Sokan vannak, akik nem szoknak le a szenvedélyes csókokról, mások (szexuális) életéből viszont lassan kikopik, vagy épp ellenkezőleg: első randin kötelező szériatartozékká silányul. Vajon miért ilyen kettős a viszonyunk a csókhoz? Miért csókolózunk, és milyen hatással van ránk az oralitás? Csókolózással kapcsolatos kutatásokból szemezgettünk.
Miért olyan fontos?
Egyrészt mert csókolózni jó. Ha megfelelő a hely és az időpont, és a partner is ideális, egyszerre tud szeretetteljes és intim, ugyanakkor szenvedélyes és szexi tevékenység is lenni. Olyannyira intim, hogy vannak, akik csók közben a pucérnál is meztelenebbnek érzik magukat, és olyannyira szexi, hogy mások már az első randin ezzel csekkolják le, mennyire működik a kémia köztük és új partnerük között.
Másrészt: nemcsak az egyszeri embert, de a kutatókat is erősen foglalkoztatja a csókolózás kérdése. Mert – ha nem is teljesen kizárólagosan, de ilyen jelentőséggel – csak az emberre jellemző szexuális viselkedésformáról van szó.
Milyen a jó csók?
Bár persze mindenkinek másmilyen a tökéletes, van közös metszet. A Psychology Todayben lehozott kutatásban csaknem 700 főt kérdeztek meg arról, milyen is az igazán jó csók. A válaszadók visszajelzéséből az derült ki, hogy a szenvedély és az intimitás a kulcs, az igazán felvillanyozó és felkavaró élmény meglepő, sodró és olyan elkötelező, hogy nem lehet másra figyelni közben. Jót tesz a csóknak, ha eleve felfokozott érzelmek közepette csattan, és ha a partnerek valamennyire technikásak is, vagyis képesek szabályozni az intenzitást és változatosan használni az ajkukat és a nyelvüket.
A rossz csók meg? Ennek szöges ellentéte. Unalmas, szenvedélytelen, vagy technikailag nagyon rossz: túl erős, vagy nagyon lagymatag, túl nyálas, vagy túl heves benne a nyelvhasználat. A legrosszabbat pedig az tesz neki, ha olyasvalakivel csattan el, akihez valójában nem vonzódunk eléggé, vagy ha kényszer hatására történik meg velünk.
Miért csókolózik az ember?
Azért, mert jó, vágják rá sokan gondolkodás nélkül. Persze hogy az, mégis többet jelent puszta kellemes időtöltésnél. Egy szintén a Psychology Today hasábjain bemutatott kutatásban arról kérdezték a résztvevőket, milyen különböző okokból csókolóznak alkalmi, rövid vagy hosszú távú partnereikkel. A felmérésből nemcsak olyan érdekességek derültek ki, mint hogy élete során átlag 19 partnerrel csókolózik az egyszeri ember, vagy hogy 15 éves kora körülre datálódik az első csók időpontja, de arra is fény derül, hogy a csókjaink mögött álló motiváció nem mindig romantikus vagy szenvedélyes. A kutatás szerint a csókokok két jól elkülönülhető csoportra oszthatók. Az egyikbe a szexuális, vagy kapcsolati indíttatások tartoznak, a másikba pedig a megerősítés, bizonytalanságcsökkentés, vagy valamilyen remélt előny érdekében elcsattanó csókok mozgatóit sorolhatjuk.
Az első kupacból, a teljesség igénye nélkül olyasmiket idézhetünk, mint hogy „Jó érzés”, „Meg akarom vele teremteni a hangulatot”, „Nagyon vonzódom ahhoz, akit megcsókolok”, „Ki akarom mutatni a vonzalmam”, a másikból pedig olyanokat, mint „Népszerű akarok lenni”, „Féltékennyé akartam vele tenni valakit”, „Előléptetésre pályáztam”.
Miért csókolózik az emberiség?
A kutatókat viszont általában több érdekli, mint az egyes ember motivációja. A csókkal kapcsolatban ezért nemcsak arra kíváncsiak, egy-egy konkrét esetben miért fogunk neki, hanem arra is, hogy mi az, ami egész fajunkat nemtől és kultúrától csaknem függetlenül erre sarkallja. Az Oxford Egyetem Kísérleti Pszichológiai tanszékének szakemberei 900 fő bevonásával végeztek online felmérést a csókolózási szokásokkal kapcsolatban. A résztvevőket többek között a csókolózás hosszú és rövid távú kapcsolatokban mutatkozó jelentőségéről kérdezték.
A kutatást megelőzően már három különböző (de egymást nem kizáró) elmélet volt azzal kapcsolatban, hogy milyen célt szolgál a dolog. Az egyik szerint segíthet felmérni, hogy genetikailag mennyire passzolunk az adott partnerrel, míg egy másik szerint elsődleges szerepe a szexuális izgalom felkeltésében van. A harmadik teória szerint a párkapcsolati kötődést és elköteleződést hivatott erősíteni.
A vizsgálat egyik alapmegfigyelése volt, hogy a nők jellemzően fontosabbnak ítélik meg a csókolózást, mint a férfiak, és kiderült az is, hogy a nők menstruációs ciklusával is összefügg a csókolózási kedvük: termékeny időszakukban mutatják a legnagyobb kedvet e tevékenység iránt is. Ugyanakkor nemtől függetlenül azok számára fontosabb a csókolózás, akik magukat vonzóbbnak tartják, illetve akiknek több rövid távú kapcsolatuk volt addigi életük során. Ezek a kísérleti alanyok válaszaik alapján párkeresési szokásaikban válogatósabbak a többieknél, ami arra utal, hogy a csókolózásnak szerepe lehet a partner gondos (a legjobb genetikai potenciált kereső) kiválasztásában is.
A kutatás résztvevői arról is nyilatkoztak, mikor (milyen tevékenységhez köthetően) van számukra a legnagyobb jelentősége a csókolózásnak. Eszerint a legnagyobb szerepe szex előtt, illetve az előjáték során van, ennél valamivel kisebb a jelentősége szex közben, ennél is kicsit kevesebb szex után, és viszonylag kicsi az ágyon kívüli történésekhez kapcsolódóan. Ennek alapján igazolódni látszik az az elmélet is, hogy a csók kulcsszereperet játszhat a szexuális izgalom felépítésében is, vagyis sokszor csókolózunk annak érdekében, hogy hangulatba jöjjünk.
A felmérésből kiderülő érdekesség még, hogy míg mind a szex, mind a csókolózás gyakoriságával való elégedettség szerepet játszik a megkérdezettek párkapcsolatról alkotott véleményében: a csókolózás mennyiségével egyenesen arányos a kapcsolattal való elégedettség. Vagyis olyan megkérdezett nem volt, aki a csókolózást sokallta volna, olyan viszont igen, akiknek a szexből lett volna elég kevesebb is.
Úgy tűnik, jóból is megárt a sok, kivéve, ha épp csókolózásról van szó.
Csók és intimitás
Egy másik vizsgálatban, amibe 1493 (14 és 90 éves kor közötti) résztvevőt hívtak meg, a csókolózás mellett más intimitásfokozó tevékenységeket is elemeztek, egymással is összevetve őket. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a megkérdezettek legutolsó szexuális tevékenységének része volt-e csók, ölelkezés vagy masszázs, és ennek milyen hatása van a párkapcsolatuk egészére és a szexualitásukra. Az erre vonatkozó kérdések mellett olyasmit is firtattak, mint hogy a válaszadók mennyire vonzódnak aktuális partnerükhöz, mennyire szeretik őt, mennyire komolyak a szándékaik az adott kapcsolattal, mennyire volt érzelmileg bevonós a legutóbbi együttlétük, illetve mennyire volt szexuálisan izgató, ami történt.
A megkérdezettek mintegy kilencven százalékának legutóbbi szexuális tevékenységében legalább egy előfordult a felsorolt intimitásfokozó tevékenységek közül, és a legtöbben épp a csókolózást hozták fel: a nemrégiben csókolózok csaknem kilencvenszázaléknyian voltak. Akik viszont nem csókolóztak, jellemzően olyan okokat adtak meg, mint „Egyszerűen nem volt jó csókolózni az illetővel”, „Nem volt hozzá elég intim a kapcsolat”, „Kétségeim voltak a saját vagy a partnerem szájhigiénéjével kapcsolatban”. Azok, akik a csóktól partnertől függetlenül inkább távol tartották magukat, jellemzően a 30 alatti korosztályból kerültek ki, és ódzkodásuk oka az volt, hogy túl intimnek találták az érintkezésnek ezt a formáját.
Kár, mert a vizsgálat tanúsága szerint a csókolózás minden egyéb szexuális tevékenységre is ösztönzően hat. A lelkesebben csókolózók változatosabb szexuális tevékenységekről számoltak be: nagyobb eséllyel volt a repertoárjukon orális szex vagy kézi munka a sima behatolásos szex mellett.
Csók és hosszú távú kapcsolat
1605 főt foglalt magában az a vizsgálat, amelyben legalább két éve elkötelezett párkapcsolatban élő embereket vizsgáltak és analizálták a csókolózás gyakoriságát, valamint a csóknak a szexuális életre és a hosszú távú elköteleződésre gyakorolt hatását is. A csókolózás gyakoriságának e vizsgálat szerint is szignifikánsan pozitív hatása volt egy sor szexualitással kapcsolatos dologra, mint például az orgazmus gyakoriságára, az izgalom szintjére, valamint arra, hogy a rendszeresen csókolózók mennyire voltak elégedettek összességében a párkapcsolatukkal. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a csókolózás gyakorisága pozitív indikátor volt mind a párkapcsolati szex, mind az általános párkapcsolati elégedettség tekintetében is.
Mondj még egy olyan dolgot, ami ilyen jó, ennyi előnye van, ugyanakkor semmiféle negatívum nem köthető hozzá! Ugye, hogy nem tudsz?
