Mennyire édes már? De tényleg. Az embernek rögtön kedve támad ölelgetni, szeretgetni, vigyázni rá. De miért? Mi olyan cuki benne? Mi váltja ki belőlünk automatikusan ezt a gondoskodási ösztönt? Az ASAP science biológusai megmondják.
Mitchell Moffit és Gregory Brown az ASAP science alapítói klassz videókat készítenek. Tőlük tudjuk például, hogy miért ragadós az ásítás, hogy lehet-e genetikailag módosítani az IQ-t és azt is, hogy miért szeretik a férfiak a focit. Legújabb videójukban pedig arra keresik a választ, hogy vajon miért olyan ellenállhatatlanul cukik a kisgyerekek.
Az etológiai vizsgálatokból úgy tűnik, legközelebbi rokonaink között egyedül vagyunk a cukiságra való fogékonysággal, ami evolúciós szempontból persze egyáltalán nem meglepő. A mi kölykeink ugyanis magatehetetlenül jönnek a világra, hosszú ideig tartó fáradhatatlan gondozás kell ahhoz, hogy képesek legyenek az önálló mozgásra, evésre. Ahhoz pedig, hogy megkapják a megfelelő gondoskodást, kell egy ösztönösen aktiválódó, genetikailag belénk írt forgatókönyv, ami kiváltja a gyerek túléléséhez elengedhetetlen viselkedést. Ezt a forgatókönyvet pedig a sírás és mosolygás mellett éppen a gyerek fizikai megjelenése hozza működésbe.
A pszichológiai kutatásokból kiderült, hogy a nagy kerek fej, a hatalmas szemek, a kiálló pofazacskók, a magas homlok, a kerek test és a puha bőr az, amitől azonnal elérzékenyülünk. Annyira rá vagyunk kattanva ezekre a vonásokra, hogy akkor is vonzónak és szeretni valónak találjuk ezeket, ha nem is gyereken, hanem kutyákon, macskákon vagy akár autókon jönnek szembe. A cukiságvonások látványára meghatározott agyterület lép működésbe, az, amelyik akkor is aktiválódik, ha jutalomra várunk, ha élvezünk valamit vagy éppen megvédenénk valakit. Ismerős?
