Nálunk a pite afféle családi süti - a párom, Matan hozta be a képbe, az anyukája egyik régi, zsidó szakácskönyvében találta "Ruthi körte pitéje" néven. A koncepció végtelenül szimpla: omlós tészta vékonyra préselve, megtöltve lekvárral kevert őrölt mandulával, megpakolva borban főtt gyümölccsel.
Amilyen egyszerűen hangzik, olyan elképesztő hatást kelt minden alkalommal, mikor felszolgáljuk - a mandula és a lekvár valóságos marcipánkrémmé sül a sütőben, a körtét pedig bármilyen idénygyümölcsre fel lehet cserélni. Így ösz beköszönttével azonban rámtört az évi rendes sütőtök láz, így egy bátor döntéstől vezérelve összeházasítottam vele Ruthi pitéjét.
Hozzávalók
1 közepes sütőtök
400 gramm porrá őrölt mandula, vagy mandulaliszt
400 gramm liszt (én most teljeskiőrlésűt használtam)
200 gramm cukor (nádcukor rocks!)
1 dl olaj
1 üveg (kb. 350 gramm) füge lekvár (de amúgy sárgabarackkal is
lenyűgöző, ha épp úgy is tele van vele a speiz)
1 üveg fehérbor
fahéj
vanília kivonat, vaníliarúd vagy vaníliás cukor
1. Előmelegítem a sütőt 200 fokra, mert később tuti elfelejteném. Egy magasabb serpenyőbe töltöm a bort, megfűszerezem fahéjjal és vaníliával (de kis mennyiségben a gyömbér, a szerecsendió, és a szegfűszeg is tök jól áll neki), és amíg felforr, maghámozom a sütőtököt, félbevágom, kikaparom a magját, és igyekszem nagyjából azonos méretű, hosszanti cikkeket vágni belőle. Nekem hat-hat jött ki mindkét félből, ami szuper, mert ugyebár hivatalosan egy sztenderd torta is annyi szeletes. Bepakolom őket a forralt borba, és fedő alatt 10-15 perc alatt majdnem teljesen puhára főzöm őket.
2. Közben lisztet, cukrot, és az őrölt mandula negyedét egy csipet fahéjjal összekeverem, majd hozzácsurgatom az olajat, és morzsásra gyurmázom, majd lassan és fokozatosan annyi vizet öntögetek hozzá, hogy a tészta épp, hogy összetapadjon, de ne legyen folyós.
3. A kiolajozott pite formába (vagy sima, kapcsos peremű tortaformába) vékonyan belenyomkodom a tésztát, dió-nagyságú galacsinonként: a peremével kezdem, amely olyan két centi magas kell, hogy legyen. Ha köröskörül mindenhol kész a perem, kitöltöm a közepét is.
4. Egy keverőtálba szórom a maradék mandulát, megszórom egy kis fahéjjal és vaníliát is löttyintek bele, majd két kanál híján - ami majd a glancoláshoz kell - az egész lekvárt belekanalazom. A krémnek nagyjából puding állagúnak kell lennie, ezért a sütőtök mellől lopok bele egy kis fűszeres fehérbort.
5. A kész krémet a tésztakéregbe pakolom, majd szűrőkanállal kiszedem a sütőtök szeleteket, és sugár formában finoman a krémbe nyomkodom őket. Ezután egy éles késsel minden szeletet végigirdalok.
6. A maradék lekvárba is kanalazok egy kis forralt bort, majd összekutyulom, minden sütőtök szeletet kissé megkenek vele - de azért még mindig hagyok egy fél kanállal. Ezzel a pite mehet is a forró sütőbe, fél órára - de 25 perc után már érdemes ránézni. Akkor van kész, ha a krém kissé megemelkedett, és itt-ott kicsit meg is égett, mint a katalán krém.
7. A kész pitét megkenem utolsó kanál finoman alkoholos, fűszeres lekvárral, és hagyom kihűlni. Ha csatos tortaformában készül, nagyon óvatos vagyok, és lassan nyitom ki a gyűrűt, ahol pedig tapadást érzékelek, egy kis késsel rásegítek a dologra.
Vaníliafagyival, kávé vagy tea mellé, vagy "csak úgy" magában ámulatbaejtő finomság - még azok is odavannak érte, akik szenvedélyesen hirdetik, hogy egyébként hírhedt marcipángyűlölők.
