A lányom mást se csinál, csak dolgozik. Késő este ér haza, és egyszerűen túl fáradt, hogy a férjével legyen. Persze nem igazán számít, mert a férje ugyanúgy hulla estére, ülnek csak a tévé előtt, mint két zombi. Az ő korában nekem azért boldogabb életem volt - meséli Ana. A 65 éves bolgár hölgy 43 volt az akkori rendszerváltás idején, most pedig úgy érzi, a modern piacgazdaság teljesen ellehetetleníti az egészséges szerelmi életet. - Bár voltak rossz dolgok abban az időben, de az életem mégis tele volt szerelemmel. A válásom után saját munkám, saját fizetésem volt, nem volt szükségem egy férfira, hogy támogasson. Azt tehettem, amihez csak kedvem volt - emlékszik vissza fiatal éveire.
Anát egy pennsylvaniai etnográfus, Kristen Ghodsee kérdezte a bolgár szocializmus időszakáról. Az interjú még hat évvel ezelőtt, egy nagyszabású kutatássorozat részeként készült, melynek tapasztalatait Ghodsee a New York Times hasábjain is megosztotta. Ana az orosz forradalom századik évfordulóján megjelenő cikksorozat Miért volt jobb szexuális életük a nőknek a szocializmus alatt? című részében szólal meg, és segít választ találni erre az önmagában is talán meglepő kérdésre. A hölgy személyes tapasztalatain túl azonban egy szociológiai tanulmány is alátámasztja: a szociban bizony több volt a szex, és elégedettebbek voltak vele a nők. Már csak azért is, mert - ahogy a szerző írja - az egykori szocialista államokban a szexológia igen korszerű tudományterületként működött. Csak egy példa erre, hogy a szexkutatás úttörőiként számon tartott Masters-Johnson szerzőpáros alapművének (Human Sexual Response) megjelenése előtt öt évvel Csehszlovákiában már tudományos konferenciát szerveztek a női orgazmus témájáról.
Azzal az állítással, hogy az emberek korábban többet és élvezetesebben szexeltek nem is az az alapvető probléma, hogy nem igaz. Mindenkinek megvannak ebben a maga élményei, tapasztalatai. Pszichológiai szempontból a legnagyobb gond az, hogy egy ilyen kérdést sem egyéni, sem kollektív beszámolók alapján nem lehet megválaszolni. Hasonlóan kétes érvelés a szexualitás tudományának fejlettsége is, hiszen ebből az számít, hogyan és mennyi jut el az emberekhez.
Régen minden jobb volt
A nosztalgia érzése köztudottan megszépíti a emlékeket. A közös múltidézés pedig visszaigazolja mindazt az emlékezeti torzítást, ami a nosztalgiázó emberben él. Elég egy közös élmény, egy közös pont, ami aztán oly sok kellemes, pozitív érzelmet, emléket hív elő. Egy posztszocialista társadalomban nem is nehéz ilyet találni. Mindenkinek volt például az az NDK-s alumínium szendvicssütője, és mindenki emlékszik még arra a műanyag edényre is, ami a zacskós tejet tartotta a Lehel hűtőben. Aki cipelte a kor bútoriparának hatvankilós szörnyszülötteit, akkoriban talán szívesen látott volna egy IKEA-t. - Azok voltak az igazi szekrények! Stabil, erős, masszív - mondja ma, hogy a dereka se fáj már. De miért látjuk ennyivel szebbnek a múltat a mostnál?
Például azért, mert fiatalabbak voltunk, mert más életszakaszban tartottunk, mert ma már mindent láttunk megoldódni, ami akkor annyira aggasztott minket. De van itt még valami, ami Ana generációját különösen érzékenyen érintette. Ő jó eséllyel úgy ment el fiatal korában dolgozni, hogy ha akar, onnan mehet nyugdíjba. Biztonságban volt. 43 éves korában, amikor úgy 25 éve dolgozott már, ez a biztonság megszűnt. Cégek születtek, vállalatok tűntek el, munkahelyek szűntek meg, a teljes munkaerőpiac átalakult. Felgyorsult minden, lépést kellett tartani a rohanó világgal, megküzdeni az addig szinte ismeretlen bizonytalansággal. Óriási kihívás.
Bálint Mihály, magyar származású pszichoanalitikus szerint a hullámvasút meg horrorfilm azért olyan menők, mert egy-egy pillanatra kiszakítanak a megszokott biztonságból, hogy azután visszatérhessünk belé. A biztonság érzése pedig olyannyira alapvető szükségletünk, amit rettenetesen ijesztő dolog akár csak egy pillanatra is elveszíteni. Ezek a sokkoló élmények végső soron azt a megkönnyebbülést adják az embernek, hogy mégiscsak biztonságban vannak. A hullámvasúton nyilván elsősorban fizikai biztonságról van szó. Leesek vagy nem, meghalok vagy nem. Biztonság azonban az is, ha van egy bejáratott, rendszeres életvitelem, jövedelmem, munkahelyem. A rendszerváltás során pedig rengetegen érezhették elveszni a megszokottság és a kiszámíthatóság biztonságát, hogy úgy kell helytállniuk egy világban, hogy egy másikban tanultak meg jól működni. A nosztalgiázás, ha csak pillanatokra is, de éppen a biztonságba való visszatérés mély vágyát elégíti ki. A számukra otthonos rendszert nem lehet a való életben újraépíteni, önmagukban azonban felidézhető, emlékezni lehet rá, beszélgetni lehet róla.
Tudományok
Hasonló a helyzet a korábban említett szociológiai kutatás eredményeivel is. A vizsgálatot a két Németország újraegyesítésekor végezték, a résztvevőknek pedig szexuális életüket érintő kérdésekre (is) kellett válaszolni. A két korábbi német állam népességét összehasonlítva pedig kiderült, hogy a keletnémet nők korábban többet szexeltek, több orgazmusuk volt, és jobban élvezték, mint a nyugatnémetek. Legalábbis úgy emlékeztek.
A rendszerváltás utáni időszak a társadalmi és gazdasági változásokon túl óriási technikai fejlődést is hozott. A kétezres évek elején megjelenő internet óriási információtömeget tett elérhetővé. Ami a szexet illeti, korábban is jelentek meg itthon kiváló szexológiai témájú könyvek, remek felvilágosító, tájékoztató, ismeretterjesztő írások. Ezek azonban soha nem voltak képesek olyan széles hidat verni a tudományos élet és a társadalom közé, mint az online média ma. Vagyis hiába volt '61-ben tudományos konferencia a női orgazmusról, ha '86-ban Veres Pál még olyan kérdések mentén edukálta az ifjúságot, hogy gerincsorvadást okoz-e az önkielégítés, vagy kikelti-e a napfény a spermát. A szexológia eredményei, a tudományág fejlettsége így bár valóban rendkívül fontos, önmagában semmit nem árul el arról, mennyi élvezetüket lelik egy társadalom tagjai a testiségben.
Ezekből a forrásokból tehát semmi biztosat nem tudhatunk arról, milyen szexuális életet éltek az emberek általában. Az emlékezeti beszámolók nem különösebben megbízhatók, a múltidézés rengeteget torzít a valóságon, így valószínű, hogy még saját akkori szexuális életünkről is más emlékeink vannak, mint ahogy ott és akkor történtek a dolgok.
