaf és Plotkin szűk látóan és önkényesen kikiáltották saját ízlésüket az egyetlen elfogadható divatízlésnek, hiszen a magas sarkú cipőkön túl rengeteg egyéb gyönyörű lábbeli létezik, amelyek más-más divatirányzat szerint sikkesek. Ezenkívül a feminizmussal nyílegyenesen szembe mennek azok a megnyilvánulások, amelyek mások megjelenését hivatottak szabályozni, noha társadalmilag teljesen elfogadhatóan öltöznek fel.
Természetesen Sharaf és Plotkin véleménye nem fedi le az összes magas sarkút hordó nő véleményét, tehát a csata a magas sarkút hordó nők és a lapos sarkú cipőt pártoló nők között valójában csak egy szűk csoport képzeletében létezik. Azonban az online térre fröccsentett gondolataik rendkívül károsak, mérgezőek és bántóak lehetnek egyes érzékenyebb lelkű vagy helyzetű nő számára.
Mindenki sokkal jobban jár, ha olyan magas vagy alacsony sarkon lépked, amilyeneken akar, és nem szól le másokat, ha ők mást hordanak a lábukon.
Ha szívesen olvasnál arról, miként válhatnál még jobban nő- (és ember-) baráttá, figyelmedbe ajánljuk korábbi cikkünket: Szexpozitív hozzáállás – Haladó szelleműség vagy a férfitekintet kielégítése?
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
