Ízléstelen és szükségtelen utcai parádé, vagy békés demonstráció az alapvető emberi jogokért – meleg válaszok az érintettektől és az utca embereitől a melegfelvonulásról.A Meleg Méltóság Menet (hétköznapi nevén: melegfelvonulás) megosztja az embereket. Engem azonban nem csak a lecsupaszított tőmondatos vélemények, hanem az érvek is érdekeltek, így szűk környezetem kikérdezése után a felvonulást szervező Szivárvány Misszió Alapítványhoz, és a Labrisz Leszbikus Egyesülethez mentem.
Melegfesztivál = felvonulás?
Mini, nem reprezentatív közvélemény kutatásomból (három hetero fiatal és két leszbikus válaszolt) kiderül: a többség a melegfesztivált a felvonulással azonosítja („Minden évben felvonulnak a melegek, a leszbikusok, talán még a transzvesztiták is az Andrássy úton kamionokkal, utcai bulikkal”). Korábban én is ugyanezt hittem, aztán Gergely Vera, a Labrisz Leszbikus Egyesület egyik ügyvivője elmagyarázta, miről is van szó.
- A melegfesztivál egy egyhetes rendezvény, hivatalos nevén: Budapest Pride - kerekasztal beszélgetésekkel, filmvetítéssel, workshopokkal és persze a szombati Meleg Méltóság Menettel. Idén 14. alkalommal augusztus 30. és szeptember 6. között rendezik meg.
De vajon miért van az, hogy tízből kilencen a fesztivált a Méltóság Menettel azonosítják, és a többi programról vajmi keveset tudunk? Steigler Sándorhoz, a fesztivált szervező Szivárvány Misszió Alapítvány kuratóriumának elnökéhez fordultam.
- A fesztivál a kezdetektől fogva négy pillérre épült: filmfesztivál, beszélgetések, bulik és a Meleg Méltóság Menet. Ez utóbbi a leglátványosabb elem, emiatt a televíziók és az újságok ezzel foglalkoznak a legtöbbet - az olvasókban és a nézőkben pedig ez rögzül - , míg a kulturális programokat csak mellékesen említik meg. Idén szeretnék, ha ez másképp lenne, hiszen az amúgy is erős filmes programunkban számos 2009-ben és 2008-ban készült, új alkotást hozunk el a hazai LMBT közösségnek és az érdeklődőknek. A megnyitón megemlékezünk a negyven évvel ezelőtt történt Stonewall lázadásra (ezt a későbbiekben részletesebben bemutatjuk), a fesztivál nyitófilmje visszarepít bennünket 1969-be.
A programokról itt olvashatsz bővebben: www.budapestpride.hu
Távolmaradók, avagy: miért kell ezt reklámozni?
De térjünk vissza a házi közvélemény-kutatásomhoz! Arra is kíváncsi voltam, hogy a hetero fiatalok nyitottak-e a fesztiválra, pontosabban a felvonulásra - amit ugye a fesztivállal azonosítanak.
A válaszokból kiderül, hogy inkább távol maradnak a „kamionos utcabáltól”.
Hogy miért?
Bea, 29: A szexuális beállítottság magánügy, én sem hirdetem látványos parádén, hogy hetero vagyok. Szerintem ez a fesztivál, vagyis a felvonulás nem az esélyegyenlőségre és az elfogadásra van kiélezve, így inkább árt, mint használ azoknak, akik „normális” melegként élik a hétköznapjaikat.
Zoli, 30: Nincs problémám a melegekkel, de nem hiszem, hogy az ügyüket ebben a formában, az utcán kéne reklámozni. Ha én elfogadom, hogy „mások”, ők fogadják el, hogy ez nem mindenkinek tetszik. Mert hogy én ebből annyit látok, hogy néhány magamutogató ember irritálja az egyébként sem normális szélsőségeseket…
Timi, 27: Számomra nem attól lesz szimpatikus a „meleg-ügy”, hogy egy ilyen fesztiválon-felvonuláson „reklámozzák” a másságot. Ennek ellenére nem kizárt, hogy egyszer élőben is megnézem. Legalább látnám, hogy valóban tudatos polgárpukkasztásról van-e szó, vagy a botrányt azok gerjesztik, akik örülnek, hogy végre tojással dobálózhatnak.
Aki nem akarja a „mártírhalált”, és aki kötelességének érzi…
Hogy senki ne vádoljon homofóbiával, hetero nyilatkozóim mellett megkérdeztem minderről két leszbikus lányt is.
- Jó lenne, ha a berlini Pride-hoz hasonlóan a felvonulás itthon is egy hatalmas buli lenne, heteróknak és melegeknek egyaránt – mondta Gabi. – Az lenne a normális, ha nem lenne szükségünk rendőrökre, hogy ép bőrrel hazajussunk. Amíg ez nem valósul meg, kötelességemnek érzem, hogy kint legyek és demonstráljak az intolerancia és a gyűlölködés ellen.
Másik leszbikus megszólalóm Alexa meglepő választ adott. Ő tudja, hogy a fesztivál több napos, és - ahogy fogalmaz: „hozzá tartozik a felvonulás is, a maga konfliktustól sem mentes "bájával"”. Szavaiban az irónia nem véletlen, így folytatja:
- A kulturális programokkal tarkított fesztivál nem rossz ötlet, a felvonulást viszont ellenzem. Nem hiszem, hogy leszbikusként a nemes cél - tudniillik: elfogadás - érdekében „mártírhalált” kellene halnom az Andrássy úton. A cél, gondolom, az lenne, hogy enyhítse az emberekben kialakult negatív véleményt rólunk, melegekről, mégis a felesleges magamutogatással csak növeli az ellenszenvet. Mindenki tudja, hogy melegek éltek, élnek és élni fognak, szükségtelen erre külön felhívni a figyelmet. Egyébként a családomban és a környezetemben a leszbikusságom egy tény, ami miatt sem szégyenkeznem, sem büszkélkednem nem kell.
Holnap folytatjuk. A következő részben: videók, aktivisták, a média felelőssége és a Stonewall lázadás.
Ha ez bejött, nézd meg ezeket is a témában:
Kíváncsi voltam, hogy egy leszbikus lány hogyan képzeli el az ideális világot, amelyről én is szeretek ábrándozni, és azt hittem ilyeneket mond majd: egyenlőség, elfogadás – ehelyett (pontosabban ezek mellett) sokkal konkrétabban fogalmazott. | Leszbikusnak lenni szívás
Egy melegbuliban ismerkedtünk meg – tudom jól, első pillantásra belém zúgott, egész este a fenekemet simogatta, és magabiztosabban nyomult, mint bármelyik pasim. | Leszbikus a barátnőm
Vajon, ha egy létező genetikai vizsgálatkor kiderülne, hogy születendő gyermeked meleg lesz, világra hoznád-e? Elhinnéd-e? Gondolkodnál-e egy pillanatig is? | Ha tudnád, hogy meleg lesz, megszülnéd?
