„Undorító, hogy már októberben felrakják a karácsonyi dekorációkat! Minden a pénzről szól!” – csattannak fel sokan, amikor pár hét múlva majd megjelennek a girlandok a plázákban. Ám be kell vallanom, ezt a fajta gondolkodásmódot sosem értettem – ha van, akinek úgy esik jól, hogy már ősszel elkezd készülődni az ünnepre, akkor azt „megfertőzte a fogyasztói kultúra?”. Aligha. Én a magam részéről már az augsztus leköszöntével elkezdek kattogni rajta, hogy idén milyen színben pompázzon a fenyőm. Októberre már körvonalazódnak az ajándéktervek is, novemberben pedig már azt is pontosan tudom, mi az, amit mindenképpen meg kell főznöm a karácsonyi időszakban.
Mindezt ráadásul úgy, hogy még csak keresztény sem vagyok – sőt, a szüleim sem voltak azok. Édesapám – aki alapvetően buddhista – arra tanított, hogy minden okot meg kell ragadnunk az ünneplésre, legyen szó hanukáról, divaliról, vagy karácsonyról. Édesanyám pedig egyenesen karácsonyfüggő volt – ezt tökéletesen mutatja, hogy nálunk gyakran már december elejétől állt a karácsonyfa, és bár ő egy amerikai szokásra hivatkozott, nyilvánvaló volt, hogy valójában csak látni akarta, hogyan festenek a kínai piacon beszerzett, fából faragott, doboló mini Pinokkiók és hárfázó angyalkák a fenyőágakon.
Ebben az írásban arra igyekszem rámutatni: márpedig aki szeptemberben már javában hallgatja Diana Krall karácsonyi lemezét, az nem elmeháborodott, sőt, nem is vadkatolikus, esetleg a média áldozata – hanem egyszerűen csak egy izgatott, nagy gyerek. Ebben pedig a világon semmi kivetnivalót nem találok.
Karácsonyi dekor, mint antidepresszáns
Már csak azért sem, mert maga a karácsony olyan elképesztően rövid – néhány nap alatt elröppen, az őszi-téli esős-fázós időszak pedig olyan hosszú. Az én teóriám szerint a tél átvészelésének egyetlen lehetséges módja, ha az egészet karácsonyként kezeljük – ahogy mondjuk a nyarat várva sem a nyári napéjegyenlőség miatt vagyunk izgatottak, hanem az egész szezon kapcsán. Június-július-augusztusban „nyári dolgokat” csinálunk – miért ne foglalkozhatnánk egész szeptembertől minimum januárig a téli ünnepekkel? Miért ne állhatna a fa október végétől februárig? Egy-egy fájdalmasan szürke reggelt lazán feldob, ha az ember a hajnali kómában felkapcsolja a lakást dekoráló izzókat – és egy kis fahéjat csempész a reggeli kávéjába.
Kinek elég a december az ünnepi sütés-főzésre?!
Ha pedig már a fűszereknél tartunk – annyi, de annyi csodálatos karácsonyi recept van, amelyeket vétek lenne nem elkészíteni! Már csak azért sem korlátozhatjuk magunkat az advent heteire, mert mire meggyújtjuk a koszorú első gyertyáját, már jobb képbe kerülni, melyik fogások tuti befutók. Nigella Lawson, a híres (és szintén karácsonymániás) brit tévés séf amúgy is azt tanácsolja: a karácsonyi tortát jó három hónappal az ünnep előtt kell elkészítenünk, hogy igazán összeérjenek az ízek. Vegánított recept magyarul itt.
...hogy ne legyen már megint "vicces" bögre az ajándék
Meg aztán ott van az ajándékvásárlás. A nagy karácsonyellenesek rendre hangoztatják, hogy mekkora stressz beszerezni a meglepetéseket, és hogy mennyire nincs ünnepi hangulata annak, mikor a hatodik boltban igyekünk találni valami értékelhető ötletet a szeretteink megörvendeztetésére. Ilyenkor mindig azt kérdezem: hát ki szabja meg, hogy két héttel karácsony előtt kell ajándékot venni? A tökéletes alkalom most van (illetve gyakorlatilag egész évben), hiszen stresszmentesen, jártunkban-keltünkben szerezhetünk be olyan ajándékokat, amikre ránézve az az érzésünk: XY baromira örülne nekik.
Legyen ön is karácsonyfa-stylist!
Hasonló a helyzet a karácsonyfával is: ahogy kevés menyasszony áll neki két nappal esküvő előtt esküvői ruhát beszerezni, a fenyő díszeinek kiválasztása is időigényes feladat. Nem beszélve arról, milyen bosszantó tud lenni, mikor az ember kitalálja, hogy teszem azt kék csipkeszalagot szeretne a fára, és a karácsony előtti héten fedezi fel, hogy egyetlen méterárú, vagy dekor bolt sem birtokolja A Tökéletes Szalagot. Emellett annyi elképesztően jó ötletet lehet vadászni a neten alternatív karácsonyfa kapcsán, hogy megéri alaposan körülnézni – a könyvekből összerakott „fenyő” nálunk hatalmas siker volt három éve, és készülődni se nagyon kellett hozzá, de mondjuk erre a polcocskás megoldásra azért már fel kell tankolni néhány hozzávalóval. Vallom, hogy legjobb, ha az ember egész évben gyújtöget - én például egy Tel Aviv-i DIY vásáron, amit két héttel karácsony után tartottak - már idei ünnepre készülődhettem fejben.
Partytime!
Meg kell tervezni a karácsonyi „táncrendet” is: melyik nap melyik rokonhoz, baráthoz megyünk, kik jönnek hozzánk vacsizni, és mikor ideális összehozni egy karácsonyi partit – legyen szó akár céges, akár magánbuliról. Nálunk legalább három, abszolút egyenlő értékű „szenteste” zajlik le az ünnepek alatt, így ilyenkor nehezen nem fér bele kollégák és haverok spontán vizitje – a közös ünneplést viszont vétek lenne kihagyni. Én szeptemberben már elkezdek kérdeződködni, melyik barátomnak (főként a külföldön élőknek) milyen tervei vannak november-decemberre, és ha úgy jön össze, talán októberben, vagy januárban „kényszerülünk” koccintani a karácsonyra - ez is jobb, mintha csak egy csillámos giffel köszöntenénk egymást a Facebook oldalamon.
Karácsonyi zenéket hallgatni arany
És akkor még szót sem ejtettünk a karácsonyi válogatás cédék, YouTube playlistek elkészítéséről, és a karácsonyi filmek beszerzéséről – pedig óriási vétek csak a rádióra és a tévére hagyatkozni. Mindannyiunknak vannak kedvenc karácsonyi slágereink, legyen szó pop klasszikusokról, amikbe bizony belefér akár Mariah Carey „All I Want For Christmas Is You” című karácsonyhimnusza is (persze rögtön a Last Christmas után!!) -, vagy olyan jazz klasszikusokról, mint a „Baby It's Cold Outside”, bármelyik nagy jazz legenda előadásában. Egy délután alatt úgy sem fog beugrani jutni az összes elmaradhatatlan dal, így érdemes azon nyomban kreálni egy playlistet, amihez nap mint nap hozzátoldhatjuk az eszünkbe ötlött klasszikusokat. Az enyém már elég jól áll...
