darázs ellen

Itt a tavasz, és a langy szellőkkel és pompázatos virágokkal együtt lassan megérkeznek a darazsak is. Akit csípett már meg a semmiből orvul felbukkanó darázs, valószínűleg nem kívánja vissza az élményt, aki pedig kertes házban lakik, a jó idő beköszöntével fokozottan számíthat a darazsak jelenlétére. Manapság viszont, amikor a méhek számának riasztó csökkenése már évek óta megfigyelhető, nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a méhek védelmére, és ne álljunk neki ész nélkül irtani a csíkos rovarokat.

Fáj, viszket, duzzad

Egy darázscsípés persze nem a világ: kicsit piros, kicsit érzékeny, de – ha nem vagyunk allergiásak rá – viszonylag könnyen túljutunk rajta. (A darazsak valójában nem is csípnek, hanem szúrnak: fullánkjukon keresztül juttatják a méreganyagot áldozatukba, ami miatt a kötőszövet megduzzad és gyulladás keletkezik, amit fájdalom, viszketés, duzzadás kísér.) Azt az élményt viszont nem kívánom senkinek, amikor egy békés hétfő délután, miközben telefonon interjúztam, velőtrázó sikoly töltötte be a házat: a kislányom rohant fel a kertből, ahol, miközben egy fatuskót piszkálgatott, a kiszabaduló darazsak szanaszét csípték.

Egy darázs élete

A darazsak az utóbbi időben az enyhe telek miatt szaporodtak túl hazánkban is. Az áttelelő királynő, amikor tavasszal felébred, elkezdi a fészeképítést, és az első dolgozókat maga neveli fel. Ezek később átveszik az utódok gondozásának, a fészek továbbépítésének és a táplálékszerzésnek a feladatait, a királynő dolga ezek után mindössze annyi, hogy petéket rakjon. A darázsfészkek átmérője akár 80 centiméter is lehet, s egy-egy ilyen fészekben több ezer darázs is tartózkodhat. Egy darázslárvának mindössze másfél hónap áll rendelkezésére, hogy teljes jogú, munkára és harcra kész dolgozója legyen a darázstársadalomnak. A csípésen kívül a darazsak egyéb okból sem tűnnek hasznosnak, mert a gyengébb méhcsaládokat lerabolják, elpusztítják.

Nem beszélve a lódarazsakról, amik igazi gyilkosok: 40-50 lódarázs képes megölni akár egy 40 000-es (!) méhkolóniát is.

Olcsó és hatékony megoldás a darazsak ellen

A csípéseket bekenegettük, és lassan a Micimackót idéző jelenet is feledésbe merült volna, amikor a kisfiam járt pórul hasonló módon. Ekkor már nem halogathattuk tovább, hogy a tettek mezejére lépjünk: nekiálltunk házilag darázscsapdát eszkábálni. Kicsit szkeptikus voltam a meztelen csigákkal vívott hiábavaló harcom miatt, de jelentem: a csapda sikerrel működött. Az pedig külön pozitívumként értékelendő, hogy sem méregdrága (és ki tudja, valóban milyen mérgeket tartalmazó) vegyszerekre nem volt szükség a darázsirtáshoz, sem pedig különleges összetevőkre.

A dolog oroszlánrészét, a csapda készítését és kihelyezését inkább a férjemre bíztam: jómagam, amióta gyerekkoromban kis híján megfulladtam egy darázscsípéstől, nem szívesen megyek az álnok rovarok közelébe. (Úgy történt az eset, hogy egy kiránduláson, ki tudja, milyen megfontolásból, beleharaptam a szendvicsbe, noha láttam, hogy egy darázs mászik rajta. Szerencsém volt, „csak” a szájpadlásomat csípte meg a rovar: ha le is nyelem, nem valószínű, hogy túlélem.)

Így készítsd el a csapdát

A csapda készítését Kisjuhász Krisztián méhész által készített videó segítségével valósítottuk meg, és valóban gyorsan, egyszerűen, a háztartásban fellelhető alapanyagból sikerült előállítani az elmés kis szerkezetet. Mindössze négy hozzávaló kell hozzá: egy üres PET-palack (lehetőleg másfél literes, hogy minél több darázstetem beleférjen), egy kis alkohol (a legolcsóbb sör is megteszi), cukor és forró víz. A cukrot és a forró vizet összeöntjük, mintha csak főzéshez készítenénk cukorszirupot. (30-40 dkg cukorhoz 3-4 deciliter forró vizet öntsünk, majd keverjük el, hogy a cukor feloldódjon.) Az előkészített PET-palackokba töltjük a cukorszirupot (körülbelül három deciliter szirupot egy palackba), majd következik a legfontosabb hozzávaló, a sör: minden PET-palackba öntsünk a cukorszirupra körülbelül két deci sört. A cukorszirupot a méhek is szeretik, a sörrel viszont csak a darazsak élnek; így nagyon fontos, hogy ne felejtsük ki ezt a hozzávalót, hogy a palackokba a darazsak számára nagyon is csábító elegy kerüljön.

Miután ezzel végeztünk, visszarakjuk a kupakot az üvegek tetejére, majd fogunk egy sniccert, és a palack elkeskenyedő részén vágunk egy körömnyi lyukat. A módszer sikere abban rejlik, hogy a csapdába esett darázs nem fog tudni kijönni, mert a kifelé vezető utat felfelé keresi – mi azt viszont előrelátó módon egy kupakkal lezártuk. Miután elfárad, belepottyan a cukros sörbe, és ott nemes egyszerűséggel megfullad.

A palackok nyakára drótot vagy zsineget kötözünk, és fellógatjuk egy fára. Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint várni: három-négy nap után beindul az erjedés, és a keverék „illatozni” kezd, ami előbb-utóbb oda fogja csábítani a darazsakat. Érdemes minél előbb hozzáfogni a művelethez: ha már tavasszal kihelyezzük a csapdákat, van esély rá, hogy az anyadarazsakat is becsapdázzuk, még mielőtt leraknák a petéiket – így a nyár folyamán és ősszel kevesebb darázs keseríti meg az életünket.