Ha ezeket a gondolatokat nyilvánosságra hoznánk, esetleg kiposztolnánk valamelyik közösségi média felületére, viszonylag rövid idő alatt szembesülnénk vele, hogy bizony felelősséget kell vállalnunk. Az emberek felcímkéznének minket, sokak szerint nem lennénk alkalmasak emberi társadalomban élni. Éppen emiatt soha senki nem fog beszélni az ilyen gondolatairól. De mi történne, ha ezeket a gondolatokat is bátran megoszthatnánk a többiekkel? Ezt boncolgatta a The Conversation.
Gyakoriak az elfogadhatatlan gondolatok
Függetlenül attól, hogy melyik kontinensen tesszük fel a kérdést, az emberek többsége rendszeresen tapasztal olyan gondolatokat, amelyek egyszer csak eszükbe jutnak, függetlenül attól, hogy az illető szeretne-e foglalkozni a témával. A leggyakrabban felmerülő témák között van, hogy vajon bezártuk-e a lakást, kihúztuk-e a vasalót, vagy elzártuk-e a főzőlapot.
Előfordul azonban, hogy olyan gondolatok jutnak eszünkbe, amelyek szembemennek az értékrendünkkel. Egy 1978-as tanulmány szerint a leggyakrabban előforduló nemkívánatos gondolatok között szerepel a szexuális erőszak, az, hogy egy gyereket kilökjön az illető például egy buszból, vagy az, hogy vonat elé vesse magát. A legtöbb ember szerencsére rövid idő alatt képes elhessegetni ezeket a gondolatokat.
Későbbi kutatások azt vizsgálták, hogy milyen gyakran fordulnak elő az erőszakra vagy a szexre vonatkozó kellemetlen gondolatok. Az eredmények szerint az emberek 60 százalékának jutott már eszébe, hogy vezetés közben az autóval letérjen az útról, 46 százalékuk fantáziált már arról, hogy egy családtagjukat bántalmazzák, és 26 százalékuknak jutott eszébe, hogy egy teljesen idegen ember életével végezzenek. Emellett beszámolók szerint a résztvevők 6 százalékának megfordult már a fejében, hogy egy állattal vagy tárggyal létesítsen szexuális kapcsolatot, sőt a férfiak 19, valamint a nők 7 százalékának jutott eszébe, hogy kiskorúval, vagy a saját gyermekével tegye meg mindezt. A nők 22 százalékának jutott már eszébe, hogy egy másik embert szexre kényszerítsen, azonban ez a szám a férfiak körében 38 százalék volt.
Fontos azonban tisztázni, hogy olyan esetekről beszélünk, amikor az emberek értékrendjével ellentétesek ezek a gondolatok. Komoly problémára utalhat, ha az egyén nem találja ezeket az elképzeléseket borzasztónak, meg se próbálja elnyomni azokat, vagy elkerülni az olyan helyzeteket, amelyek kiválthatják az eseményeket. Hiszen ha valaki szerint rendben van gyerekekkel szexuális kapcsolatot létesíteni, már csak egy lépés választja el attól, hogy mindezt meg is tegye.
De miért jutnak eszünkbe ilyen gondolatok?
Az egyik elmélet szerint ez sokszor olyan, mint egy egyszemélyes brainstorming, az agyunk úgy keres megoldást egy helyzetre, hogy minden lehetőséget figyelembe vesz. Az azonban, hogy ez sokszor miért erőszakos vagy szexuális tartalmú gondolatokban nyilvánul meg, egyelőre nem világos. Van, aki úgy gondolja, az a lehetőség, hogy a gyilkosság a problémamegoldás egy lehetséges eszköze, az evolúció során alakult ki az agyunkban. Emellett vannak olyan gondolatok, amelyek kialakulásának hátterében állhat a kultúránk is, hiszen a patriarchális rendszer miatt sok helyen szinte természetessé vált a nők elnyomása, az erőszakos szexuális gondolatok pedig innen már csak egy ugrásra vannak.
Jár-e ezért büntetés?
Jogilag abszolút oké, hogy nem szankcionáljuk a gondolatainkat. Ennek elsődleges oka az, hogy csupán a gondolatainkkal nem tudunk ártani senkinek. Képzeljük el azt a világot, ahol a nem megfelelő gondolatok is bűncselekménynek minősülnek. Mindannyian bűnözők lennénk, és lehetetlen lenne egy élhető társadalmat fenntartani.
A kimondott gondolatokra vonatkozó jogi szabályozás azonban már nem ennyire egyértelmű. A kimondott szavak már könnyen kárt tehetnek más emberekben, gondoljunk csak a fenyegetésekre vagy a verbális bántalmazásra. Sőt, azoknak a nemkívánatos gondolatoknak a kimondása, amelyek a saját értékrendünkkel sem egyeznek, könnyen árthatnak nekünk is.
Az emberi természet és a közösségi média közösen hozta létre azt a teret, amelyben a támadó, ártó gondolatok veszélyt jelenthetnek. Mivel a társadalmi megítélés kifejezetten fontos az emberek számára, természetes az arra való törekvés, hogy miközben a saját felsőbbrendűségünket próbáljuk növelni, másokat igyekszünk minél inkább lealacsonyítani. A közösségi média tökéletes teret biztosít az ilyen jellegű erőfölény szabályozására, mivel lehetőséget biztosít idegen emberek degradálására, bántására, remélve, hogy ettől majd jobban érzi magát a kellemetlenkedő.
Persze a sok negatív mellett van a jelenségnek pozitív hatása is, hiszen lehetőséget teremt arra, hogy a valóban rossz embereket fosszák meg a hatalmuktól. Azonban sokszor éppen fordítva sül el a dolog, azaz éppen a támadó részesül támogatásban.
A kimondatlanság veszélye
Már önmagában az, amikor eszébe jut valakinek, hogy a nem kívánt gondolatai rendellenesek, az rossz hatással lehet a mentális egészségére. Rossz úton járunk, ha úgy véljük, hogy minden gondolatunkat tudnunk kellene irányítani, ez a hozzáállás pedig befolyásolja a mentális állapotunkat is. Annak ellenére, hogy nem vagyunk felelősek a negatív gondolatainkért, sokan mégis önmagukat hibáztatják, büntetik, ez pedig szintén negatív hatással lehet a mentális egészségre, szélsőséges esetekben kényszerbetegség kialakulásához is vezethet.
Nem vagyunk tisztában azzal, hogy vannak olyan gondolataink, amelyeket nem követnek cselekedetek. Emiatt hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy egy-egy nem helyénvaló gondolat például arról, hogy valakit bántunk, azt jelenti, ezt meg is tudnánk tenni. Segítene, ha nem lenne tabu az olyan gondolatoknak a létezése, amelyek ellentétesek az értékrendünkkel, ezzel pedig nemcsak a mentális egészségünket tudnánk védeni, de talán sikerülne a kultúránk berögződésein is változtatnunk. Emellett szintén rossz hatással van a társadalomra, ha hamis képet kapunk arról, hogy az emberek valójában mit tartanak fontosnak.
De hogyan hozhatunk létre egy biztonságos teret az igazság számára? Hogyan ösztönözhetjük az embereket arra, hogy egy pozitívabb, segítő szándékú álláspontot képviseljenek másokkal szemben? Szükségünk van olyan emberekre, akik megmutatják, hogyan teremthetünk a kommunikációra lehetőséget, azonban még ez sem jelent garanciát arra, hogy a közösségi média idejében hatékony változást tudunk elérni.
