De honnan ez a nagy szakadék? Mi ez az ünnep? Ünnep ez egyáltalán? És miért zavarja annyira azokat, akik nem tartják? Heti kérdésünk így szól: Menő vagy ciki a Valentin-nap?
Mi is ez pontosan?
Szent Bálint, alias Valentin, esetleg Valentinus, a katolikus egyház egyik szentje (egyes források szerint két ilyen is volt), a keresztényüldözés egyik mártírja, nem mellesleg a szerelmesek védőszentje, és ő óvja a lelki betegeket és az epilepsziásokat is. Magyarországon nincs igazán nagy kultusza, legendájáról azonban olvashatunk az Érdy-kódexben is: itt arról írnak, hogy Bálint püspök hite által visszaadta egy vak lány szeme világát. Más kútfők arról számolnak be, hogy Valentin Claudius császár tiltása ellenére titokban adta össze a szerelmes katonákat választottjukkal, ezzel pedig kivívta az uralkodó haragját. Ez, no meg az, hogy a rómaiaknál az évnek ebben a szakaszában két pásztorünnepet is tartottak, többek között a termékenységi rítusokkal átszőtt Lupercaliát, érthetőbbé teszi, hogyan lesz egy katolikus szent emléknapja a szerelmesek világi ünnepe.
Az angolszász kultúrában és világszerte is régóta hagyománya van annak, hogy Valentin (itthon Bálint) napon ajándékkal, személyes üzenettel kedveskedjenek egymásnak a szerelmesek. Magyarországon a kilencvenes évektől jelent meg sokakban igény, másokban merev ellenállás az ünnepléssel kapcsolatban. A dolog sokban hasonlít ahhoz, ahogyan a Halloweennel állunk: vannak, akik rajongják, mások ki nem állhatják ezt az ünneplősdit. Míg ugyanakkor az október végi ünnepléshullám balhéját részben elviszik a gyerekek, hiszen nekik bulit szervezni, velük ünnepelni minden alkalom jó alkalom, addig a Valentin-nap kifejezetten az ivarérett népességé, és sokan vannak, akik nevetséges majmolásnak tartják az egészet.
Bálint-nap és Valentin-nap – nem ugyanaz
– emelik ki rögtön az elején a Bálint-naphoz kapcsolódó népszokások, babonák és jóslások ismerői. Igaz, de a mi Bálint-napunkhoz kapcsolódó szokások jelentős része is elsősorban a párválasztással, párkereséssel kapcsolatos, vélhetően pogány eredetű dolog, és nem véletlen az sem, hogy 2008 óta a február 14-ét is magában foglaló héten tarjuk a Házasság hete elnevezésű országos rendezvénysorozatot is. Vagyis, ha nem is Valentin-napként és nem is szív alakú párnákkal megünnepelve, de a mi kultúránkban is benne van február 14. és a szerelem összekapcsolása – teszik hozzá a leglelkesebb rajongók.
Ráadásul míg hozzánk elsősorban a szerelmesek ünnepeként jutott el a Valentin-nap, a világ számos országában nemcsak a romantikázók, de minden egymást szerető ember ünnepe is február 14-e. Van, ahol titkos imádottjuknak küldenek ajándékot az emberek, van, ahol évente szokás oda-vissza ajándékozni egymást, és van, ahol az egészen kicsiket is bevonják az ünneplésbe, mindenki pirosba öltözik, és kedves gesztust tesz a környezetében élők felé.
Itthon – és ez megint párhuzamba állítható a fentebb már említett Halloweennel – elsősorban a fiatalabb korosztályt éri el ez az ünnep.
Mi ebben a jó?
Azok, akik örömmel tartják ezt a napot, hosszan tudják sorolni érveiket. Az ünnepek, legyen bármi is az apropójuk, megtörik a mindennapok egyhangúságát, színt visznek a mindennapokba, és közelebb hozzák egymáshoz az együtt ünneplőket. A szerelmesek ráadásul, főleg az első időszakban tele vannak örömmel, és legszívesebben mindenkivel megosztanák a számukra és a partnerük számára örömteli hírt: odavannak egymásért. Ez a február közepi nap remek jó alkalom arra, hogy ezt az örömet átélhessék – mondják. Úgy érzik, nem arra kell érvet keresni, miért ünnepeljünk, inkább arra, miért választjuk a morcosságot a szívecskék helyett.
Ellenérvek
Mások viszont úgy vannak vele, szeretik ők eldönteni, hogy melyik nap imádják kirakatba illően a partnerüket, és inkább kivonnák magukat az össznépi hercehurcából. Számukra inkább teher, mint áldás egy ilyen kényszerünnep. Nem volt elég megjegyezni az évfordulót, a születés- és névnapot? Minek még egy alkalom, hogy annak elfelejtésén, elmaradó vagy rossz ajándékon egymásnak lehessen esni? Másoknak a tömegesség nem jön be. Miért ünnepelné a saját, egyedi, senki máséval össze nem hasonlítható érzését milliónyi más párral? Mi lesz a következő? Nálunk is divatba jön a tömeges esküvő?
Az ellenzők egy része szerint nálunk nincs gyökere ennek a hagyománynak, és csak a szirupos külsőségeket átvéve egyszerű majmolás az egész. Ha már tél közepén akarunk szerelemünnepet, inkább az egyébként itthon is ismert Bálint-napi hagyományokat lenne érdemes feleleveníteni – mondják. Mások szerint úgy áll a helyzet, mint a Halloweennel: a kutya se elevenít fel, és nem is őriz régi hagyományokat, ha pedig a régi ünnepek kikopnak, nem jobban járunk, ha helyettük újabb és instant átélhető bulikat veszünk át?
Vannak, akiket az ünnep gyermetegsége bosszant: tényleg szívecskés lufival, plüssbilinccsel és bonbonnal kell kifejeznem a partneremnek, hogy szeretem, és tényleg pont egy taknyos februári napon? – kérdezik azok, akiket a világból ki lehet kergetni egy szíves, zenélő képeslappal. Mások szerint ez egyáltalán nem gyerekes, vagy ha az is, semmi baj vele: miért ne lehetne évente egy napra kicsit játékosan szerelmesnek lenni?
Megint másokat a buli üzletiessége hoz zavarba inkább. A boltokban január közepétől egy hónapon át szívesbe átcsomagolt kommersz termékek, szexinek kikiáltott fehérneműk és akciós programajánlatok kelletik magukat, ugyanis a kereskedők jó érzékkel erre az időszakra időzítik tematikus ajánlataikat. És miért is ne tennék, ha ekkor van rá kereslet? Egy 2016-os angol adat szerint abban az évben 920 millió extra fontot költöttek el a britek Valentin-nap alkalmából. Hát ebből jó sok doboz bonbon és karkötő kijön, az biztos. Itthon is fellendül a forgalom, és sokan vannak, akik szerint ezt a rengeteg pénzt azért értelmesebben is el lehetne költeni.
Ez utóbbira egyébként egyre több alternatíva van. Néhány év óta lehetőség van arra, hogy Valentin-ajándékként menhelyi kutyákat támogassunk például.
Vannak, akik a magányosokat féltik: nincs elég bajuk tél közepén? Még nézegessenek az év legszürkébb időszakában negédes csomagolású csokikat, szerelmükkel és boldogságukkal kérkedőket? Miért kell kérkedni a boldogsággal? – kérdezik. És egyáltalán, mennyire őszinte egy ilyen össznépi örömködés?
Azért a fanyalgást is túl lehet tolni
Ha Valentin-ügyben megpróbálunk pártatlanok maradni, vagy ha különös módon egyik táborba sem tartozunk, és így van módunk tárgyilagosan nézni a dolgot, nemcsak a túlzó felhajtás szúr szemet, hanem az is indokolatlannak tűnik, hogy egyeseket mennyire zavar ez az egész. A nap közeledtével nemcsak a fentebb említett akciós ajánlatok, de a Valentint cikiző posztok is gombamód szaporodnak, egyeseket annyira zavar mások ünneplése, hogy nem tudnak szó nélkül elmenni a dolog mellett. A Valentin-pártiak nem értik, mire ez a nagy ellenállás, és miért zavar valakit, hogy mások hogyan ünnepelnek, vagy ünnepelnek-e egyáltalán.
És te mit gondolsz? Menő vagy ciki a Valentin-nap?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:
