Ha egy találkozón vagy összejövetelen veszel részt – legyen ez egy üzleti megbeszélés, egy barát születésnapja vagy egy közösségi esemény –, és megismerkedsz valakivel, megeshet, hogy a beszélgetés közben a neveden szólít a másik. Simán. Mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Részben az is, de közben rém kínos is, hiszen ez az a pont, amikor rájössz: annak ellenére, hogy nemrég mutatkoztatok be egymásnak, fogalmad sincs, hogy hívják a beszélgetőtársadat.
Ismerős a helyzet?
De mi a teendő ilyenkor? A Ted egy új módszerrel próbál megmenteni a kínos helyzetektől.
A három legkézenfekvőbb megoldás
- A kínos helyzeteket elkerülendő, egyszerűen soha senkinek nem próbáljuk kimondani a nevét.
- Csak olyan eseményeket látogatunk meg, ahol kötelező a névkártya viselése.
- Az összes olyan eseményt messziről elkerüljük, ahol van esély arra, hogy bárkivel is találkozhatunk.
Van azonban egy másik módszer, ha ezek közül egyik sem nyerné el a tetszésedet. Kevin Horsley és Daniel Kilov memóriabajnokok a következőt javasolják:
Lássuk be, hogy valószínűleg nincs problémánk. Horsley azt mondja, nincs olyan, hogy jó vagy rossz memória.
Csak jó vagy rossz stratégia létezik.
Horsley szerint a probléma felismerése és kezelése elég egyszerű. Gondoljunk vissza az utolsó olyan alkalomra, amikor valaki neve az egyik füleden bement, majd a másikon ki. Nagy eséllyel ismeretlen helyen voltál, netán ismeretlen zene, bútorok vagy emberek is voltak? Kényelmesen érezted magad a helyzetben, vagy bizonyos dolgok feszélyeztek? Olyan sok a külső és a belső inger egy-egy ilyen helyzetben, hogy egyáltalán nem csoda, ha a figyelem széttagolódik.
Válts stratégiát!
A gépies tanulás – addig ismételgetni a dolgokat, amíg azokat meg nem jegyezzük – az iskolákban a legelterjedtebb tanulási módszer, ez azonban nem mindenki számára működik jól. Kilov szerint a stratégia unalmas, személytelen és nem hatékony. Úgy emlékszik vissza, hogy nem volt jó memóriája az iskolás évei alatt, ezért aztán később felvette a kapcsolatot Tansel Ali memóriabajnokkal, és pár hónapnyi gyakorlás után Kilov már memóriabajnokságokon vett részt. Ehhez pedig csak arra volt szükség, hogy változtasson a módszeren, amivel megjegyez dolgokat. Ma már kevesebb mint két perc alatt képes megjegyezni egy kevert pakliban a kártyák sorrendjét.
Nyugodtan asszociálj!
Az elsődleges megközelítés, amelyet Horsley és a Kilov használnak, hogy olyan egyszerű képekhez társítják az új információt, amik már ismerősek számukra.
Vegyünk egy egyszerű példát. Először képzeljük el a Sydney-i Operaházat. A színpadon Toni Morrison író skót dudán játszik, és közben kiltet visel. A következő képen Malcolm X egy motorcsónakot vezet, melynek egyetlen utasa, egy bika, tengeribeteg lett az utazástól. A közelben Tony, a tigris szerzetesi köpenybe öltözve sétál át a Sydney Harbour hídon. Ha sikerült a három képet memorizálni, már meg is tanultuk a legutóbbi három ausztrál miniszterelnök nevét: Scott Morrison, Malcolm Turnbull és Tony Abbott. Ez a stratégia azonban akkor a leghatékonyabb, ha a személyes érdeklődési körünket, tapasztalatainkat használjuk. Scott Morrison nevét talán úgy jegyezhetjük meg a legkönnyebben, ha elképzeljük, ahogy egy skót terrier kergeti a Doorsból ismert Jim Morrisont.
Legyen humor az asszociációkban
Minél élénkebbek és viccesebbek, annál személyesebbek az asszociált képeink, ez pedig segít, hogy minél inkább megmaradjanak. Míg a mentális képek létrehozása elsőre talán gyerekesnek tűnhet, egyelőre senki sem látja, hogy mi történik az agyadban, így bátran használhatod ezt a technikát. Horsley szerint nem véletlen, hogy a gyerekek olyan gyorsan tanulnak. Gondoljunk csak bele, mi jut a kicsiknek eszükbe egy pocsolyáról? Melyik gyerek ne akarna egyből beleugrani és játszani egy kicsit, amint meglát egy tócsát?
Helyezd bele a személy arcát a képbe
Amikor ezt a technikát emberek nevének megjegyzésére alkalmazod, győződj meg róla, hogy az arcuk is megjelenik az elképzelt helyzetben. Ennek az egyik legegyszerűbb módja, ha a kép középpontjában helyezzük el a másikat. Ez azért fontos, hogy elkerüljük azokat az eseteket, amikor egy névre emlékszünk, archoz azonban nem tudjuk párosítani. Ez a megközelítés a kevésbé egyértelmű asszociációkkal is működhet, és lehetőséget ad arra, hogy szabadjára engedjük a memóriánkat.
És ne érezzük magunkat kellemetlenül abban az esetben sem, ha visszakérdezünk, miután valaki bemutatkozott. Sokan hivatkoznak rossz név- vagy arcmemóriára. A második bemutatkozás után pedig egyszerűen csak próbáljuk ki az asszociációs módszert.
