Az első mellplasztikai beavatkozásra az 1960-as években került sor, azonban évtizedeknek kellett még eltelniük, mire az efféle műtétek társadalmilag elfogadottá és gyakorivá váltak. Kezdetben még sóoldattal feltöltött implantátumokat használtak a sebészek, de ezt hamar felváltotta a szilikongélt tartalmazó változat, ami szintén jelentős fejlődésen esett át az elmúlt fél évszázadban. Manapság nők millió esnek át mellnagyobbító műtéten, ami a legtöbb esetben semmiféle kockázattal nem jár. Néha azonban tényleg lehet egészségkárosító hatása a mellimplantátumoknak – ezt tárgyalja az Elemental írása.
Fél évszázada folyik a vita
A mellimplantátumok biztonságos vagy éppen veszélyes volta a kezdetek óta viták tárgyát képezte. A ’60-as években az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-engedélyeztetési Hivatal (FDA) még orvosi segédeszközként engedte forgalomba őket. Az 1990-es évek elején azonban a közbeszédben egyre több kétség merült fel az implantátumok káros mellékhatásaival kapcsolatban, ezért több mint egy évtizedre megvonták a kereskedelmi engedélyüket. Végül az USA-ban 2006-ban engedélyezték újra a 22 év feletti nők számára a szilikongéllel töltött implantátumok árusítását. A viták azonban továbbra sem csillapodnak. Sokan úgy vélik, a plasztikai sebészek szándékosan ködösítenek és hallgatják el a beavatkozás esetleges káros hatásait, hiszen jóval kevesebb páciensük lenne, ha kiderülne az igazság.
Legutóbb annak kapcsán támadt fel a félelem, hogy idén júliusban az FDA közölte: eddig mintegy hatszáz olyan esetet jelentettek számukra, amelyben a szilikonos mellimplantátumot közvetlenül a rák egy ritka fajtája, az anaplasztikus nagysejtes limfóma (ALCL) kialakulásának okaként állapították meg. A hatszázból harminchárom esetben halálos kimenetelű volt a daganat. A szakemberek azonban igyekeznek megnyugtatni a közvéleményt, hiszen a betegség a mellműtéten átesett nők alig egy százalékánál jelentkezett, vagyis egyáltalán nem jelent különösebb veszélyt.
Nem tart örökké
A hivatal munkatársai igyekeznek tisztázni a mellplasztikával kapcsolatos félreértéseket. Az egyik legnagyobb tévhit, hogy az implantátumok örökre szólnak. Valójában nagyon kevesen tartanak meg 20-30 éven keresztül egyetlen implantátumot. Minden ötödik nő, akinek szilikont ültetnek a mellébe, tíz éven belül újabb beavatkozáson esik át. Minél régebbi egy implantátum, annál nagyobb a valószínűsége az egészségkárosító problémák kialakulásának.
A legtöbb esetben a beültetés körüli mellszövetek megkeményedése vagy az implantátum kiszakadása okozza a gondot, illetve fertőzés, ráncosodás, hegesedés is előfordulhat. A legfőbb veszélyt az implantátum falának kiszakadása vagy átjárhatóvá válása, és az azzal járó szivárgás okozza. Sokszor – ha a fal nem szakad ki, csupán ereszteni kezdi a töltőanyagot – évekig is észrevétlen maradhat a szivárgás. Szerencsére a tényleges kiszakadás csak ritkán fordul elő.
Tényleg létezik a szilikonmell-betegség?
Az orvosilag igazolható kockázatok mellett létezik egy gyakran tapasztalt, azonban tudományosan nem alátámasztható tünetegyüttes, amit a köznyelv szilikonmérgezésnek vagy szilikonmell-betegségnek nevezett el. Több ezer nő számol be róla, hogy a mellműtétet követően krónikus fáradtságot, ízületi és izomfájdalmat, memóriazavarokat és más problémákat észlelnek magukon. Több online csoport jött létre, amelyekben az érintettek megpróbálnak segíteni egymásnak, illetve felhívni a közvélemény figyelmét a problémáikra. Az egyik ilyen csoport alapítója, a kanadai Nicole Deruda elmesélte, hogy sokáig fogalma sem volt róla, hogy mi okozhatja a különös, bosszantó tüneteket. Orvostól orvosig vándorolt, ugyanis a szakemberek egyike sem tudott magyarázatot találni az állapotára. Végül 2013-ban kivetette a mellimplantátumát, és ezután az egészsége fokozatosan javulni kezdett, eltűntek az aggasztó tünetei.
Elszenvedői szerint a szilikonmell-betegség egyfajta autoimmun probléma, és oka az immunrendszernek az implantátumra adott reakciójában keresendő. Számos kutatás próbált fényt deríteni rá, vajon tényleg létezik-e efféle kapcsolat. A Houstoni székhelyű MD Anderson Rákkutatási Központ munkatársai tavaly publikált, egészségügyi statisztikák összegzésével született tanulmányukban úgy találták, hogy a mellimplantátummal rendelkező nők esetében magasabb az olyan autoimmun betegségek kialakulásának esélye, mint a Sjögren-szindróma, a scleroderma és a reumás ízületi gyulladás. Egy izraeli kutatás szintén azt bizonyította, hogy a mellplasztikán átesett nők körében fokozottabb az autoimmun és a reumás betegségek kockázata.
Csak ritka esetben jelent veszélyt
Az FDA azonban nem ért egyet az MD Anderson kutatóinak eredményeivel. A hivatalos álláspont szerint továbbra sincsen bizonyíték a szilikonmell-betegség létezésére. Sokan mégis azt sürgetik, hogy az implantátumokat lássák el hivatalos szöveggel, ami felhívja a páciensek figyelmét a lehetséges kockázatokra. A probléma a legtöbb szakember szerint az, hogy – hiába áll immár ötven éve a viták középpontjában a mellplasztika – nem léteznek olyan átfogó tanulmányok, amelyek valódi bizonyítékokkal szolgálhatnának a témában. A legtöbb kutatás kevés résztvevő bevonásával készül, akiket nem követnek nyomon huzamosabb ideig. Amikor 2006-ban az FDA újra engedélyezte a szilikonbetétes mellimplantátumok kereskedelmi forgalmát, a hivatal arra kötelezte a gyártókat, hogy tízéves időtartamon keresztül, negyvenezer nő bevonásával készítsenek tanulmányt az egészségügyi hatásaikról. Ezek a tanulmányok azonban sohasem készültek el.
Összességében azonban a szakemberek úgy vélik, hogy a mellimplantátumok igen ritka esetben jelentenek hosszabb távú egészségügyi kockázatot. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint azoknak a nőknek a milliói, akik bármiféle probléma nélkül élnek hosszú évekig implantátummal. A statisztikák szerint csak az USA-ban évente mintegy négyszázezer nő esik át mellnagyobbító beavatkozáson, és a túlnyomó többségük semmilyen káros utóhatást nem észlel magán. Természetesen érdemes tisztában lenned az esetleges problémás szövődményekkel, ha efféle szépészeti beavatkozáson gondolkozol, de azt is tudd, hogy ezek csak az esetek elenyésző százalékában jelentkeznek.
