Határozott, vezető beosztású, a harmincas éveiben járó, kifejezetten
csinos hölgy keresett fel a problémáival néhány héttel ezelőtt. Magas képzettsége,
kitartása és szorgalma révén elérte, hogy kitűnő állása, kocsija, lakása legyen, sőt a saját
maga által kialakított életvitelből nem hiányzik a sport és a szórakozás sem.
Épp csak a szerelemben sikertelen
Rendszeresen jár színházba, moziba, és sok időt tölt a barátai, barátnői társaságában. A
mindennapjai annyira terv szerint, sőt kiegyensúlyozottan alakulnak, hogy nehéz
elképzelni, neki is lehetnek problémái. A hölgy – talán nem is meglepő – magányos.
A munkahelyi sikerek az ő esetében magánéleti kudarcokkal párosultak. Évek óta nem volt
tartósabb kapcsolata, és amikor végre megismerkedett egy-egy neki is szimpatikus férfival, az
néhány nap múlva valósággal „elmenekült” tőle. Úgy érezte, hogy a karrierépítés közben a
férfiak számára riasztóan határozottá és magabiztossá vált, és talán már nem elég nőies. Arra
kért, segítsek neki, hogy ismét megtanuljon nőként viselkedni, vissza szeretett volna találni
egykori önmagához, aki még mágnesként vonzotta a férfiakat.
Nem a nőiességével van a gond
Nehéz volt meggyőznöm őt arról, nincs gond a nőiességével. Az utóbbi évtizedekben
ugyan gyökeresen megváltoztak a női szerepek, és a társadalom már elfogadta, hogy egy nő
nem csupán a feleség, a lelki társ vagy az anya szerepben állhatja meg a helyét, ez a jól képzett hölgy mégis úgy vélte, a hagyományos női szerepek, és a határozott,
öntudatos, sikeres nő szerepe között kell választania.
Vitathatatlan, hogy továbbra is léteznek a Jung szerinti női arcehotípusok, mint az anya, a madonna, a nimfa és az amazon, de az ezek közötti arányok és társadalmi megítélésük rohamosan változik, elsősorban az emancipáció és a megváltozott társadalmi feladatok hatására.
Az amazon is egy szinglitípus
A harcias nők
Nevezhetjük akár – kicsit talán pejoratívan –harcias nőnek. Ezt a tulajdonságot korábban aférfiak privilégiumaként ismertük. Ritkán olvashatunk a történelemkönyvekben harcos nőkről, pedig lehet, hogy korábban is voltak. Hérodotosz, a történetírás atyja –akitől talána legtöbben vették át az amazon kifejezést – természetellenes, sőt deviáns tulajdonságokkal ruházta fel a monda szerint a Fekete-tenger partján élő harcias nőket, az amazonokat. A XXI. században talán ez lenne ama archeotípus, ami szükséges az érvényesüléshez.
Kiterjedt a szakirodalom, pszichológusok, szociológusok sokat foglalkoznak az amazon-nőkkel, akik határozottan, senkire sem támaszkodva, ám egyedül élik mindennapjaikat. Az amazon nő képes a saját életét irányítani, tudja, mit akar.
A nőknél a munkavállalás nem mindig választás kérdése, hanem gyakran gazdasági kényszer. A második világháború alatt és után a nők tömegesen álltak munkába, és mára már bebizonyították, képesek mindarra, amire a férfiak. A precíz munkavégzésük, a szorgalmuk ellenére ugyanazért a sikerért, elismerésért gyakran még ma is többet kell tenniük, mint a férfiaknak.
Elvárják tőlük, hogy tudjanak dönteni – úgy, sőt talán még jobban, mint a férfiak. Ha egy férfi vezető igyekszik például egy kényszerő leépítést a szociális szempontokat is figyelembe véve végezni, akkor humánus ember, jó főnök. Amennyiben egy nő teszi ugyanezt, gyakran rásütik az érzelgősség bélyegét.
El kell nyomni a női ént
Sajnos, az egyenjogúságot sokan úgy képzelik el, hogy a férfiakra jellemző tulajdonságokat próbálják meg felvenni, és csaknem tudatosan elnyomni női énjüket. Az érvényesülésnek egy lehetősége marad egy nő számára, megfelelni a férfi-társadalom egy szűk része által kreált szabályoknak. A férfi vezetők így jobban elfogadják őket, és számottevően javulnak az érvényesülési lehetőségeik.
A hozzám forduló hölgy úgy vélte, hogy a viselkedésének, sőt a ruházatának is a férfiakéhoz hasonlónak kell lennie, talán ezzel is takarva, álcázva a nőiességét. Az üzleti életben ugyan valóban elvárás a férfiak öltönyéhez hasonlóan uniformizált öltözködés (kosztüm, szoknya vagy napjainkban egyre gyakrabban a nadrág), ami nem hangsúlyozza ki a nőies vonásokat. Azok, akik nem mernek eltérni ettől, a sikerességüket féltik. Beilleszkedni törekednek a munkahelyi közegbe, nem pedig kitűnni belőle.
Az elismerést nem mindig kapják meg
Nem könnyű. A korábbi évszázadokban még az okos, nagyravágyó nők is gyakran a háttérben maradtak, hagyták a férfiakat érvényesülni, előtérbe lépni. Nem csupán a férfiak, de nem ritkán a nők is elfogadták, sőt elfogadják, hogy a férfiak képesek irányítani és vezetni (elég, ha arra gondolunk, hány női képviselő ül a parlament padsoraiban és mennyi férfi).
Sok, küzdelmes évtized után mégis eljutottunk oda, hogy kutatások szerint a
munkahelyi órák kétharmadát nők dolgozzák le, bár még ma sem mindig kapják meg
ugyanazt az elismerést, mint a férfiak. A modern nő már nem igényli, hogy anyagilag
gondoskodjanak róla. Mindenben önálló, mégis szüksége lehet a férfira, mint lelki társra.
Más közegben kell keresni a férfit
Akadnak olyan férfiak, akik nehezen viselik, hogy a nők már nagyon is tudják, mit akarnak, és a „túlzottan férfias” jelzővel igyekeznek elbizonytalanítani őket. Némely férfi viszont a munkahelyen megismert határozott nőkről nem is gondolja, hogy a magánéletben azt szeretnék, ha nőként tekintenek rájuk, nem pedig kemény üzletasszonyként.
Nehéz helyzetben van az a nő, aki ilyen párkapcsolati gondokkal küzd. Ha saját hibájaként éli
meg ezt a helyzetet, görcsösen próbálkozik, hogy változtasson. Változtasson magán, ezzel
megfelelve a ki sem mondott elvárásoknak. Ettől kezdve azonban éppen ez a görcsös
keresgélés növeli benne a feszültséget, ami tovább nehezíti, hogy párt találjon.
Végül elfogadta, hogy nem kell szerepet cserélnie, nem kell alapvetően megváltoznia, csupán más közegben kell megtalálnia azt a partnert, aki valóban férfi tud lenni egy határozott nő mellett is, és akit eddig rossz helyen keresett.
szerző: Jankulár László
www.coachforyou.hu
www.vingtsunhungary.com
