Két szeretőm volt csak előtted, drágám: a János, meg a fél város. Ez a vicc még bőven abban az időben keletkezett, amikor a nők szexuális tapasztalatlansága erkölcseikről, tisztaságukról árulkodott, és igen fontos alapja volt a kapcsolatnak és a házasságnak. A férfiakat eközben már az apjuk is elvitte a bordélyba, ahol a közvélekedés szerint nem bemocskolódtak, hanem tapasztalatot, gyakorlatot szereztek. A nőkre és a férfiakra tehát kettős mérce vonatkozott, különösen a szexet illetően. Mennyit is változott ez a bizonyos kettős mérce az elmúlt évtizedekben? A kutatási eredmények szerint nem sokat. Legalábbis ha választani kell, egy amerikai kutatás szerint a férfiak nyolcvan százaléka olyan nőt választ, akinek kevés szexpartnere volt korábban. Mindez azonban a nőkre is igaz: hatvan százalékuk ugyancsak egy kevesebb szexuális tapasztalattal rendelkező társra vágyik. A kevés pedig a kutatók szerint is éppen kettő.
A nők márpedig ne szexeljenek
Egy másik tanulmányból az is kiderül, hogy a nőkre irányuló társadalmi nyomás messze nem csak a férfiaktól ered, de a többi nő sem nézi jó szemmel, ha valaki nő létére szexuális kalandokba bocsátkozik. A kutatók több mint 24000 főiskolást és egyetemistát kérdeztek meg az alkalmi szexről, illetve arról, kevésbé tisztelik-e azokat a társaikat, akik kicsapongó szexuális életet élnek. Beszámolójuk alapján mind a férfiak, mind a nők nagyságrendileg 60 százaléka válaszolta azt, hogy szerinte bizony kevesebb tisztelet jár azoknak a nőknek, akiknek sok alkalmi kapcsolatuk volt, illetve sok partnerrel feküdtek már le. Ennek hátterében azonban kevésbé a kettős mérce szerinti gondolkodás, sokkal inkább egyfajta általános konzervativizmus áll. A klasszikus kettős mérce szerint ugyanis csak a férfiak 28, a nők 4 százaléka gondolkozik. A megkérdezett nők fele és a férfiak harmada ezzel szemben nemtől függetlenül mindenki számára kínos dolognak tartja a szexuális kicsapongást. Hiszen ahogy az elsőként idézett kutatásban láttuk, mind a nők, mind a férfiak többsége számára az az ideális társ, aki nem szűz, de azért nem is volt 40-50 szexpartnere korábban.
De mi a helyzet a férfiakkal?
Az igazán nagy különbség úgy tűnik, nem is a nők, hanem a férfiak szexuális viselkedésének megítélésén van. A többség számára a kettős mérce lényege jelenleg nem is a szexuálisan kicsapongó nők stigmatizálása, hanem az ugyanígy élő férfiak felmentése. Míg ugyanis a férfiak 60 százaléka nem érzi úgy, hogy baj lenne ezzel, a nők többsége (70 százalékuk) szerint nagyon is nehéz tisztelni egy férfit, aki sűrűn váltogatja szexuális partnereit. A férfiaknak tehát egyrészt azért szabad, amit a nőknek nem, mert míg a nők elítélik, ők felmentik saját magukat. Másrészt pedig azért, mert míg a nők egy kapcsolatban hajlamosabbak eltekinteni társuk szexuális előéltétől, ha változni, elköteleződni látják, a férfiak számára a másiknak ez a fajta változása nem sokat javít a helyzeten.
A kutatási eredményekből fontos kiemelni, hogy a megkérdezettek nagyságrendileg kétharmada a szexuális szabadságot illetően egyáltalán nem tesz különbséget a nemek között. A máig érzékelhető kettős mércét így nem is az emberek általános attitűdjeiben érdemes keresnünk, sokkal inkább azokban a folyamatokban, melyekben ezeket az attitűdöket képviselik: a stigmatizációban és a felmentésben. Az pedig, hogy kinek van joga egyeseket megbélyegezni, mások tettei felett pedig szemet hunyni, már egyértelműen hatalmi kérdés, mely a patriarchális berendezkedés problematikájára és a nemek közötti egyenlőtlenségekre hívja fel a figyelmet.
