Idén másodszorra bizakodhatunk abban, hogy végre tényleg beköszönt a tavaszi meleg és napsütés. Legutóbb valószínűleg senki nem gondolta komolyan, hogy az év legkeményebb télies napjai még előttünk állnak. Köszönjük olvasóinknak a leveleket a kirándulási célpont javaslatokkal, egyelőre még mindig a Budapest környéki helyeket nézzük át, aztán lassan ráfordulunk az országos ejtőző- és kirándulóhelyekre is. Ha lenne még tuti ötlete, akkor erre a címre írja meg nekünk. Ahogy előző összeállításunkban is említettük, újat mondani talán nem mindenkinek tudunk, de ennek a cikknek nem is az a célja, hanem hogy megkönnyítse a dolgát a helyek számbavételénél.
Sas-hegy – a budapesti favorit
A levelek alapján az a benyomásunk, hogy a budapestiek egyik legkedveltebb kirándulóhelye (mondjuk a Normafa után) nem más, mint a Sas-hegy. Ebben persze semmi meglepő nincs, szinte mindenhonnan viszonylag könnyen megközelíthető, és rövid séta után a város felett állhatunk. A Sas-hegy kopár csúcsa önmagában is elég király (a budaörsi Kőhegy versenyezhetne talán csak vele), de nyilván a panoráma teszi kiemelkedővé: ott van nem messze a Gellérthegy, ami persze szintén megér egy sétát, és a körülöttünk elterülő város. A Gellérthegyről mondjuk több nevezetességet lehet látni, éppen a központi fekvése miatt, viszont abban a magasságban kevésbé van túraérzete az embernek.
Római-part – mielőtt vége lenne
Mindenképp érdemes idén kiélvezni a Római-partot, mert a dolgok alakulásának eddigi logikája szerint jövőre vége. Szeretjük mi a büfésort is, de a legjobb az egészben (kissé ellentmondásos módon) éppen a töltés – különösen, amikor már többen kimennek napozni és kutyát sétáltatni –, valamint a most hatalmas veszélyben lévő ártéri kiserdő, ami biciklisként például akkor jelentett különösen nagy mókát, amikor kiöntött a Duna, és úgy kellett egyensúlyozni, hogy ne boruljunk bele a vízbe. Gyalogosként is imádjuk a hangulatát, és ha a végére érve belemelegszik az ember lába, akár Szentendréig is kisétálhat (bár nem vagyunk különösebben oda érte), aztán vissza persze már HÉV-vel jövünk.
Dera-szurdok – jobb mint a Gyűrűk Ura
Ha valaki jobban el szeretne szakadni a várostól, annak érdemes elnéznie a Dera-szurdokhoz, amit a Pilis hegység legszebb ékességének tartanak. A névben szereplő dera szó maga is rést vagy szakadékot jelent, amit a környéken élő szerbek adtak neki. Minek hazudjunk magunknak: ahogy a Rám-szakadéknál a kapaszkodókat kedveljük a legjobban (a természet mellett), úgy a Dera-szurdokban a fahidak jelentik a legnagyobb dilit. A Dera-szurdok mellett itt található a Vaskapu-szoros, Szentkút és a Holdvilág-árok is. Akit se a természet, se a mozgás nem vonzana, annak simán a nevek említésével próbálhatunk kedvet csinálni: olyan, mintha a Gyűrűk Ura vidékein sétálnánk.
Királyréti Erdei Vasút – ellátni Budapestig
Menetrend szerint közlekedő vasút Kismaros és Királyrét között, valamivel több mint tizenegy kilométer hosszan, nem csak kisgyerekeseknek. A vonat a honlap tájékoztatása szerint egyelőre csak hétvégén jár, de nekünk nyilván erre van szükségünk. Azoknak, akik csak egy rövidebb sétára neveznének be, érdemes a Bajdázó-völgyet meglátogatniuk, vagy felmenni a Várhegy csúcsára; akik nagyobb falatra vágynak, azoknak megközelíthetik Börzsöny legmagasabb pontját, Csóványost, aminek a tetején álló kilátóról körbenézve, tiszta időben akár Budapestig is el lehet látni. Az pedig nem rossz. Érezhetjük, hogy kellő távolságba kerültünk a várostól.
Velencei-tó – álmodozás a vízparton
Ha valaki vízpartra szeretne menni, akkor tavasszal valószínűleg még mindig a Velencei-tó a legkézenfekvőbb megoldás. A Bánki-tó valamivel messzebb van, a Rukkel-tó pedig csak nyáron jelent valódi szórakozást, amikor nyugodtan lehet már vízicsúszdázni. A Velencei-tóról olyan sok meglepetést aligha tudnánk összegyűjteni, legalább annyira bejáratott helynek számít egy budapesti számára, mint mondjuk a Normafa. Sajnos attól még messze vagyunk, hogy a legjobb strandokat gyűjtsük össze, a Velencei tó környékén viszont ettől még sétálgathatunk álmodozva.
