De ki küldött 400 kiló mandarint? A Heti Betevő ételosztásán jártunk. VIDEÓ.

Az év végi ünnepi időszakban szívesebben fordulunk az elesettek felé, mint máskor. Sokféle ételgyűjtő, ruhaadományozó projekthez lehet ilyenkor csatlakozni, és a segítségnyújtástól rengeteget töltődik az is, aki ad. De vannak olyanok is, akik egész évben fáradhatatlanul tesznek a kiszolgáltatott csoportokért.

Magyarországon mintegy 50 000 hajléktalan ember él, közülük októberig körülbelül 1200-an laktak közterületen. A szabálysértési törvény 2018-as módosítása óta már nemcsak közérdekű munkával, de elzárással is büntethető az, aki megsérti az „életvitelszerűen köztéren tartózkodás” szabályait. Ezeknek az embereknek nem csak a lakhatásuk nincs megoldva.

Az Heti Betevő Egyesület VII. kerületi ételosztásán 300 adag étel jut a rászorulóknak az év minden egyes vasárnapján, vendégeik elsősorban (de nem kizárólag) hajléktalanok. Nem szegénykosztot kapnak, hanem gonddal és odafigyeléssel készített, húsos vasárnapi ebédet, önkéntesek sütötte házi süteményekkel, minőségi kenyerekkel és gyümölccsel kiegészítve – civilek, vendéglátósok és önkéntesek összefogásából. 

Mert azt úgy szeretik

Az Egyesület 5 éve szervez Budapest két pontján (a VII. és a VIII. kerületben) és már több vidéki helyszínen is jótékonysági ételosztást. Állami támogatás nélkül és egyházi szervezetektől függetlenül, egy alulról induló kezdeményezés, és az arra épülő széleskörű összefogás eredményeként. És hogy miért? Az egyik – kezdetektől fogva betevős – önkéntes, Zsuzsa arra a kérdésemre, hogy (egyébként is aktív, 11 unokás nagymamaként) miért azzal tölti a szombatjait, hogy idegenekre süt és lekvároz üzemi mennyiségű palacsintát, annyit mondott: hát, mert azt úgy szokták szeretni. 

Amúgy tényleg különös öröm, ha éppen palacsinta van, a sorban álló vendégek rendszerint érdeklődnek, akad-e épp. Most volt bőven. A 48. heti ételkészítést magára vállaló Póló Étkezde (30 kiló sertésből és 20 kiló rizsből főztek bácskai rizses húst, és hozzá egy nagy vödör csalamádét is hoztak) a nagyvonalú ajánlatot 300 palacsintával is megtoldotta, így jutott mindenkinek a kedvencből.

Az osztás szervezői és kivitelezői mégsem a hálát várva vannak itt. A lakhatási gondokkal küzdő és mélyszegénységben élő, sokszor mellőzött emberek (hajléktalanok, kisnyugdíjasok, nagycsaládosok – nagyon széles az a réteg, akit az egyesület a munkájával elér) nem mindig, és nem feltétlenül úgy fejezik ki a hálájukat, ahogy gondolnánk. Segítő oldalról ide csak elvárások nélkül érdemes jönni, de így is feltöltve megy el mindenki. Van, aki a jóízű vasárnapi ebéd és egy-két jó szó emlékét viszi tovább, és van, aki a tevőleges részvétel és az odafordulás élményét.

A vendégek egy része rendszeresen visszajár, az osztók és a vendégek között egy idő után valódi emberi kapcsolatok alakulnak ki, mára már ez is része a „csomagnak”. A civilek heti egy találkozás alatt is belelátnak sorsokba, és ez a tudás egy idő után már felelősséggel is jár. Most már mindig el kell jönni.  

Kapcsolat
KapcsolatFotó: Ruzovics Dorina

Felelősség

Ennyi idő után a vasárnapi ételosztás már éppolyan természetes a vendégek számára, mint az, hogy az utcán és/vagy szegénységben élők nem számíthatnak érdemi segítségre az államtól, és hogy ezeket a feladatokat a civileknek kell magukra vállalniuk.

Ez olyan felelősség, amit csak komolyan, felkészülten és a végsőkig elhivatottan lehet elbírni. Ha nem adnak területfoglalási engedélyt, addig kell menni, míg akad olyan magánterület, ahol mégis megvalósulhat az osztás, és ha valamiért az adott héten kevesebb ennivaló gyűlik össze, akkor – akár saját zsebből – ki kell egészíteni. Ja, és a kellemes meglepetésekkel is van azért dolog: ezen az osztáson épp azt kellett kezelni, hogy egy kerületi jótevő váratlanul 400 kiló mandarinnal pótolta ki a heti menüt.  

Pont annyi önkéntes kell, hogy haladjon a munka, de ne is kelljen egymást kerülgetni, és úgy kell összehangolni a feladatokat, hogy időben kiérjen minden a sorban állókhoz. Igazságosnak kell lenni, és úgy összeállítani a csomagokat, hogy nagyjából ugyanannyit kapjon mindenki, és azt érezzék az emberek, itt egyenlőek a feltételek.

Mindenkinek jut
Mindenkinek jutFotó: Ruzsovics Dorina

Nem szegénykonyha

Az itt kiosztott étel tényleg jó; éttermi minőségű, ahogy az egyesületi tagok fogalmaznak.

Olyan otthoni

– mondja ugyanezt másképpen az egyik önkéntes, és a minőség tényleg van olyan fontos, mint az, hogy egyáltalán legyen mit enni.  A sorban álló emberek egy részének napi tapasztalat a nélkülözés, de azok, akiknek azért akad mit az asztalra tenni sem igen jutnak jó minőségű ennivalóhoz.

Az ebédet ezeken a vasárnapokon jó éttermek főzik, a kenyeret kézműves pékség küldi, a házi sütik pedig szeretettel és odafigyeléssel készülnek. Itt még válogathatnak is azok, akiknek hétköznap nincs választási lehetőségük. Van barna és fehér kenyér, vannak sós és édes péksütemények. Aki nem tudja helyben megenni az ételt, vagy aki családjának is kérne, nyugodtan kérhet „elvitelre” is. 

Arra is jut figyelem, hogyan kell jól adni, és hogy mi kerül az ebéd mellett kiosztott csomagokba. Rossz, hiányos fogazattal inkább csak szemre öröm egy kicsattanó alma vagy ropogósabb sütemény, a vendégek inkább a banánt, a mandarint és a puhább, omlós falatokat tudják elrágni, az a jó, ha ilyeneket hoznak/sütnek az önkéntesek.

Sosincs késő beszállni

Önkéntes bárki lehet, és a mostani osztáson is azt lehetett látni, hogy sokan és sokféle háttérrel jönnek segíteni az egyesületi munkát. Van, aki azzal száll be, hogy hoz egy tálca sütit, és már megy is tovább, van, aki adományoz, vagy szállítással segít.  

Van, aki marad ételt előkészíteni is (a sütiket kisebb egységcsomagokba rendezik, és a gyümölccsel becsomagolva adják át az ebéd mellé), és olyan is, aki az osztásban segít. Sőt, a jólelkű bulizók nélkül sem menne a dolog: a Betevő adománygyűjtő perselyeibe városszerte lehet dobálni a sörözéskor visszakapott aprót, ebből a pénzből a főzéshez vásárol alapanyagot az egyesület. 

Ezen az osztáson artistanövendékkel, ötödikes iskolásokkal, ELTE AJK-s hallgatókkal, Waldorf-gimnazistákkal, dramaturggal és íróval csomagoltuk együtt, ami adományokból, jótékonysági vásáron gyűlt pénzből és segítő szándékból összeállt. 

Önkéntesek
ÖnkéntesekFotó: Ruzsovics Dorina

Hogy mi a közös ebben a sokféle emberben? Az, hogy mindenféle fakszni nélkül eljönnek és egyszerűen csinálják, amit vállaltak. 

Az Egyesület igyekszik az ételosztás mellett más, a hajléktalanokat és szegénységben élőket érintő problémákra is reflektálni, elsősorban azzal, hogy összegyűjtik, majd osztásaikon a rászorulókhoz juttatják el a felajánlott ruházati cikkeket, tisztálkodószereket, vagy – ahogy ez a karácsonyi időszakban többször megtörténik – csokimikulásokat és más ünnepi finomságokat. Ha te is szeretnél beszállni, akár 23-án, vasárnap is vihetsz egy tál sütit vagy némi gyümölcsöt a Kisüzembe, és ezzel neked is tartalmasabb lesz a karácsonyod. 

Mustra