Az, hogy az első (második, harmadik) randin a férfi fizet, hosszú ideig olyan alapvetés volt, amit nemigen kérdőjelezett meg senki: férfiak és nők egyaránt így kalkuláltak. Ma már egyáltalán nem biztos, hogy randipartnerünkkel közös tudásunk van arról, mit illik, vagy mit szokás tenni ilyen helyzetben, sőt az sem, hogy egyáltalán bármiféle írott vagy íratlan szabály alapján szeretnénk-e megtervezni a dolgot. Heti kérdésünkben arra keressük a választ, vajon a többség számára még mindig adott-e, hogy a férfi fizet?
Miért is?
Régi történelme van annak, hogy így vagy úgy, de a férfi fizet. Addig, amíg a nők nem voltak egyenlő vagy legalább hasonló jövedelmi helyzetben a férfiakkal, amíg teljesen természetes volt, hogy a férfi bevétele jelentősebb, sőt sokszor csak a férfinak van önálló jövedelme, alapvető volt, hogy a férfi fizet. És nemcsak az első randin kellett tudnia állni a költségeket, de később is elvárás volt, hogy el tudja tartani a partnerét, a családját. Ez az egyenlőtlen helyzet a nők szempontjából kiszolgáltatottsággal járt, a férfiakra pedig aránytalanul nagy terhet rótt.
Az utóbbi évtizedekben – legalábbis a világ demokratikus országaiban – óriási átalakuláson ment át a munkaerőpiac. A nők ma már éppen annyit dolgoznak a munkahelyükön, mint a férfiak, és a férfiak is sokkal több otthoni feladatot vállalnak, mint elődeik. Bár jelenleg is mutatkozik különbség a férfiak és a nők bére között, ma már a nők is önálló egzisztenciát tudnak teremteni. Mindeközben a lakhatás, a megélhetés költségei olyan mértékben emelkedtek, hogy az egykeresős elgondolás teljesen kiment a divatból: egy átlagos budapesti párnak például egészen biztos, hogy két jövedelemre van szüksége ahhoz, hogy boldoguljon.
Ezeknek a változásoknak az eredményeként ma már sokan egyáltalán nem tartják alapvetőnek, hogy az első vagy akárhányadik randevún a férfinak kellene fizetnie, hanem ennél korszerűbb megoldásokat keresnek.
Na nehogy már ennyit ne tudjon megtenni!
Ugyanakkor nők és férfiak között is sokan vannak, akik a fentebb említett változások ellenére köszönik, prímán elvannak az eddigi rendszerrel. A férfi fizet szisztémát fenntartani kívánó férfiak úgy érzik, férfiasságuk bizonyítéka, fokmérője, hogy akarnak és tudnak fizeti, sokan vannak úgy vele, hogy „nagy baj lenne, ha már ennyit sem tudnék megtenni”.
Mások szerint azért is életszerűbb, ha a férfi fizet, mert sokak szerint az első randi helyszínéről is jellemzően ő dönt, ő hívja el valahova a nőt, és ha így van, akkor teljesen természetes, hogy ő fog majd fizetni is. A nők között is jócskán vannak, akik szeretik, ha az első néhány randevún meghívják őket. Sokan ezt gáláns, lovagias gesztusnak értékelik, olyasminek, amivel a férfi azt fejezi ki, hogy fontos számára a nővel töltött idő. Mások viszont úgy gondolják, hogy nem vet jó fényt a pár egyik tagjára sem, ha alapnak veszik és állandósítják ezt a leosztást. Egyrészt tárgyiasítják vele a viszonyt, hiszen így a férfi tulajdonképpen fizet a nőnek a társaságáért, másrészt „régen rossz”, ha egy férfi csak ezzel tudja kifejezni a maszkulinitását. Szerintük ez a hozzáállás degradáló a pár mindkét tagjára nézve.
Miért ne fizethetne a nő?
Manapság nagyon könnyen előfordulhat olyan eset, hogy az épp ismerkedő pár tagjai között a nőnek van nagyobb keresete, vagy hogy mindketten egyenlően nagy (vagy épp kicsi) fizetést visznek haza, így anyagi különbség nem indokolja, hogy alapból a férfi fizessen. Miért ne fizethetne éppúgy a nő? – kérdezik sokan. Vannak, akik szerint ez remek módja lehet annak, hogy a nő deklarálja anyagi függetlenségét, és egyértelművé tegye, hogy nem valamiféle anyagi érdekből vesz részt a randin.
Mások szerint ez a későbbi félreértések elkerülése miatt is jó, mert ezáltal nem kerül a nő függő viszonyba, nem érzi úgy egyik fél sem, hogy a finom vacsoráért most már jár is „valami”. Mások viszont azt mondják, hogy egy normális, alakuló párkapcsolatban egy vacsorameghívás nem jelent semmiféle elkötelezettséget, és nagyon szomorú lenne, ha ebből bárki messzemenő következtetést vonna le. Sokak szerint nem mindegy az életkor sem: két huszonéves esetében sokkal könnyebben átmegy, ha a nő fizet, míg egy negyvenes-ötvenes pár esetében ez lehet, hogy egyik félnek sem komfortos.
Fizessen az, aki meghív
Sokáig alap volt, hogy a férfi fizet, aminek nemcsak a jövedelmi különbség, de az is oka volt, hogy a randi kezdeményezése is elsősorban a férfi kötelessége/privilégiuma volt. Ha pedig valakit elhívok, akkor én határozom meg, hogy milyen árszínvonalú programot szervezek, és ezért alap, hogy a költségeket én állom, mondják sokan. Mára viszont nem feltétlenül a férfi az, aki az első randevút kezdeményezi, így az sem magától értetődő, hogy ő fizessen. Sőt, ha például a nő dob be valamilyen találkaötletet, kifejezetten visszás, ha ennek ellenére mégis elvárja a férfitól a fizetést.
Sokak szerint így az lenne az okos és logikus, ha mindig a meghívó fél lenne a tényleges fizető is, úgy, hogy eleve jelzi: akkor most én fizetek. Az persze, hogy egy nő fizessen, nagyon sok férfi számára még elképzelhetetlen, ők maximum a közös fizetésbe mennének bele.
Fizessünk közösen
Sokan vannak, akik szerint a kézenfekvő út az, ha az ismerkedés elején mindenki fizeti a saját fogyasztását. Ez a módszer mindkét félnek függetlenséget biztosít, nincs senkiben olyan érzés, hogy „na most meghívtak, legközelebb nekem kell majd”, és olyan sem, hogy „na, jól meghívtam az első randin, erre második meg nincs is”. Egyre többek szerint az a helyes, ha a nő felajánlja, hogy állja a saját fogyasztását. A kapcsolat későbbi alakulása úgyis egyértelművé teszi, hogy kinek jobb az anyagi helyzete, és ennek megfelelően tudják majd árnyalni a teherviselést. Esetleg kevesebbet is randiznak.
Ahogy esik?
Többen pedig nem tervezgetnének ennyire előre, és úgy vannak vele, az adott helyzet hozza majd, hogy ki, mit és mikor fizet. Mások szerint viszont ez kellemetlen bizonytalanságot szül, és egy első randevún, ahol az ember eleve nagyon sok dologtól ideges és feszült, egyáltalán nem hiányzik a további feszültség. Megint mások úgy gondolják, az egész dologról okafogyott már beszélni, manapság elsősorban neten keresztül ismerkednek az emberek, és az első találkozást hosszas levelezés és a részletek pontos megbeszélése előzi meg, így a legtöbbször egyáltalán nem kell azon morfondírozni, ki fizessen majd, mert már jó előre tudjuk, mi fog történni, vagy már a levelezés során kiderül: annyira mást gondolnak a pénzügyekről (is), hogy nem is érdemes forszírozni a találkát.
És te mit gondolsz? Alap, hogy a férfi fizet az első randin?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:
