Sokan nem szeretnének azzal szembesülni, hogy másokhoz képest jócskán kevesebbet szexelnek: az olyan izé lenne. Főleg egy olyan világban, amikor minden a szexről szól, nem igaz?
A Psychology Today hasábjain dr. Robert Weiss szexuálterapeuta írt a témáról.
Tényleg olyan fontos kérdés ez?
Úgy tűnik, igen. A szexuálterapeuta elmondása szerint a szex mennyiségével, rendszerességével kapcsolatos kérdések nagyon gyakoriak ebben a praxisban: egyedülállók, párkeresők és párkapcsolatban élők egyaránt valamilyen egzakt számadatot szeretnének, hogy végre megnyugodhassanak. Sokszor kérdezik: „Mennyi szex számít elégnek?” vagy „Az ilyen korú párok, mint mi, mennyiszer vannak együtt?” vagy épp: „Mennyiszer kell együtt lennünk, hogy jól működjön a párkapcsolatunk?”. Az esetek többségében azok, akik a szex mennyisége miatt aggódnak, azon morfondíroznak, vajon elég-e az, amennyi neki jut (kivéve, amikor a terápiára vonatkozó megkeresés alapja épp valamilyen hiperszexualitás jellegű probléma vagy függőséggyanú). Jellemző az is, hogy az érdeklődők többségének stresszt és aggodalmat okoznak az ezzel kapcsolatos kérdések: a legtöbben arra vágynak, hogy valaki mondja ki: annyit, vagy többet szexelnek, mint egy „normális ember”. Végül jellemző az is, hogy azok, akiket erősen foglalkoztat ez a kérdés, szinte mind stresszelnek és aggódnak is amiatt, ha úgy gondolják, náluk túl kevés a dolog.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Nem véletlen, hogy így van, tesszük hozzá már mi. Egy olyan időszakban, amikor mindennél többet és nyíltabban beszélünk a szexről, amikor tévéreklámtól videoklipig mindenben napirenden van a téma, az ember könnyen úgy érezheti: le van maradva. Abból, ahogyan és amilyen mennyiségben jelenik meg a körülöttünk lévő világban a szex, az egyszeri ember könnyen hiheti, hogy az, ami otthon történik, a nyomába sem ér mindennek. De mi az igazság valójában?
Nem pont ez...
Azt, hogy mi az egészséges mennyiség, eleve lehetetlen meghatározni, mert ahányan vagyunk, annyiféle igényünk van a szexre. Pontos számadat így nem hozható, legfeljebb annyit lehet mondani, hogy egészséges az és annyi, amitől jól vagyunk. Hogy mi lenne a normális, megint nem írható le pontosan, mégis jobban megfogható, ha az átlagos felől közelítjük meg, és azt próbáljuk meghatározni, mennyiszer van egy „átlagos” pár életében szex.
Amerikában még a hetvenes években jött ki egy hatalmas adatmennyiséget feldolgozó kutatás, melyre sokáig nemcsak a tengerentúlon, de a világ más tájain is előszeretettel hivatkoztak. Eszerint egy átlagos pár évi 58 alkalommal van együtt, ami nagyjából heti egy sztenderd alkalomnak és a sátoros ünnepekkor esedékes bónuszoknak felel meg. Szép, szép, mondja a kutató, de ez az adat önmagában mégsem mond semmit. Nem veszi figyelembe többek között a párok életkorát vagy azt, milyen hosszú ideje vannak együtt, holott semmi okunk nincs feltételezni, hogy ugyanannyiszor van együtt egy harmincas pár, mint a hetvenes éveiket taposó, mint ahogy azt sem, hogy a párkapcsolat első hónapjainak lelkesedése fűti azokat is, akik több évtizede együtt vannak.
Kicsit jobban megvilágítja a tendenciákat egy másik, szintén ebből a kutatásból származó adat, miszerint a húszas éveikben járó párok évi mintegy 111 alkalommal vannak együtt (nagyjából heti kétszer), és ez a szám minden egyes évtizedben 20 százalékkal lesz alacsonyabb, vagyis harminc körül még évi nagyjából kilencven, hetven körülre viszont már jócskán a nulla felé közelít.
De lehet, hogy még ez sem igaz
Elkezdtél számolgatni? Mindegy is, mi jött ki, mert valószínű, hogy a kutatásban megadott adatok se sokat segítenek, hogy besorold magad. Valószínű ugyanis, hogy a legtöbb válaszadó felfelé tódított, amikor megválaszolta a kutatók kérdéseit. 2015-ben ugyanis kicsit alaposabban is kielemezték az adatokat, és érdekes eltéréseket vettek észre. Míg a heteroszexuális férfiak átlagosan évi 63 szexet vallottak be, és ezeknek az alkalmaknak elvileg a 23 százalékában használtak óvszert (évi 1,6 milliárdot így cirka), a heteroszexuális nők már csak évi 55-öt, óvszert az esetek 16 százalékában használva (ez évi 1,1 milliárd gumit jelent). Hogy akkor hol az igazság? A kérdőívben nemigen, mert a milliárdos számokkal szemben a Nielsen piackutatása szerint évi mindössze 600 millió óvszer fogy az USA-ban...
Nemcsak ez az ellentmondás, de dr. Weiss megerősíti, hogy az emberek vélhetően füllenteni szoktak, amikor a szexuális életük intenzitásáról kérdezik őket.
Van azért olyan, hogy túl kevés vagy túl sok?
Előfordulhat, még ha ezt nem is konkrét szám és adatok fogják meghatározni. A szexfüggőségről korábban mi is írtunk, és azzal a zavarral kapcsolatban az látszott, hogy nem a heti/napi x alkalom a sok, hanem az, ha a szexuális tevékenység a mindennapi élet rovására megy, ha párkapcsolati problémákat vagy egyszerűen stresszt okoz. A túl kevés szexszel kapcsolatban is hasonló a helyzet: nem az a gond, ha havi egyszer van csak, hanem az lehet problémás, ha ez az érintettekben frusztrációt kelt.
A szakértő szerint ugyanakkor ha az alábbi 3 dolog egyszerre áll fenn, akkor érdemes lehet szakember segítségét kérni az alacsony vágy kezelésében:
– Legalább fél éve tart a szexszel szembeni érdektelenség.
– Ez stresszt, szorongást, frusztrációt okoz.
– Nincs szervi oka, és nincs a hátterében párkapcsolati vagy pszichés baj, trauma sem.
Izgalom és vágy együtt jár?
Messze nem, mondja a szakember, aki fontos részletként emeli ki saját szexualitásunk megismerésében, hogy el tudjuk különíteni a szexuális izgalmat a vágytól. Mint írja, korábban úgy gondolták, hogy ez a két dolog együtt jár, de ma már egyre inkább az az álláspont, hogy egymástól függetlenül is létezhet a kettő, vagyis előfordulhat olyan, hogy valaminek a hatására izgalomba jövünk, még sincs kedvünk a szexhez, mint ahogy az is, hogy alapvetően benne lennénk, de a megvalósításhoz elengedhetetlen izgalom nem jelenik meg. Vágy és izgalom például sokszor külön jár a magukat demiszexuálisnak valló emberek körében, akik bár szexuális izgalmat sokszor érezhetnek, a szexualitást megélni csak közeli és mély, intim kapcsolatban tudják, és hasonlóról számolnak be a magukat szürkeszexuálisnak nevezők, akiknél változó, és akár hosszú hónapokon át eltérő lehet, hogy épp hányadán is állnak a szexszel. De mindegy is, hogy minek címkézzük magunkat, vagy minek bélyegez bennünket a társadalom. Ameddig nekünk és partnerünknek is úgy esik jól, teljesen oké, ha minimális a vágyunk, sőt az is, ha nincs, és az is, ha napi többször is felhorgad akár.
És neked elég annyi, amennyi van?
Vagyis?
Az, hogy mennyi szex van az életünkben, rengeteg tényezőtől függ. Nemcsak lehetőségeink (magány vs. párkeresős időszak vs. tartós párkapcsolat), de életkorunk, nemünk, neveltetésünk, vérmérsékletünk, hormonjaink és még egy sor más tényező komoly szerepet játszik benne. Kereshetünk persze számadatokat, de ezek egyrészt torzíthatnak, másrészt nem valós emberekről, hanem matematikai átlagokról szólnak. Annak megítélésében, hogy a párkapcsolatunkban vagy magánzóként mennyi szexben van részünk (nyugodtan idevehetjük az önkielégítést is) a leginkább saját elégedettségünk, illetve ha kapcsolatban élünk, mindkettőnk elégedettsége lehet az irányadó. Függetlenül attól, hogy mit füllentenek mások.
