Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mikor sírtál utoljára? Azt ne hozd fel, amikor egy karácsonyi reklámtól vagy érzelgős filmtől elérzékenyültél, a könnybe lábadt szem és a néhány elmorzsolt könnycsepp most nem minősül sírásnak. A hosszú ideig tartó könnyáradat, a kiadós zokogás viszont igen, mert ezután tapasztaljuk azt az érdekes jelenséget, amiről most olvashatsz.
Ha máshonnan nem, hát gyerekkorodból ismerős lehet a sírás utáni zihálás. Tudod, amikor az óvónőnek vagy a szüleidnek akartad elmondani, hogy miért sírtál, vagy hogy igazából a csoporttársad bántott téged, és nem fordítva, de valami ilyesmi sikerült csak: „Dehehehehehe neem iiis én, hüpp, voltam!”
Ilyenkor a tüdőd mintha magától szedné be a levegőt, egészen apró kortyokban. De miért is alakul ki ez a jelenség?
A magyarázat egyszerű, és fontos tudni, hogy semmiféle bajt nem jelző, egészséges reakcióról van szó. Mint ahogy a sírás is teljesen rendben lévő dolog.
Nyugalmi állapotban, amikor nem végzünk valamilyen fizikai aktivitást, nem vagyunk stresszesek és nem is szorongunk, minden békésen működik. Légzésünk automatikusan szabályozza, hogy megfelelő ütemű legyen az oxigén és a szén-dioxid cseréje a szervezetünkben. A tempó nem különösebben feszes, egy átlagos felnőtt percenként 12-15 alkalommal vesz lélegzetet. Mindezt anélkül, hogy erre tudatosan oda kellene figyelnie. Ez kulcsfontosságú egy sor a testünkben zajló élettani folyamathoz. Ez a nyugis levegő-anyagcsere azonban nagyon könnyen felborulhat. Elég egy kis busz utáni szaladgálás, vagy olyan erős érzelmek, mint a harag vagy a félelem, és oda a kényes egyensúly. Légzésünk ütemére egy kiadós sírás is nagy hatással van.
Sírás közben előfordul, hogy hosszú ideig visszatartjuk a lélegzetünket, sírva, erőltetve fújjuk ki, és sokszor csak akkor veszünk megint lélegzetet, ha teljesen elfogyott a szufla. Egy kiadós bőgés nagyon igénybe tudja venni a szervezetünket, és nem meglepő, hogy teljesen fel is borítja a fentebb említett kényes egyensúlyt, a véredben lévő oxigén mennyisége csökkenhet, többek között ez és a sírás közben felszabaduló hormonok tehetnek arról is, hogy egy kiadós bőgés után nagyon fáradtnak érzed magad.
A bajok elmúltával ezért önmagán segít a szervezet. Az apró levegőkortyok, amiknek a beszívását szintén nem tudjuk szabályozni, abban segítenek, hogy újra annyi oxigén legyen a szervezetedben, amennyi a normál üzemi működéshez szükséges.
Ha kellemetlennek érzed a rázkódást, azzal segíthetsz a szervezetednek, ha sírás után tudatosan lelassítod kicsit a légzésedet, és az apró kortyok helyett megpróbálsz szép hosszúakat lélegezni.
Újra minden rendben van, és anyu meg is ölel.
