Asztrológia – minden négy elemből áll

A rendszer révén árnyalt képet kaphatunk élőlényekről és élettelen tárgyakról, konkrét és elvont dolgokról, különböző jelenségekről vagy folyamatokról. Az asztrológiai szemlélet szerint a világegyetem a négy őselemből épül fel, pszichológiai értelemben pedig ezek tudatunk négy, a teljessé váláshoz egyformán fontos aspektusaiként értelmezendők (gondolkodás, érzés, intuíció, érzékelés). Mint már az előző részekben is hangsúlyoztuk, az asztrológiában a bolygók nem azonosak a fizikai égitestekkel. Szimbolikusan tárgyalandók, különböző őselveket jelölnek, a fizikai, érzelmi, lelki jelenségeket, folyamatokat, pedig semmiképp sem idézik elő, csupán jelzik őket. Megnyilvánulási módjukat a tizenkét jegy színezi át, a házak azokat az életterületeket mutatják, amelyeken kifejtik hatásukat, a fényszögek pedig egymással való jótékony vagy ártalmas, modernebb kifejezéssel harmonikus vagy erőpróbáló kölcsönhatásaikról adnak felvilágosítást.

A négy elem

Az ókorban széles körben azt tartották, hogy a négy elem modellje révén átfogó képet kaphatunk földi valóságunkról. Empedoklész (i. e 483 - 423), görög költő-filozófus szerint valamennyi dolog négyes gyökerét a négy őselem, a tűz, a víz, a levegő és a föld alkotja. Hasonlók nézeteket vallott időszámításunk kezdetén Alexandriai Philon is:„Ahogy minden szó betűkből áll, úgy minden teremtett dolog a négy elemből".

 

Empedoklész tanításait Arisztotelész (i. e. 384 - 322) fejlesztette tovább. Ő a négy elemet tartotta a formák legegyszerűbb megnyilvánulási módjainak és négy alapvető sajátosságot társított hozzájuk: a folyékonyságot vagy nedvességet, a szárazságot, forróságot és a melegséget. A négy elem mindegyike jellemezhető két - két, fentebbi tulajdonsággal. A tűz forró és száraz, a levegőforró és folyékony, a víz hideg és nedves, a föld hideg és száraz. Ezeken felül az elemeket egy- egy uralkodó tulajdonság is jellemzi, amely megkülönbözteti őket a másik háromtól. Így a földhöz elsősorban a szárazságot, a vízhez a hidegséget, a tűzhöz a forróságot, a levegőhöz pedig a folyékonyságot társították.

Amint az a természetben is megfigyelhető, az ellentétes elemek taszítják, sőt meg is semmisíthetik egymást: a forró tűz a hideg vizet, a száraz föld a folyékony levegőt. Nehezen összebékíthető ellentétpárokat képez a tűz és a föld, ill. a víz és a levegő is. Ezzel szemben a rokon elemek nem csak vonzzák egymást, hanem harmonikusan is hatnak egymásra: a levegő táplálja a tüzet, amaz felmelegíti a levegőt, a víz átnedvesíti a földet, míg az mederbe tereli energiáit.
Az őselemek azonban csak részben jelentenek olyan konkrétumokat, mint amilyen formában a természetben találkozhatunk velük (pl. a víz elem esetében folyó, tó, tenger, tűz elemnél a tábortűz, villám, levegő elem esetén a szél, föld elemnél a talaj, amin állunk, stb). Valójában ezek a fogalmak sokkal tágabb, elvontabb szinten értelmezendők, hiszen az asztrológiai gondolkodásmód még nem vont éles határokat a testi, fizikai, a lelki és a szellemi jelenségek között.

Az örök négyesség

A négyes szám egyébként a világ valamennyi kultúrájában kiemelkedő szerepet játszik: perzsáknál, káldeusoknál, indiaiaknál, trákoknál, egyiptomiaknál, stb és személyiségünk struktúrájára is jellemző. A mandalák - ezek a többnyire kör alakú, négy mezőre osztott meditációs festmények pl. nem csupán a hindu és buddhista kultúrából ismeretesek, hanem a világ minden táján megtalálhatók, sőt olyan gyerekek és felnőttek álmaiban is gyakran felbukkannak, akik még sohasem hallottak létezésükről. A négy égtáj, négy évszak számunkra is egészen hétköznapi analógiáknak számítanak

Folytatjuk - A következő írás az elemi felosztás gyakorlati jelentőségével foglalkozik

Szerzőnk asztrológus

Mi is elemekkel működünk