Hogy komolyan vegyék az érveit, ne pletykáljon, ne panaszkodjon, és ne személyeskedjen vita közben!
Egy munkahely számtalan konfliktus forrása lehet, nem is csoda, hiszen sok, különböző személyiségű és habitusú ember van majdnem egy egész napra összezárva. Viták mindig is lesznek, azonban az Academy of Management Perspectives tanulmánya szerint amennyiben nők közt van nézeteltérés, azt a környezet többnyire azonnal lekezelően cicaharcnak minősíti, és egyből negatív visszhangot kap. Ráadásul sokan úgy vélik, a nők közti konlfliktus a munkájukra is nagyobb hatással van, mint ha két férfi keveredne hasonló szituációba. Úgy tűnik tehát, ha ön nő, még fontosabb, hogy profi legyen a konfliktuskezelésben.
„Ha jellegük szerint szeretnénk csoportosítani a konfliktusokat, akkor az egyik lehetséges felosztás három kategóriába sorolhatja a konfliktusokat: az eltérő személyiségünkből eredőek tartoznak az egyikbe, a következőbe a szakmai okokra visszavezethető konfliktusok (ide értendők a funkcionális területek érdekellentétei, szakmai teljesítmények eltérő megítéléséből keletkezők, fizetésemelés, juttatási csomag, stb. miatti nézeteltérések), a hamadikba pedig a működési struktúrából vagy annak változásaiból eredő konfliktusok kerülnek” – mondja Őri Júlia HR tanácsadó, coach.
Bármi is legyen a konfliktus oka, felfokozott érzelmi állapotban nem érdemes belemenni annak tisztázásába. Ekkor könnyen elvihetnek az érzelmek, átmegy a beszélgetés személyeskedésbe, a másik sértegetésébe, kritizálásába, ami biztosan megakadályozza a problémák megoldását. A szakember első és legfontosabb tanácsa tehát, hogy először is próbáljon meg a tényekre szorítkozni, a lehető legpontosabban fejezze ki a mondanivalóját, és világosan fogalmazza meg az igényeit. Mindeközben figyeljen a másikra is, legyen rugalmas, valamint éreztesse, hogy kompromisszumra törekszik. Képviselje az érdekeit, de ne ragaszkodjon görcsösen az ön által kigondolt megoldáshoz, hanem próbálja megérteni a másik fél szempontjait is. Lehet, hogy a vélemények ütköztetéséből egy közös megoldás születik, ami mindkét fél számára elfogadható, sőt lehet, hogy ez még kedvező is lehet.
Személyiségtípusok a konfliktuskezelésben
Mivel eltérő a személyiségünk, a konfliktusokat is eltérő módon kezeljük. Vannak bizonyos jellemző konfliktuskezelési módok, de ez sem mindenkire általánosítható.
A versengő típus a versenyt látja a konfliktusban, ő győzni akar. Mivel ez a fő motivációja, mindegy neki, milyen áron, de győzni fog – nem kellemes együtt dolgozni vele.
A problémamegoldó a megoldásra törekszik, nem csinál presztízskérdést abból, hogy ki engedett többet a megoldás során. Őt az érdekli, hogy megoldják a konfliktust.
Hasonló hozzáállású a kompromisszumos konfliktusmegoldó, aki a kölcsönösen elfogadható megoldásokra törekszik. Ideális kolléga, win-win helyzetre törekszik, kellemes vele együtt dolgozni.
Az elkerülő nem vállalja fel a konfliktust, inkább elkeni, és csak magában mérgelődik. Emiatt persze frusztrált, de nem mer, vagy nem akar szólni. Azt vallja, amiről nem beszélünk, az nem is létezik, és e passzív hozzáállása miatt nem is igazán viszi előre a dolgokatt.
Az alkalmazkodó típus nem vezető egyéniség: ő attól érzi biztonságban magát, ha megmondják neki, mit kell csinálnia. Persze így felelősséget sem kell vállalnia.
Női vita = cicaharc?
„Az, hogy a nők közti konfliktusokat egyszerű cicaharcnak gondolják, nagyon régre visszanyúló beidegződés, sztereotípia. Régen úgy tartották, a nők nem tudnak maximálisan helyt állni a munkában. Ez persze régen nem igaz már, mivel nagyot változott a világ: a nők tömeges munkába állása, illetve a munkahelyen nyújtott teljesítményük miatt egészen más élethelyzetekben vannak, mint elődeik, akik "csak„ a háztartásban tevékenykedtek és gyerekeket neveltek. Teljesen hasonló konfliktusaik vannak a nőknek a munkahelyen, mint a férfi kollégáknak. Ezért nem is tanácsos különbséget tenni a nemek között ebből a szempontból” – mondja Őri Júlia.
Tippek a munkahelyi konfliktusok kezelésére
Ne panaszkodjon másra munka közben
Természetesen könnyű (és néha talán jól is esne) alaposan kipanaszkodni magunkat valamelyik kollégának, aki ismeri a másik felet is, esetleg a konfliktusnak is tanúja volt. A problémát azonban inkább csak a sértő féllel beszélje meg, a munkatársakat jobb, ha kihagyja belőle! Amennyiben másoknak siránkozik, azzal csak megerősíti azt a vélekedést, miszerint a nők soha nem lépnek túl a dolgokon. Ha nagyon bántja a dolog, inkább hívja fel a párját vagy egy barátját, vagy várjon a panaszkodással, míg hazaért. Ez utóbbi azért is jobb megoldás, mert nagy eséllyel addigra már rég el is felejti az egészet.
Higgadjon le
Ha úgy érzi, első felindulásában legszívesebben nekiesne a kollégának és jól kiosztaná, kapjon észbe és nyugodjon le, mert egy nagy veszekedés nem vezet sehová. Sheppard szerint amíg csupán magát a konfliktus tárgyát beszélik meg, addig nincs baj, sőt, az kifejezetten hasznos is. Ha viszont személyeskedésbe csap át a kommunikáció, annak negatív következményei is lehetnek. Ilyen esetekben tehát érdemes lehiggadni, majd normális hangvételben megbeszélni a másikkal, mit rontott el, és hogy miképp lehet ezt a jövőben kiküszöbölni.
Figyeljen a hangszínére
Joyce Weiss, a Communicate With Impact szerzője szerint a nők automatikusan magasabb hangon beszélnek, ha problémájuk van, és azt el szeretnék magyarázni. Ez a környezetet eleve irritálhatja, ezért mielőtt megszólalna, vegyen egy mély lélegzetet, így valamennyire mélyebb lesz a hangszíne.
Mindenkinek lehetnek rosszabb napjai
Egy munkahelyen természetes, hogy olykor vannak konfliktusok, de nem minden okvetlenül személyes ügy. Ha valaki ellenszenvesen viselkedik önnel, adja meg az esélyt, hogy csupán rossz napja van. Ezért nem feltétlenül kell minden apró negatív mozzanatra reagálni. Ha egy munkatársa nem úgy szól önhöz, ahogy kéne, pedig máskor kedves, akkor hagyja rá – persze, ha ez többször előfordul, akkor megpedzegetheti neki a dolgot. Ha nem tudja, hogyan hozza fel a témát, Weiss a papagáj-technikát tanácsolja: kérdezzen vissza, amikor a másik valami negatívat mondott. Tehát ha például azt vágták a fejéhez, hogy az egész prezentáció pocsék volt, akkor ugyanígy kérdezzen vissza: „Az egész prezentáció pocsék volt?”. Így valószínű, hogy bővebb visszacsatolást fog kapni, és megtudhatja, mi is volt a konkrét baj.
Ne menjen bele a pletykálkodásba
A pletykálkodás veszélyes üzem, több konfliktus forrása is lehet. Ha mégis egy kibeszélés közepébe csöppenne, bármennyire is izgalmasnak tűnik a téma, ne folyjon bele. Már az is valami, ha kimarad belőle, de legjobb, ha igyekszik leszerelni az egészet azzal, hogy azt javasolja a pletykálkodóknak, inkább beszéljék meg személyesen az érintettekkel a problémájukat.
