Olykor a legrégebb óta tartó barátságok is felbomolhatnak. Attól függetlenül, hogy nem szerelemről beszélünk, a fájdalom ugyanolyan súlyos és nehezen emészthető. A barátaink könnyedén a családunkká válhatnak. A mindennapokban egy közeli barát érzelmi támaszként segíthet minket a velünk történt események feldolgozásában. Fontos szerepük van a szocializációnkban is, hiszen ők biztosítják a közösségi életet számunkra egy jó kávé társaságában vagy egy péntek esti koktélozás mellett. Nem is csoda, hogy a mentális egészségünkre és érzelmi állapotunkra is erős hatással bírnak.
Ritkán beszélünk a barátságok felbontásáról, miközben teljesen normális, ha úgy érezzük, egy kapcsolat már inkább káros számunkra. Sokszor mégis nehéz a kilépés. Talán éppen fel sem merül bennünk, hogy egy több tízéves baráti kapcsolat is felbontható, és a „mindig is ilyen volt, megváltozni biztos nem fog” gondolatkörből kiléphetünk, és mi magunk eszközölhetjük a változást. Az egyedülléttől való félelem sokszor nehezíti ezt a lépést. Csakúgy, mint szerelmi kapcsolatainkban, egy barátság esetében is van lehetőség olyan embereket üdvözölni az életünkbe, akikkel kiegyensúlyozottan kapcsolódhatunk, ha van terük megérkezni. Nézzük meg, miből vehetjük észre, ha egy kapcsolat már többet árt, mint használ!
Egyoldalú barátságok
A barátságok is lehetnek bonyolult, sokoldalú kapcsolatok, így nehéz megnevezni egy okot, amiért eljutunk ahhoz a nehéz döntéshez, hogy pontot teszünk a végükre. Talán az egyik első és legfontosabb kérdés, amit érdemes megvizsgálni, hogy mennyit teszünk bele ebbe a kapcsolatba, majd mennyit tudunk kivenni belőle. Az egyensúlyvesztett, egyoldalú barátságok, ahol az egyik fél szükségleteire kerül a hangsúly, miközben a másik fél igényei háttérbe szorulnak, nem tükröznek egészséges dinamikát. Általában a szükségleteit szabadon megélő fél számára ez teljesen kielégítő, azonban a másik félnek folyamatosan le kell mondania magáról. Ha ezt érzékeljük a saját kapcsolatunkban, érdemes megvizsgálni, hogy mi okozza az egyensúly eltolódását. Mi nem kommunikáljuk megfelelően a szükségleteinket, vagy esetleg valóban a másik süket azokra?
Amikor átlépik a határaidat
Mindenkinek joga van meghúzni a saját határait, ami fontos lehet önmagunk védelmében, hogy egészségesek és kiegyensúlyozottak legyünk. Ezek jól tükrözik, hogy mikor és mennyire vagyunk képesek nemet mondani, meddig lépjük át a komfortzónánkat a másikért, vagy éppen milyen viselkedést engedünk meg másoknak velünk szemben. Engedjük-e a barátunknak, hogy az exünkkel randizzon, vagy ez főbenjáró bűn? Hogy vagyunk azzal, ha a barátunk nem áll ki értünk mások előtt? Mennyire zavaró, ha utolsó pillanatban mondja le a találkozókat?
Határaink sorozatos megsértése nemcsak frusztrációt eredményez, de bizalmatlanságot is. Egymásra épülő bizalom nélkül nehezen működik a barátság lényege: az odaadó, őszinte, szeretetteljes támogatás. Ha úgy érezzük, ez a bizalom nehezen visszaszerezhető, érdemes átgondolni a kapcsolat minőségét, és csupán a megszokás erejének kevesebb jelentőséget tulajdonítani.
Elfejlődünk egymás mellett?
Képzeljük el, milyenek voltunk tizenkét, húsz- vagy harmincévesen. Milyen értékekkel rendelkeztünk, amik mentén éltük az életünket. Majd nézzünk magunkra most. Valószínűleg találunk különbségeket, akár olyanokat is, amiktől még magunkban is elpirulunk. Ugyanígy változnak mások is. Teljesen természetes, hogy az egykor egymást jól kiegészítő barátok az évek során az őket ért tapasztalatok hatására másként látják a világot. Mindez sok esetben segítheti tágítani saját világképünket, de az eltérések sokszor feloldhatatlan konfliktusokat is eredményezhetnek.
Szörnyen fájdalmas lehet a felismerés, hogy többé már nem tudunk kapcsolódni egymáshoz, de hosszú távon az elválás szükségszerű lehet.
Ha kilépnél a kapcsolatból…
Amennyiben úgy döntünk, hogy egy baráti kapcsolat felett eljárt az idő, fontos, hogy nyíltan lezárjuk azt. Természetünknél fogva nem kedveljük a bizonytalanságot, és talán mindenkinek ismerős érzés lehet, mennyire fájó egy életünkből szó nélkül eltűnő fontos kapcsolat. A lezárás élménye segíti a továbblépést, és lehetőséget nyújt az önreflexióra is. Nagyon fontos, hogy egy kapcsolat vége nem jelenti azt, hogy az egész barátság kukába való! Mérlegeljük fontos közös élményeinket, önismeretünkbe beépíthető tapasztalatinkat, amik a jövőben segítik egészséges, fenntartható kapcsolatok kialakítását.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
