Minden harminc órában újabb meleg vagy biszexuális fiatalt diagnosztizálnak HIV-fertőzéssel az USA-ban. A nem hetero fiúk a legveszélyeztetettebb csoportba tartoznak: a 20 év alattiak körében talált új fertőzések kétharmada meleg vagy bi fiatalokat érint.
Még aggasztóbb a helyzet a színes bőrű meleg és biszexuális fiúk között: a fertőzések háromnegyede őket érinti, és különösen gyorsan növekszik a fertőzések száma a latin srácok körében is. Azok közül a színes férfiak közül, akik életük során szexuális kapcsolatot létesítenek egy másik férfival, minden második HIV-fertőzött lesz.
Ilyen riasztó számokat látva azt remélnénk, hogy az egészségügy kiemelt figyelmet fordít a fenti veszélyeztetett csoportra, de a helyzet nem így áll. Az USA-ban 61 különböző megelőzési program elérhető, de ezek egyike sem fókuszál kiemelten a meleg és bi kamaszokra, nálunk pedig még gyerekcipőben jár a megelőző kezelés.
A Northwestern Egyetem néhány munkatársa a lehetséges megoldáson és a prevenció útjainak kitaposásán fáradozik, de az USA-ban már most van olyan napi tabletta, amely hatékony a HIV megelőzésében. A StatNews annak járt utána, miért nem használják széles körben ezt a szert.
A napi tabletta
2018 májusában az amerikai hatóságok a (35 kilónál nehezebb) tinik számára is jóváhagyták a 2 HIV ellenes hatóanyagot (tenofovirt és emtricitabine-t) tartalmazó Truvada elnevezésű gyógyszert. (Ez az orvosság itthon is forgalomban van, de elsősorban 18 éven felüli, már HIV-fertőzöttek számára érhető el, illetve korlátozottan, néhány intézményben a megelőző szerként való hozzáférés is lehetséges felnőttek számára, tb-támogatás ebben a formában nincs rá.)
A gyógyszerkombinációra röviden csak PrEP (pre-exposure prophylaxis) rövidítéssel hivatkoznak, a szer célja, hogy még a vírusnak való fokozott kitettség esetén is megelőzze a fertőzést, és érintettség esetén meggátolja annak terjedését. A szert 2004 óta használják a HIV kezelésére, a felnőttek az USA-ban 2012 óta élhetnek vele megelőző szerként is.
Az orvosság – kevés mellékhatás mellett – helyesen használva akár 92 százalékkal is csökkentheti a HIV-fertőzés kockázatát.
A gond csak az, hogy nem elegen élnek ezzel a megelőzési lehetőséggel.
De miért?
Az egyik legfontosabb ok, hogy nem igazán tudnak róla, legalábbis nem annyian, ahányuknak szüksége lenne rá: 2015-ben a bi és meleg amerikai fiatalok mindössze 16 százaléka tudott a PrEP –ről. Igaz, az arány sokat javult, 2018-ra már 55 százalékos volt a szer ismertsége, de ez a kedvezőnek tűnő szám még mindig azt jelenti, hogy a veszélyeztetett srácok csaknem fele nem tudja, hogy védekezhetne a fertőzés ellen.
A stigmatizáció is kerékkötője a tájékozódásnak. Általános tévhit, hogy csak azok használják a PrEP-et, akik gyakran váltogatják a partnereiket, emiatt pedig sokan nem élnek a gyógyszer nyújtotta lehetőségekkel.
Gondok adódnak abból is, hogy a 18 éven aluliak számára a szüleik egészségbiztosításának keretében lehetne igénybe venni a gyógyszert. Sok érintett kamasz szülei nem tudnak gyerekük szexuális irányultságáról, a fiatalok pedig nem szeretnék, hogy így derüljön ki a dolog, támogatás nélkül viszont olyan költséges az orvosság, hogy nem tudnak hozzáférni.
Nehezítő tényező az is, hogy a 18 éven aluliak még nem felnőtt szakorvosi rendelésre járnak, és kevés az olyan gyerekorvos, aki naprakészen tájékozott a HIV-megelőzés lehetséges útjaival, és azzal kapcsolatban, hogy a tizenéves fiúk között milyen sok a veszélyeztetett.
A PrEP-nek hasonló utat kell bejárnia, mint annak idején a HPV elleni vakcinának. Az egyik ráktípust is megelőző oltás kapcsán sok szülő aggódott, hogy a szer által biztonságosabbá váló szex majd felelőtlenné teszi a tiniket, és bár nem így lett, a kedélyek csak lassan nyugodtak meg.
A PrEP elterjedését is nehezítik a hasonló előítéletek. Egy vizsgálatban gay és bi tinik szüleit kérdezték meg arról, mit szólnának ahhoz, ha gyermekük részt venne a gyógyszerrel kapcsolatos kutatásokban, vagy hozzáférne ehhez a megelőző szerhez. Bár a szülők nagyrészt támogatták a hozzáférést, kétségek is felmerültek. Aggódtak, hogy vajon a gyógyszer elérhetősége nem fogja-e felelőtlen szexuális kalandokba sodorni a gyereküket, kételkedtek abban, hogy a tini betartja majd a szer szedésére vonatkozó előírásokat, és volt olyan szülő is, aki szerint értelmetlen orvossággal kezelni valamit, ami még nincs is.
Mit lehet tenni?
Szülőként érthetőek ezek a fenti aggodalmak, de a tapasztalat az, hogy a tinik felelősebben hoznak döntést, és például fegyelmezettebben követik az orvosi utasításokat, mint ahogy eddig gondoltuk. Mindenképpen fontos lenne a megelőzésre fektetni a hangsúlyt egy olyan betegségénél, amelynek a (tüneti) kezelése nagyon költséges, és életre szóló aggodalommal jár az érintettek számára.
Jelenleg nincs széles körű szülői kampány a PrEP-pel kapcsolatban, de ha sikerülne elérni, hogy a gyógyszerről szóló tájékoztatás ne a kisszámú mellékhatás és kockázat, hanem a hosszú távú előnyök kidomborításáról szóljon, a PrEP a HPV-vakcinához hasonló sikereket érhetne el azokban az országokban, ahol engedélyezett a megelőző szerként való használat.
Ha szeretnénk egy HIV nélküli generációt felnevelni, akkor a szülők és a közegészségügyi szakemberek közös felelőssége, hogy információkkal lássák el a tiniket, méghozzá a szexuális nevelés keretein belül. Ameddig ez nem történik meg, épp a legveszélyeztetettebb csoport nem fog egy, a betegséget jó eséllyel kivédő szerhez hozzájutni még ott sem, ahol egyébként biztosított a hozzáférés. Hazánkban a gyógyszertámogatás átalakítása és a széles körű hozzáférés biztosítása kellene ahhoz, hogy élni tudjuk a PrEP-ben rejlő lehetőségekkel.
