A vibrátorról manapság csaknem mindenkinek a szexuális élvezet jut eszébe. A nők egy jelentős része tart otthon egy vagy több, diszkrét vagy kevésbé diszkrét példányt, a magyarok mintegy harmada pedig nem is csak önkielégítésre, de a szexuális együttlétek izgalmának fokozására is használja. Nem is csoda, hiszen ha az orgazmus a cél, semmi sincs olyan hatékony, mint egy gondosan kiválasztott és testreszabott vibrátor. Választékból pedig régóta nincs hiány, sőt, néhány éve már a szexshopba se kell bemenni érte, hiszen drogériákban is négy különféle változatban kapható. Így elvileg semmivel sem kínosabb megvenni, mint egy csomag óvszert. Aki azonban mégis kerülni szeretné a feltűnést, keres egy webshopot, ahol a kiválasztott darabot diszkréten kiszállítják a címére. Itt, ha szerencséje van, elolvashat egy rakás használói véleményt is a termékről. Ha pedig még nagyobb szerencséje van, az egyszínű, barna papírba csomagolt kis dobozt nem a ház előtt leparkoló, vibrátor házhozszállítás feliratú furgonból veheti át.
Az első vibrátor
A női orgazmus egy kimondottan modern fogalom. Olyannyira modern, hogy egy-kétszáz évvel ezelőtt még az orvosok sem számoltak a létezésével. Azt azonban még ők is észrevették, hogy a hüvely, és főként a csikló ingerlésével bizonyos rohamok idézhetők elő a nők testében. Igen, a tizenkilencedik század orvostársadalma az epilepsziás rohamhoz hasonló élettani jelenségként kezelte a női orgazmust. Felfedezték továbbá azt is, hogy ezek a rohamok rendkívül hatékonyak a hisztéria kezelésében. A hisztériának nevezett betegség tünetei pedig a következők voltak: ingerlékenység, álmatlanság, belső feszültség, szorongás, alhasi nehézség-érzés, gyakori erotikus fantáziák, hüvelyi nedvesedés. Hívhatták volna persze már akkor is szexuális frusztrációnak, azt azonban minden orvos megtanulta az egyetemen, hogy a nőknek nincs saját szexualitásuk. Vagyis minden, ami a nő testében történik az együttlétek során, egyfajta spontán válasz a férfi közeledésére, elősegítendő annak kielégülését, és ezen keresztül a gyermek fogantatását.
A kor szexuális kultúrájából adódóan nők tömegeit diagnosztizálták ekkor hisztériásnak, és mivel az önkielégítés a-tól z-ig bűnös dolognak minősült, az orvosokra várt a gyógyítás nemes feladata. A nő felvette hát a bokáján minden körülmények között túllógó szoknyáját, gondosan begombolta a hozzá kiválasztott blézert, kontyba fogta a haját, és az előre egyeztetett időpontban megjelent az orvosi rendelésen. Belépett a helyiségbe, ahol az orvos egy külön erre a célra rendszeresített növényi olajat kent a szeméremajkaira, majd két ujjával a hüvelyét, tenyerével a csiklóját kezdte masszírozni. A várva várt roham bekövetkezte után a hölgy egy újabb időponttal a zsebében, némiképp oldottabb állapotban tért haza, az asszisztens pedig bejegyezte az ambuláns naplóba az ellátási esemény megtörténtét. Hisztériás nőből sosem volt hiány, a kezelések sikeresek voltak, az orvosokhoz dőlt a pénz.
A probléma ott kezdődött, amikor a minden téren jól jövedelmező ellátás veszélyeztetni kezdte a praxis egyéb területeit. Az orvosok keze ugyanis nehezen bírta a folyamatos extrém terhelést, főleg a csuklóízület és az ujjpercek tájékán zsibbadás, izomgörcsök jelentkeztek. Remegő kézzel márpedig nem lehet műteni. Muszáj volt ezért olyan megoldást találni, amellyel hatékonyan csökkenthető az orvosok kezének igénybevétele. Így született meg az első vibrátor.
Az első igazi vibrátor
Kezdetben azonban nem volt még elektromosság. Az első berendezések így többnyire vízsugárral működtek, ami egyébként mai szemmel nézve sem tűnik annyira tragikusnak. Semmi esetre sem volt azonban mindegy, milyen orvoshoz járt az ember lánya. A vízsugaras kezdeményezésekkel egyidőben ugyanis gőzgéppel hajtott dildók is működtek, ami viszont mai szemmel nézve egyszerre értelmezhetetlen és horrorisztikus. De már a hangja is. A tizenkilencedik század végére aztán beköszöntött az elektromosság és mielőtt piacra került volna az első árammal működő vasaló és porszívó, Dr. Joseph Mortimer Granville bemutatta az első modern vibrátort. Lehetett venni otthonra. Akiknek pedig volt, ők az orvos jelenléte nélkül, saját lakásukban, vég nélkül élvezhették a gyógyító rohamokat. Ezeknek a készülékeknek az az egyetlen hátránya volt már csak a modern vibrátorokkal szemben, hogy kizárólag hálózati árammal működtek. Vagyis a konnektor mellett kellett maszturbálni, másképp nem ért el odáig a zsinór.
Az első modern vibrátor
A huszadik század elején egy átmeneti visszaesés volt tapasztalható a termékek népszerűségében. Az általános prüdériába beköszöntött ugyanis a pornó. A pornóban pedig nem volt ritka a vibrátor sem, ami így a szexuális szabadosság egyfajta szimbólumává vált. Tisztességes nő nem is csinált ilyet egészen a hetvenes évekig. 1968-ban azonban a Hitachi piacra dobta máig klasszikusnak számító masszázskészülékét, a Magic Wandet, miközben a feminista mozgalmak zászlajukra tűzték a női orgazmus és általánosságban a női szexuális jogok kérdését. Mind a technológiai, mind a társadalmi fejlődésre szükség volt ahhoz, hogy a vibrátor munkagépből élvezeti cikké avanzsáljon, és ugyanígy ahhoz is, hogy a garzon nagyságú orvosi gőzgép helyett diszkrétebb méretű, célzottan szexuális ingerlésre kifejlesztett termékek legyenek a piacon. A ma kapható vibrátorok többsége pedig már ennél is többet tud. Különböző modellek születnek ez ingerlés típusa szerint, más a méretük és a formájuk, más anyaggal vonják be őket, és más tartományokban állítható a rezgés intenzitása is.
A modern vibrátorok tehát könnyen, gyorsan és biztosan hozzák az orgazmus élményét. Fontos azonban látni, hogy a magas frekvenciájú rezgés egyfajta szupernormális inger az emberi szervezet számára. A túl intenzív ingerekhez pedig a szervezet könnyen hozzászokik, amivel az a nehézség, hogy a gyengébbekre később nem fog már reagálni. Ha valaki hosszú időn keresztül kizárólag vibrátor használatával jut csak el az orgazmusig, később nehézséget okozhat számára, hogy más módon - kevésbé célzott és intenzív ingerléstől - is el tudjon élvezni.
