A felnőtt sokszor jobban várja a vakációt, mint a gyerek. Ha már te is szülő vagy, tudod, miről beszélek. Nem kell esténként hatszor rászólni a kölyökre, hogy oltsd el a villanyt. Reggelenként nem kell kikönyörögni az ágyból, se hajnal hétkor összeveszni vele, mert lassan vagy egyáltalán nem reggelizik. Nem kell rohanni az ideges városon keresztül. Itt a nyár! Pompás! Az igazi az lenne, ha mindenki legalább három hétre elmehetne nyaralni. Papa, mama együtt a gyerekkel, ráérősen, nyugodtan. Szép álom. Semmi több.
De mi legyen a gyerekekkel?
Szóval végre itt a nagy vakáció. Nem kell kikérdezni a verset, nem kell újraíratni az olvashatatlan magyarleckét. Nem érnek kellemetlen meglepetések, amikor aláírod az ellenőrzőt. Nincs bejegyzés, hogy „kedves anyuka, értesítem, fia megint verekedett”. Egy kis izgalom még körbelengi a bizonyítványosztást. Aztán elmúlik az is, és kitör a végtelennek tűnő, hatalmas, nyári vakáció. Nagyon jó. Csak éppen hova tegyük éretlen nyolcévesünket, akit még nem lehet otthon hagyni egyedül? Hogyan fogjuk vissza kótyagos serdülőnket, aki legszívesebben délig aludna, miután éjfélig megnézte az összes ócska akciófilmet, amit csak a tévécsatornák leadnak?Szerinted tanuljon nyáron is?
Mit tehetünk? Kevés az olcsó iskolai, önkormányzati, alapítványi tábor. Pedig az önkormányzati iskolafenntartóknak a tizedik évfolyam végéig biztosítaniuk kellene a felügyeletre szoruló gyermekek napközbeni ellátását a nyári szünetben is! Jó, de ki akarja a gyerekét még a szünet alatt is iskolai felügyelet alá helyezni? Kizárólag azok, akik nem tudják máshogyan megoldani. Sokan vannak? Egyre többen. Az önkormányzatok költségvetésében – megtakarítás címén– mégis 
egyre kevesebb összeg szerepel a diáküdültetésre, napközis táborokra. Holott a magántáborok sokak számára alig megfizethetők. S ha van is rájuk pénz, nehezen ismeri ki közöttük magát az ember: melyik a jó, az én gyerekemnek való? Te azt szeretnéd, hogy a tábor tanítsa meg úszni, lovagolni, angolul folyékonyan beszélni a gyereket. Teljen hasznosan a nap. De biztos, hogy a gyereked is ezt szeretné? Bármelyik tábort válasszuk is, a gyerek akkor fogja jól érezni magát, ha barátokra talál. Sokat segít egy ismeretlen közösségbe való beilleszkedésnél, ha valamelyik otthoni barátjával, kedves iskolatársával mehet a táborba.Lustán, cél nélkül, együtt?
A gyerek számára az a legfantasztikusabb nyaralás, ha együtt lehet a család. Ez nem afféle papos duma. Hidd el, hogy nem az a fontos, külföldre mentek-e, vagy itthon maradtok, hanem hogy együtt vagytok.Tedd a szívedre a kezed, mennyi időd van évközben a gyerekedre? Persze, viszed, hozod, főzöl neki, eteted, betakargatod. De van időd végighallgatni, amikor dumálni akar? Csak úgy, a semmiről… Van időd mesélni neki „fölösleges” dolgokról?
Persze, hogy nincs.
Pedig az idő, az odafigyelés a legfontosabb dolog, amit a gyerekednek adhatsz. Közhely: mindenki rohan. Soha nincsen elég idő arra, hogy a másikat meghallgassuk, hogy igazán, lustán, cél nélkül lehessünk együtt. Erre való a nyári szünidő. És! A gyereked számára egyre fontosabbak a kortárs kapcsolatok, engedd, hogy a barátaival is tölthessen időt. Még akkor is, ha neked úgy tűnik, hogy semmi értelmeset nem csinálnak. Persze, ne az egész szünidő teljen semmittevéssel, tévézéssel, számítógépezéssel. De kicsit telhessen azzal is!
