A legtöbb ember hajlamos azt gondolni, hogy egy mérföldkő elérésével egyik napról a másikra gyökeresen meg fog változni az élete. Emlékszel arra, amikor a 18. szülinapodat vártad, aztán rá kellett jönnöd, hogy hiába lettél nagykorú, gyakorlatilag minden maradt a régiben? Mások abban hisznek, hogy ha az egész életüket végiggürizik, akkor egy nap majd elégedetten megpihenhetnek. Vagy azt mondogatják maguknak, hogy ha most még kibírják ezt a munkakört, akkor egyszer talán majd azzal is foglalkozhatnak, amit igazán szeretnének. A Medium egyik szerzője, Ayodeji Awosika szerint ezek az illúziók többnyire puszta önbecsapások, amelyekkel úgy altatgatjuk magunkat, hogy közben lemaradunk a jelen fejlődési lehetőségeiről.
#1 Ne akarj végigrohanni az életen
„Hacsak nem vonulsz el remeteként, hogy napi 10 órát meditálj egy barlangban, nincs olyan, hogy igazi és hosszan tartó megelégedés” – véli Awosika. A sikerek elérése persze ideig-óráig örömet okoz, de a hajszolásuk nem fogja betölteni az űrt az életedben, mert hamar hozzá lehet szokni a teljesítmény új szintjéhez. Talán érdemes pár lépést hátrálni, és feltenni magadnak a kérdést, hogy egyáltalán miért szeretnél eljutni a megelégedés állapotába? Persze fontos dolog a pihenés és a határaid védelme, ugyanakkor ha folyton a szünetet, a hétvégét, a nyugdíjat várod, akkor lehet, hogy valami a hétköznapjaiddal nem stimmel. Végigrohansz az életen egy elképzelt pont felé, amikor majd minden jobb lesz. De ez a pont nagy valószínűséggel sosem jön el.
Lehet, hogy arra, amit magad körül érzel, nemcsak űrként lehet tekinteni, hanem térként is, amelyben lehetséges a növekedés. Ha folyamatosan keresed a képességeidhez illeszkedő kihívásokat, akkor sosem fogsz unatkozni. Attól, hogy időnként révbe érsz, ne vedd el magadtól az utazás örömét. Időnként próbálj ki új dolgokat, tartsd ébren a kíváncsiságodat, fedezd fel, hogy mi mindenre vagy képes. Mintha folyamatosan randiznál az élettel ahelyett, hogy egy kiszámítható, de szerelem nélküli házasságot kötnél vele.
#2 Ne azért tarts ki, mert túl régóta vagy benne
Mindannyian szeretnénk folytonosságot az életünkbe: fix dolgokat, amelyek identitást és biztonságot adnak, amelyekbe kapaszkodhatunk. Mi marad azonban akkor, amikor úgy érzed, hogy teljesen megoldottad az életedet? Amikor már nem érnek meglepetések? Ha úgy érzed, hogy már mindenre tudod a választ, kezdj el gyanakodni – lehet, hogy csak a benned élő felfedezőt némítottad el. Néha előfordul, hogy addig járjuk ugyanazt az utat, hogy már el is feledkezünk arról, hogy lehetne máshogy is. Annyi energiát teszünk egy karrierbe, egy életpályába, egy kapcsolatba, hogy már csak azért is kitartunk mellette, hogy igazoljuk az eddigi erőfeszítéseink észszerűségét.
Hiába monoton, örömtelen, destruktív, amiben vagyunk, mégis szeretünk arra gondolni, hogy racionális lényként működünk, így jó dolognak kell lennie annak, amiért ennyi mindent megtettünk. A befektetésünk és annak eredménye között néha akkora disszonancia van, hogy ezt automatikusan csökkenteni igyekszik az elménk, így általában bemagyarázzuk magunknak, hogy ez még mindig lehet jó, ez még mindig megéri. Persze van, amikor tényleg érdemes még próbálkozni. Máskor azonban sokkal jobban jársz, ha van elég bátorságod feladni valamit. Hiába horgonyoztál már le, ha a kikötőben nem történik semmi, vagy a partról lőni kezdenek rád, akkor ideje ismét vitorlát bontani.
