Hegyikerékpárral vágunk neki a Pilis északkeleti oldalának. Ez az oldal egy fokkal több látnivalót kínál az országúti körnél, hiszen több helyen tárul elénk a Dunakanyar vagy akár a vár. Nyári szezonban nagyon sok turista keresi fel Visegrádot és környékét, de a kerékpáros ösvényeken nem kell számítani nagy forgalomra. Kiindulópontunk, Visegrád, felkészült a bringások kiszolgálására, hiszen kerékpárszerviz, -kölcsönző és bringásbarát hotel is található itt. Sőt, komppal át lehet kelni a Duna túlpartjára, ahol a Börzsönyben újabb kihívások várnak. A velo.hu összefoglalta a főbb tudnivalókat, részletek a hajtás után!
Az útvonal hossza 22 kilométer, ezalatt 572 méternyi szintkülönbséget kaptatunk fölfelé, valamint 560 métert ereszkedünk lefelé. Nem kifejezetten nehéz a túra, ezért kezdőknek is bátran ajánlható és ösvények leküzdéséhez sem kell különleges tudás. Szinte végig kétnyomú erdészeti úton haladunk és pihenési lehetőség is több helyen van. Viszont élelem- és vízvételi hely csak Visegrádon található, ezért érdemes előre felölteni a készleteket. Komoly ételdagot nem érdemes cipelni, elegendő néhány müzliszelet vagy egy-két szendvics, ki hogy szereti jobban. A teljes kört meg lehet tenni 2 óra alatt is, de még a kevésbé edzettek számára sem tart 4-5 óránál tovább. Csak hegyikerékpárral érdemes nekivágni, esetleg – ha nagyon nincs más – ballonosabb gumival szerelt cross trekking biciklivel még óvatosan teljesíthető.
Az indulás
A túra kiindulópontja Visegrád. Elég nehéz felsorolni azt a sok látnivalót, ami itt várja az utazót. Szinte emberemlékezet óta lakott volt a környék a kiváló adottságai miatt. Kelták, germánok, rómaiak, avarok és végül magyarok találtak itt otthonra. Az első írásos emlékek még latin nyelvűek 1009-ből. A ma is látható várrendszert IV. Béla kezdte építtetni 1250 környékén. Nemzetközi jelentőségűvé a XV. században vált, ekkor már kedvelt tartózkodási helye volt az uralkodóknak, a híres 1335-ös királytalálkozót is itt tartották. Visegrád a fénykorát Mátyás alatt érte el. Nyáron több százezer turista látogatja meg a fellegvárat és az alsó várat is, ahol rendszeresen rendeznek lovagi játékokat és várnapokat.
Gyermekes családoknak jó hír, hogy óriási történelmi játszótere is van Visegrádnak, így napokat el lehet itt tölteni kerékpározás nélkül is. Mi azonban ezért jöttünk, így a templomtól indítjuk az órát, és megkezdjük Pap-rét meghódítását, de most már a másik oldalról. Alig egy kilométer múlva az út elkanyarodik balra a fellegvár felé, de mi most nem erre megyünk, hanem egyenesen tovább a kék kerékpáros jelzésen az Apátkúti-völgybe. Első megállóhelynek és fotózási pontnak kiváló az apátkúti halastó. Ha reggel érkezünk, csodálatos színeket és tükröződéseket láthatunk. Sajnos fürdeni nem lehet benne, pedig milyen jól jönne a forró nyári napokon. Alig egy kanyarral feljebb az Ördögmalom-vízesést találjuk. A vízesés nagysága nagyban függ a leesett csapadék mennyiségétől, mivel vizét két patak táplálja: az Apátkúti-patak és a Magda-forrás vize.
Útközben
Alig 1 km múlva egy sorompót találunk, ahonnan már autóktól elzárt úton haladunk tovább. Itt elég meredekre vált a túra, és nagyjából 2 km-en keresztül így is marad. Majd lankásabb lesz az aszfalt, és végül felérünk a Pap-rétre. Bal oldalon egy kis tavat találunk, sajátságos mini ökoszisztémával. Itt elfordulunk balra, a murvás útra, majd rögtön jobbra, be az erdőbe a piros kerékpáros jelzésen. A Palóczki-rét után balra folytatódik az ösvény, és egy hosszabb emelkedőn kell leereszkednünk.
A száguldás egészen az Etetői-rétig tart, ahonnan ismét fölfelé vesszük az irányt, de nem lesz meredek. Itt azonban nagyon kell figyelni a kereszteződésben: jobbról ugyanis a zöld kerékpáros jelzés csatlakozik bele, és nekünk egyenesen megy tovább. Mi azonban balra folytatjuk az utunkat, a piros jelzésen, amely még vagy 500 méter hosszan nem lesz sehol, de aggodalomra semmi ok, jó helyen járunk!
Sajnos a környék legszebb kilátóhelyére nem vezet hivatalos kerékpárút, de a Visegrádi-kapunál becsatlakozó kék jelzésen visszafelé csak 500 méter hegynek fel a Barát-halom, ahol pihenőhelyet is találunk, és előttünk fekszik a Dunakanyar legnagyobb része, valamint a Duna–Ipoly Nemzeti Park is. Kár lenne kihagyni ezt a látványt!
A Sóstó-rét után a piros kerékpárút tovább megy egyenesen, balra lefelé pedig a K-jelzés kiváló murvás útja kezdődik. Mi válasszuk ezt, mert ugyanoda lyukad ki mindkét ösvény, de a bringaút egy életveszélyesen köves, extrém meredek katlanban ereszkedik le – a profi versenyzőkön kívül másnak semmiféleképpen nem ajánlunk! Nem is értjük, miért arra vezet a kerékpárút.
Nem mellékesen ez az útvonal még szép kilátást is nyújt a Dunakanyarra, amellett, hogy biztonságosan le tudunk ereszkedni a Nagyvillámra vezető aszfaltúthoz. Itt érdemes balra fordulni, és feltekerni a meredek emelkedőn a panoráma-étteremhez, ahonnan gyönyörű a kilátás Visegrádra és a Dunakanyarra. Innen tovább lefelé a kavicsos panorámaúton szintén nem lehet hivatalosan kerékpárral közlekedni, pedig a kilátás felejthetetlen, és vissza ki is lehetne jutni az aszfaltra. Ezért nekünk nem marad más, mint a bobpálya mellett megkezdeni az ereszkedést a vadaskert felé. Itt választhatunk is, hogy erre gurulunk-e le Visegrádra, vagy pedig útba ejtjük a fellegvárat, és a Panoráma autóúton jutunk vissza a városba. Ez utóbbi esetben kihagyjuk a Salamon-tornyot, melyhez a római kori tábor romjainál vezet be balra út.
Az utolsó szakasz
A Salamon-torony a korszak magyarországi építészetében szinte egyedülálló. XIII. századi főbejárata az első emeletről nyílott, innen vezetett az emeletre a déli falsarokba beépített lépcsőház. Az emeleti termeket oszlopos kandallók fűtötték, és gazdagon tagozott ikerablakok világították meg. Kertjében egy kút is látható és maga a torony is látogatható. Innen a rázós, macskaköves, szűk úton (nagyon vigyázzunk a házaktól kihajtó autókra!) érjük el a Duna-partot, ahol a parkolónál balra fordulva az egyirányú utcában juthatunk vissza a templomhoz. Közben a környék legjobb pizzériája előtt is elhaladunk, így ha már éhesek lennénk, érdemes ezt a bringásbarát helyet felkeresni!
