Az izgalmas írásból kiderül, hogyan épül fel és működik egy szexvállalkozás.
Hogy kezdődött?
Az orosz származású fiatal lány 19 évesen érkezett New Yorkba, 24 évesen pedig jelentős megtakarításokkal a bankszámláján vonult vissza, és szüleinek is házat vett a pénzből, ami szexszel keresett. Pedig tulajdonképpen véletlenül került az üzletbe. Idegenvezetőnek készült, és amikor nyelvet tanulni indult az USA-ba, meg sem fordult a fejében, hogy egyszer pénzért feküdjön le bárkivel is. Az első hónapokban nyelvtanulás mellett kocsmákban, majd ápolónőként próbált elhelyezkedni, de nem kapkodtak az akkor még angolul nem jól beszélő lány után. Később egy lokálban táncolt, de az első közvetlen szexuális ajánlat után kilépett.
Végül szobatársa javaslatára egy masszázsszalonban helyezkedett el, és hamar megértette, miért kapnak 100 dollárt óránként az itt dolgozó lányok. Barátnőjével összedugták a fejüket, és arra jutottak, tudnák ők ezt otthon is csinálni. Előbb erotikus, esetleg happy finissel záruló masszázsban gondolkodtak csak, de rendszeres volt, hogy a vendégek pénzt ajánlottak, ha más is történik.
Pretty Woman
Svetlanát egyik visszajáró ügyfele a masszázsos időszak alatt anyagilag és érzelmileg is támogatta. Nemcsak komoly borravalókat hagyott, és ajánlott a sokszor elbizonytalanodó fiatal lánynak egy remek pszichoterapeutát, de ez utóbbi költségeit és a lány más kiadásait is fedezte. Svetlana ha nem is szerelemmel, de érzelmileg elkötelezve érezte magát, és a férfi pezsgős vacsorás, szállodai szobás (egyértelműen szexet is elváró) meghívása volt az első, amit Svetlana elfogadott. Ezer dollárt kapott érte, de a fickót soha többé nem látta, nem tudta elérni.
Levonta a tanulságokat (szexszel rengeteget lehet keresni, érzelgősködni felesleges), és kallódó kislányból átváltott üzletasszony üzemmódra: felépítette Anna és Angelina nevű escort profiljait, majd nekivágott az üzletnek. Nem bízta a véletlenre. Komolyan piackutatott, reklámozott és invesztált magába.
A magazin kérdéseire részletesen elmondta, hogyan.
Üzleti alapok
Svetlana nem sajnálta a pénzt a brandépítésre. Alapelve az volt, hogy pénzt pénzből lehet csinálni, és rengeteget fektetett már az elejétől fogva abba, hogy profi szolgáltató legyen. Hivatásos fotóssal, profi stábbal készítette el a profiljait, amelyekkel a legjobb erre szakosodott oldalakon regisztrált, és rendszeresen fizetett azért is, hogy mindig kiemelt helyen legyenek a hirdetései. Az iparágban ugyanis akkora túlkínálat van, hogy pénz nélkül láthatatlan marad benne bárki.
A lányok, akik sajnálják a hirdetésre a pénzt, havi 1-2 hívást kapnak csak, amiből lehetetlen megélni.
Svetlana nem spórolt a megfelelő „üzlethelyiség” kiválasztásakor sem, de otthonában is fogadott és látogatott is ügyfeleket. New York kevésbé menő negyedeiben fél- vagy negyedáron is tudott volna lakást bérelni, de ő olyan férfiakból akart ügyfélkört, akik a lepukkant városrészekbe be sem teszik a lábukat, így a masszázzsal keresett pénz nagy részét visszaforgatta a lakásbérlésbe.
Hirdetéseit úgy szövegezte, hogy azok minél informatívabbak legyenek, de maradjon bennük némi titok is. Munkája során egyre többet tudott meg a férfiakról, és ezt kihasználva tudta egyre jobban rájuk igazítani a reklámját is. Mivel rájött, hogy az amerikai férfiaknak milyen komoly sztereotípiáik vannak a világ különböző tájairól érkező nőkről (a dél-amerikaiak forróvérűek, de hisztisek, az ázsiaiak szervilisek, az oroszok egyszerre tüzesek és jéghidegek, stb.), ő nem írta ki, honnan származik, mert nem akart egy ügyfelet sem veszíteni. Viszont elég részletesen írt magáról és különféle kitalált tulajdonságairól, mert azt tapasztalta, hogy a férfiak, még ha alapvetően csak szexet is akarnak, szeretik megismerni azt, akivel lefekszenek.
Ügyfelek
Szetlana ügyfelei jórészt családos emberek voltak, körülbelül egyharmaduk csak nézni akarta, ahogy maszturbál, de csaknem mindegyikük akart orális szexet. Nem tőle, hanem neki... Sokan vitték vacsorázni, utazni, rendezvényekre, többen voltak, akik feleségül akarták venni és úgy érezték, tényleg beleszerettek.
A férfiak – Svetlana tapasztalatai alapján – három típusba sorolhatók. Az első csak társaságot akart, a második szexpartnert keresett, a harmadik pedig azt szerette volna, ha nemcsak a szexet, de a nőt is megveheti magának. Sokszor keresték meg párok is – ő a munkának ezt a részét élvezte a legjobban.
„Ha egy pasi hívott meg, lehet, hogy nagyon szép környezetben találtam magam, de az asztalon maximum egy üveg ital és a boríték volt. Ha párhoz mentem, volt vacsora, sokat beszélgettünk, és igazából csak a pár nőtagjával kellett ellennem. A srác ilyenkor inkább csak nézett bennünket, és ha be is szállt, én nem nagyon közeledtem felé, mert nem akartam, hogy a lány féltékeny legyen.”
Bónusz, hogy ezekért a kalandokért többet is kértem.
Nem mintha nehezebb lett volna, csak azért, mert megtehettem. Nem rossz dolog a kapitalizmus.
Meg is kell tartani
Profi ügyfélszerző manőverei után azok megtartására helyezte a hangsúlyt.
Inkább két megbízható, visszajáró és elégedett ügyfél, mint tíz alkalmi
– vallja. Itt sem ismert kibúvót: az ügyfelekkel való találkozást fellépésnek tekintette, és így is készült elő: rengeteget költött sminkre, fodrászra, kozmetikusra, fehérneműre, parfümökre, és nagyon fontos volt a teste karbantartása is. Vegetáriánus életmódja mellett rendszeresen járt személyi edzőhöz, és mindig tökéletes szolgáltatást akart nyújtani. Furcsamód ennek kevesebb volt a fizikai, és több a lelki, emberismereti tényezője.
Svetlana munkája során ugyanis azt tapasztalta, hogy a hozzá forduló férfiak a vele töltött idő kisebb részében akartak csak szexet, és a súlyos pénzekért megvásárolt órák nagyobb részében inkább olyasvalakit szerettek volna maguk mellett tudni, aki meghallgatja őket. Munkahelyi sikereikről, hétköznapjaikról meséltek neki. Ő pedig, mint mondja, sokszor alig várta, hogy véget érjen ez a számára kicsit kockázatos rész, és jöjjön az, amiben idegenekkel komfortosabban érezte magát: a szex.
Extrák
Fiatalsága, szépsége és igényessége mellett más extrákat is kellett nyújtania: mint mondja, ezrével hirdetik magukat a hozzá hasonlóan fiatal és szép lányok. Ő extra szolgáltatásaival (BDSM, hármas szex, szexjátékok) és üzlete magas pozicionálásával emelkedett ki. Egyszerűen kihasználta, hogy az emberek sokszor magasabb értékűnek gondolják a drágább szolgáltatást, és sokszor akár kétszer annyit kért, mint a hirdetőoldalakon megtalálható más escortok. Amikor ezeken az oldalon megnövekedtek a barna hajú lányok „eladásai”, befestette a haját, és a hirdetéseiben is kiemelte, hogy ő bizony barna.
A legnagyobb extra a tökéletesen felépített színjáték volt. Minden pillanat meg volt komponálva attól kezdve, hogy Svetlana belépett az ajtón. Mosoly, kedves szavak, lazítás, egy-egy bók („de jóképű vagy”), egészen addig, míg az ügyfelek döntő többsége el nem feledkezett arról, hogy Svetlana tulajdonképpen csak a pénzért van nála. A bókok szinte mindig bejöttek, főleg a gazdagabb férfiaknál:
Aki tud ezer dollárt költeni egy-egy ilyen kalandra, az könnyen elhiszi magáról, hogy vicces, sármos, okos és más, mint a többi.
És hogy talán én sem csak a szex miatt vagyok ott. „Ha viszont már túl sok volt a kedveskedésből, egyszerűen leültem mellé, rátettem a kezem a combjára, megnyaltam az ajkam, és kivillantottam a fogam. Mindig működött.”
Kockázatok
Svetlana hosszan beszélt arról, hogy munkájának egyik legfontosabb része a kockázat minimalizálása volt: mindig a legkisebb rizikót jelentő utat választotta. És itt nem elsősorban a veszélyes helyzetek kiküszöbölésére törekedett, hanem arra, hogy az ügyfél csalódottságának kockázatát minimalizálja. Csalódott ügyfélből ugyanis nem lesz visszatérő vendég.
Apró kockázatcsökkentő trükk például, hogy mindig csakis vörösre festette a körmét – tapasztalatai szerint ez a szín jön be a legtöbb férfinak, minek is kockáztatott volna más manikűrt. A kockázatot minimalizálta akkor is, amikor nem kérdezett a partnere családjáról: nem akart rossz emlékeket felhozni, negatív energiákat beengedni. Rizikócsökkentésből nem beszélt a saját problémáiról, otthoni nehézségeiről sem: nem akarta, hogy leüljön a hangulat.
Inkább szórakoztató akart lenni, mert (ez is tapasztalat) a férfiak a szép és csinos nőknél már csak az érdekes, szép és csinos nőket kedvelik jobban. Kitalált sztorikkal szórakoztatta ügyfeleit például arról, hogy most tért vissza Hawaiiról vagy Dubajból, holott nem járt még egyik helyen sem, a neten viszont eleget lógott ahhoz, hogy mindent tudjon ezekről a helyekről és hiteles tudjon lenni ebben a szerepben. Mindig kedves volt, még akkor is, ha az ügyfél nem volt az, mert tudta, hogy 1-2 rossz értékelés mennyire visszavetheti a bizniszt. Ja és persze minimalizálni kellett az egyéb kockázatokat is.
Előre fizetés, óvszer és semmi telefonos áralku – ezekből nem engedett
Egyszer vége van
Svetlana 3 év intenzív escortolás után, 24 évesen kiszállt a buliból, vagy ahogy ő mondja: bezárta az üzletet. Megtehette, mert soha nem volt stricije és nem dolgozott ügynökségnek sem, az ő története köszönőviszonyban sincs azzal az életúttal, ami az utcán, a stricijének kiszolgáltatva dolgozó lánynak jut. Svetlanát nem érte erőszak, nem kényszerítették drogozásra vagy pénzének átadására, sikerült úgy alakítania, hogy nála legye az irányítás.
Most tanul, de még mindig jár az első kuncsaftja által ajánlott pszichológushoz, aki szerint nagy szerencséje volt, hogy nem ment rá erre a pár évre. Szerinte viszont nem a szerencse, hanem az üzleti szemlélet óvta meg.
