Farsangnak a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszakot nevezzük. Újabb ok a mulatozásra, mielőtt még elkezdődne a böjti szezon. A farsanghoz a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik jelentős vallási ünnep, alapvetően az igen gazdag néphagyományokra épül, bár ezek többsége a városi ember számára már jórészt ismeretlen.
A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén a farsang farka. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is egyben. Számos városban ekkor rendezik meg a híres, nagy tömegeket megmozgató karneválokat. Talán a riói és a velencei tartozik a leghíresebbek közé.
Hazánkban a farsang legnevezetesebb eseménye a mohácsi busójárás, amelyet az UNESCO, vagyis az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete 2009 őszén felvett az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára.
Farsangi népszokások: jelmezbálok tömkelege
A 16. századból találunk már feljegyzéseket a böjti ételeket jelképező Cibere vajda és a zsíros, húsételeket megszemélyesítő Konc király viaskodását bemutató színjátékról, amelyet eleink szalmabábokkal játszottak el. Vízkeresztkor Konc király, húshagyó kedden rendre Cibere vajda nyerte a párviadalt. A farsangi mulatságokon, az emberek egy időre elfeledték az illemet, a jó szokásokat, s kirúgtak a hámból. A táncos mulatozás mellett az evés és ivás jutott főszerephez, a farsangi jelmezek és álarcok pedig jó eszköznek bizonyultak ittas viselőjük kilétének elfedésére. A gyermekek és fiatalok pedig házról házra járva a háziaknak jókívánságokat, bőséget kívánva gyűjtöttek adományokat.
Farsang retro
A régi, óvodai és általános iskolai farsangi bálok előtt még a szülők varrták a maskarákat. Mire végre lett volna saját ötletem, addigra már – a gimnáziumban – nem volt divatja a jelmezbáloknak. Pedig biztosan jól mutattam volna fáraónőként. Mindenesetre a legemlékezetesebb szereplésemet Kalán néniként arattam (talán még sokan emlékeznek a kanalat a nyakában hordó mesehősnőre, aki időnként egészen apróra összement, miközben a kanál megőrizte eredeti méretét), nyakamban egy, édesapám által házilag barkácsolt, díszes-míves evőkanállal, fejemen a számomra rettentő bénának érzett konttyal, amitől elég durcás és hisztis lettem.
Menetrend
Farsangvasárnap tűzték ki a legények a kalapjukra a kiválasztott lányok bokrétáját. Farsanghétfőn tartották az asszonyfarsangot, amikor a nők is férfi módra ihattak, nótáztak és mulatoztak. A farsang utolsó napja húshagyó kedd vagy madzaghagyó kedd, erre a napra már elfogytak a madzagon lógó ételek, ekkor lehetett utoljára húst fogyasztani.
Szalmabábu- vagy koporsóégetéssel szimbolizálták a tél végét. Ezzel le is zárult a farsang időszaka, amelyet az éjfélkor megszólaló harangszó jelzett. Másnap, hamvazószerdán vagy böjtfogadó szerdán kezdődött a húsvét vasárnapig tartó negyvennapos böjt időszaka, amely teljes hústilalmat jelent. A következő nap, csonkacsütörtökön egy napra mégis felfüggesztették a böjtöt, hogy elfogyaszthassák a farsangról megmaradt étkeket.
Farsangi menü
A hagyomány szerint a farsangi kiadós lakomák célja az volt, hogy a természetet bő termésre serkentsék. Emellett talán az is állhatott a háttérben, hogy a böjti szezon előtt egy kicsit az emberek kiéljék gasztromán hajlamaikat, ezzel könnyebben viseljék a rájuk váró lemondásokat. A farsangi menü különféle húsokból készített tartalmas levesekből és sertéshúsból készült sültekből, kocsonyából és számos, szintén kevésbé kalóriaszegény édességekből állt.
Utóbbiak közt különböző réteseket, töltött kiflit is találunk, de a farsang legjellemzőbb étele napjainkban is a farsangi fánk. A fánknak a hagyomány szerint mágikus ereje van, a természeti csapásoktól védte meg a háziakat. Személyes kedvencem a csörögefánk, amelyet dédnagymamám tudott igazán jól csinálni, bár tavaly egy olasz főzőesten is sikerült megkóstolnom. Mint kiderült, ők grappával készítik, mi talán hazai pálinkával próbálkozhatnánk.
Fánk kisokos
„Régen a farsangi időszak a párkeresés ideje is volt. A lányok a kiszemelt fiúnak fánkot kínáltak, a fiúk a nekik tetsző lányt farsangi fánkhoz hasonlították. (Ez most valószínűleg nem számítana hízelgő bóknak.) Ha a fiú és a lány kettétört egy fánkot, biztosra lehetett venni, hogy a menyegző hamarosan elkövetkezik. A fánk oldalán körbefutó szalag a karikagyűrűt jelképezte.”
Farsangolás délebbre
Az olasz gyerekeknél nem jön a Mikulás december 6-án, hanem náluk Befana, az öreg jó boszorkány hoz a jó gyerekeknek ajándékot vízkeresztkor. Egyes országokban, különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.
Haverok, buli, vízkereszt
A bolondos farsangi szezon kezdetét jelző vízkereszt, avagy háromkirályok, epifánia (amely a görög epiphaneia szóból ered, jelentése „megjelenés”) keresztény ünnep, amelyet (általában) január 6-án ünnepelnek, ám a római katolikus egyházban sok helyen a legközelebbi vasárnapra tolják el az egyházi ünneplését.
A „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és egyben a farsang kezdete is. A magyar vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered. A víz és a tömjén megszenteléséből alakult ki a házszentelés hagyománya is. Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, hogy áldás legyen a házon. A házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így a G, M és B betűket.
A nyugati kereszténység vízkeresztkor emlékezik meg a napkeleti bölcsekről: Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról, akiknek névnapját is ezen a napon tartjuk. A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Keresztelő Szent János által való megkeresztelkedését ünneplik vízkeresztkor, vagyis a Gergely-naptár szerint január 19-én, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van előbbihez képest.
A hagyomány szerint, legalábbis a mi kultúránkban, ezen a napon kell leszedni a karácsonyfát, ha még nem kezdte volna el kritikus méretekben magától lehullajtani a tűleveleit a díszekkel egyetemben. A világ más tájain, így Oroszország, Szerbia és Lengyelország ortodox lakosai a Julián-naptár szerint éppen ellenkezőleg, ezen a napon ünneplik a karácsonyt, Krisztus születését.
