Magán változtasson, ha már a narcisztikuson nem tud

Mindannyian ismerünk nehéz embereket, akikkel együtt élni, hosszú távú párkapcsolatot fenntartani bizony komoly meló. De a legfárasztóbb és a legkárosítóbb az, ha egy narcisztikus személlyel hoz össze bennünket a sors. De egyáltalán milyen tulajdonságai vannak egy narcisztikus embernek, és mit csináljunk, ha már vele vagyunk? 

Mi is az a narcisztikus személyiség?

Többé-kevésbé mindannyian szeretjük magunkat, saját személyiségünket, és tulajdonságainkat értékesnek gondoljuk. Ez önmagában még nem baj, sőt, ez az egészséges önértékelés alapja. A szélsőségesen narcisztikusok saját maguk iránti érdeklődése viszont olyan erős, hogy teljesen kiszorítja és lehetetlenné teszi a másokkal szembeni nyitottságot és elfogadást, akár az önpusztítás árán is. Ha valaki eltúlozza és felnagyítja saját személyiségének fontosságát, fokozottan igényli, hogy csodálják, gyakran fantáziál hatalomról és gazdaságról, úgy érzi, őt több dolog illeti meg, mint másokat, nagy valószínűséggel narcisztikus személyiségű. Ez a lelki beállítódás az empátia és a bűntudat hiányával, irigységgel, és arroganciával jár együtt.

A nagyzoláson, a nagyszerűség folyamatos bizonygatásán talán idővel átláthatunk, de van a narcizmusnak egy sokkal nehezebben felismerhető és nehezebben kezelhető formája is. Akadnak olyan emberek, akik a felszínen kedvesnek, segítőkésznek tűnnek, nem mutatják a fenti klasszikus tüneteket, de van valami olyan mély belső sérülésük, ami nem teszi lehetővé a számukra, hogy azon kívül bármi vagy bárki mással is foglalkozzanak. Nem nagyzolnak, nem építenek maguk köré grandiózus álomvilágot, de a lényeg mégis ugyanaz: ha egy ilyen emberrel élünk együtt, az élet az ő igényei és problémái körül forog. Mindent meg fogunk tenni, hogy segítsünk neki, hiszen erről szól egy normális párkapcsolat. De egy narcisztikus partner esetében a „valamit valamiért” elv nem érvényesül. Csak jönnek majd a megoldandó problémák, a katasztrófák sorban, és még azt az elégtételt sem fogjuk megkapni, hogy a partnerünk elismerje az erőfeszítéseinket.

Ha ez még nem lenne elég, a narcisztikus partner folyamatosan teszteli a másikat, és a kapcsolatot. Az ilyen típusú ember alapproblémája az, hogy nem képes magát szeretni, így azt sem tudja elhinni, hogy más szeretheti őt. Állandó megerősítésre van szüksége, és arra, hogy ezért időről időre eljátssza az „akkor is szeretsz, ha...” című játékot. „Akkor is szeretsz, ha nem figyelek rád? Akkor is szeretsz, ha mindig elkésem? Vagy ha megcsallak? Vagy ha folyton zsörtölődöm?” És sok ehhez hasonló kérdésre számíthatunk még.

Honnan ismerhetjük fel, ha a partnerünk narcisztikus?

Steven Carter és Julia Sokol Segítség, a párom narcisztikus! című könyvének első fejezetében azt javasolja, figyeljük meg, milyen érzéseket kelt bennünk a partnerünk. A narcisztikus személyt ugyanis leginkább arról lehet felismerni, milyen érzelmeket élünk át mellette, hogyan éljük meg a vele való kapcsolatot. Ha úgy érzi, hogy:

• a kapcsolat fenntartásában és ápolásában ön vállalja az oroszlánrészt,

• minden energiáját felemészti, hogy a partnerét boldoggá tegye,

• senki sem törődik az ön boldogságával,

• a kapcsolatot a partnere érdeklődési köre és igényei határozzák meg,

• az életét a partnere hangulatváltozásai határozzák meg,

• a partnerét mások is nehéz embernek tartják,

• sűrűn kell takargatnia a partnere szeszélyeit, szélsőséges viselkedését,

• a partnere önző,

• a partnere olyan döntéseket hoz, amelyek veszélyeztetik az ön biztonságát és jólétét,

• frusztrált, mert a partnere nem tudja vagy nem akarja elfogadni az ön jóindulatát és segítő szándékát,

• a kapcsolat kezdetén minden jobbnak, romantikusabbnak tűnt,

akkor ön minden bizonnyal egy narcisztikus személlyel kötötte össze az életét.

Miért választunk narcisztikus partnert és miért tartunk ki mellette?

Azok, akik egy narcisztikus partnerbe szeretnek bele, a saját életükben sem ismeretlen a narcizmus jelensége. Az önzetlenségre képtelen, a csak magukért, a saját problémáikért élőket választók szülei is többé-kevésbé hasonló beállítottságúak lehettek. Nem feltétlenül voltak hidegek vagy kegyetlenek, de vélhetően saját problémáikkal és igényeik kielégítésével voltak elfoglalva. Egy ilyen családi környezetben azt tanuljuk meg, hogy a saját igényeinket, vágyainkat valaki másénak kell alárendelni, nem várhatunk figyelmet, együttérzést és elfogadást. Bármennyire is fájdalmas volt ezt gyerekként átélni, mégis ezt a kapcsolati alaphelyzetet tekintjük természetesnek, otthonosnak, ennek megfelelően választunk partnert. Sokáig talán fel sem merül bennünk, milyen visszás, egyenlőtlen helyzetben élünk, és milyen aránytalanul nagy felelősséget vállalunk a kapcsolat működtetésében és a partnerünk problémáinak megoldásában.

Egy narcisztikus személybe egyébként is könnyű beleszeretni. Nagyszerű és különleges egyéniségnek gondolják és mondják magukat, mi pedig hiszünk nekik, hiszen az életük izgalmas fordulatokból, nagyszerű eseményekből áll. Egy új ismeretség kezdetén nagyon vonzó lehet, ha úgy érezzük, mi is részesei lehetünk ennek a szuperérdekes történetnek. Pláne, ha mi magunk is önértékelési válsággal, és saját magunk elfogadásával küzdünk. Végre valaki oldalán mi is különlegesnek érezhetjük magunkat. De akár nagyzol, kimondottan önző vagy csak sérült és zavart, megláthatjuk benne a sérülékenységet. Megértjük, hogy azért van állandóan elfoglalva magával, mert így próbálja ellensúlyozni saját belső bizonytalanságát. Ez a felismerés pedig együttérzést vált ki, és szeretetreméltóvá teszi a partnerünket. Reménykedni kezdünk, hogy mi leszünk azok, akik meggyógyíthatjuk.

A lila köd azonban hamar véget ér egy ilyen ember mellett. A kapcsolat idővel elviselhetetlenül fárasztóvá válik. A család, a barátok sokszor értetlenül figyelik, miért tart ki valaki hosszú évekig egy olyan ember mellett, akiknek az oldalán csak tűrni és alkalmazkodni lehet, de cserébe semmit sem ad. És tényleg, miért tartunk ki rendületlenül, a változásban hiába reménykedve egy narcisztikus partner mellett? A válasz egyszerű: mert hiszünk a mesékben. Olyan kultúrában élünk, amely azt sugározza, hogy a szeretet minden akadályt legyőz. Mi pedig elhisszük, hogy a mi szerelmünk lesz az, ami kiköszörüli a csorbákat, begyógyítja a partnerünk sebeit és megtanítja őt is szeretni.

Mit tehetünk? Hogyan védjük meg magunkat?

Ha ön egy narcisztikus személlyel kötötte össze az életét, akkor azzal segít a legtöbbet saját magának és a kapcsolatának, ha elfogadja: soha nem lesz képes megváltoztatni vagy meggyógyítani az életében szereplő narcisztikus személyt, sem a problémáit helyette megoldani.

Az a belső űr, amitől egy narcisztikus szenved, nagyobb és mélyebb annál, amit be lehetne tölteni. A sérülés gyökere a gyermekkorban, a szülők elfogadásának és szeretetének hiányában keresendő, és ez egy felnőtt kapcsolatban, egy harmadik személy által nem pótolható. Steven Carter és Julia Sokol vonatkozó könyvükben szolgálnak néhány nagyon hasznos tanáccsal:

• Minél hamarabb hagyjon fel azzal, hogy folyamatosan a partneréről gondolkodik és gondoskodik! Ne akarja mindenáron megérteni a viselkedését, és ne akarja orvosolni a sérüléseit sem, hiszen ez lehetetlen!

• Nézzen a tükörbe! Gondolkodjon inkább magán és törekedjen arra, hogy felismerje, miért akar mindenáron segíteni. Miért akarja magának bizonyítani, hogy különlegesebb a többieknél, hogy ön képes megváltoztatni a partnerét? Miért vállalja magára a felelősséget?

• A „hivatásos segítők és megmentők” elhanyagolják magukat, és feláldozzák magukat a másikért. Töltsön több időt magával, a saját boldogságával is, és kerülje az áldozatszerepet!

• A narcisztikus működés egyik legfontosabb ismérve, hogy a személy tudatosan vagy akaratlanul átlépi a számunkra biztonságos határokat, és mindenből (idő, pénz, figyelem, rajongás, támogatás) elviselhetetlenül sokat követel. A legfontosabb feladat tehát a számunkra is elfogadható határok meghúzása és következetes betartása. A narcisztikus partnerünknek nincsenek határai, de azt megmutathatjuk és következetes munkával megtaníthatjuk, hogy nekünk vannak. Lehet szeretetteljesen és pozitívan is nemet mondani. „Nagyon örülök, hogy felhívtál, jó, hogy hallom a hangod. De most este tíz óra van. Le kell feküdnöm aludni. De holnap reggel, ha felkelek, az első dolgom lesz, hogy visszahívjalak. Jó éjt!” Kezdetben nem lesz könnyű, de gondoljon arra, hogy ezzel nagyon sokat tesz saját magáért és a kapcsolatért is.

• A narcisztikus személyek által mutatott érzelmek változékonyak és megbízhatatlanok. Törekedjen arra, hogy a hideg és elutasító viselkedés vagy a következő pillanatban tapasztalt túláradó pozitív érzelmek kevésbé legyenek hatással önre! Igyekezzen kikerülni a zsarolás, érzelmi manipuláció hatása alól!

• És végül: kérjen segítséget! Egy narcisztikus partnerrel a kapcsolat fenntartása és sikeres működtetése nehéz feladat. Ha erre hajlandóságot mutat, a párját bevonva forduljanak család- vagy párterapeuta szakemberhez. Ha a partnere nem bevonható, az egyéni pszichoterápia is sokat segíthet. Az így megszerzett tudás könnyebbé teszi az ön életét, és pozitív hatással lehet a kapcsolat működtetésére is.