„Negyedikes voltam, amikor egy osztálytársnőm mondta, hogy az öccse kidobott kétszáz darab vécépapír-gurigát. Akkor jött az isteni szikra, hogy ezeket akár én is gyűjthetném. Az elején azt hittem, hogy nehéz lesz ezer darabot gyűjteni, de ez gyorsan meglett, úgyhogy úgy gondoltam, majd tízezernél megállok. Aztán tíz év alatt összejött ez is, és mivel mindig érkezik szállítmány, és én is gyűjtögetem, rájöttem, hogy gyűjtögetem, ameddig tudom” – avatta be a Díványt fura szenvedélyébe Csontos, akinek a gurigái egy egész padlásnyi helyet elfoglalnak. „Zsákokban vannak szortírozva, egy zsákba háromszáz darab fér.”
A híres gurigák persze nem csak a padláson kapnak helyet. „Igazából mindenhol van. A polcon, a számítógépasztalon, az ágyam melletti szatyorban. Mindig vigyázok rájuk. A padlásért nem szóltak otthon, mivel elfér tőlük a többi dolog, ezért nincs belőle probléma. A szüleim az elején viccelődtek, hogy majd, ha megunom, felégetik, de én az ilyen megszólalásokat meg sem szeretem hallani” – mesélte az önérzetes gyűjtő, akinél szemetesbe egy guriga sem kerülhet.
Kifejezetten kedvenc márkái nincsenek, de azért már eljutott oda, hogy vannak kedvencei: „Én is finnyás vagyok a témával kapcsolatban. Néha azzal szoktam felvágni, hogy pár gyártó gurigája azért már került a kezembe, és ha ránézek, akkor meg tudom mondani róla, hogy többrétegű volt-e a papír. A ragasztásokból meg lehet nézni, sőt néha rajta marad egy pici papír is, amire én speciel allergiás vagyok. Akkor már szedjük le. De el tudom dönteni ezekből, hogy melyik gyártótól kerül hozzám.”
A jelenleg kollégiumban lakó Csontost nem érték még furcsa tekintetek azért, amiért mások vécézéseinek nyomait gyűjti, és elmondása szerint a szociális életén sem üt mély sebet ez a hobbija. „Aki ismer, az tudja, hogy nekem ezek olyanok, mint másoknak a dísztárgyak vagy a parfümök. Nálam guriga van, másnál nem. Az ismeretlenek megkérdezik, hogy ez hogy van, akkor jön a sztorizás. Különlegesnek tartom a gyűjteményemet, ezért is neveztem a vatera/online piactér játékába.”
A kérdésre, hogy pontosan hány gurigával lenne elégedett, már nem tudott válaszolni. „Igazából már a tízezerrel is elégedett voltam, mostanra nincs cél. Egy ideig az volt, hogy bekerüljek a Guiness Rekordok Könyvébe, de ezzel alábbhagytam, csak hobbi. Ott van egy olyan kritérium, hogy minden gyűjtött darabnak különbözni kell. Én ilyenkor azt mondom, hogy nincs két egyforma guriga, mert ha ránézünk kettőre, az teljesen más, de azóta kicsit szkeptikus vagyok ezzel, úgysem fogadnák el. Valamit szívesen építenék belőlük, megmintázni akár ismerőseimet figurának, vagy akár történeteket szőni köréjük. Még csak gyűlnek, de ha majd lesz megfelelő segítségem, akkor akár épülhet is belőlük valami szép.”
Partnerünk a Vatera.hu.
