Avagy mit ne ajándékozzon, ha távoli rokonnak, munkatársaknak vagy ismerősöknek keresne valamit. Elvégre magának az ember csak nem vesz dísztárgyakat. Az alaptétel ebben az esetben ugyanis az, hogy minden dísztárgy baromi ciki, egytől-egyig. Így aztán elvileg csak ajándékozás útján terjednek: ilyenkor csak úgy beesnek valakinek az életbe, aztán vagy kirakja őket vagy nem. Ha igen, akkor vendégségben szórakozottan lehet bámészkodni, hogy milyen fárasztó ismerősei vannak valakinek vagy, hogy milyen furcsa elképzeléseket alkotott a lakberendezésről. Ha pedig ismerőse magának vásárolta őket, lehetőleg azonnal szakítsa meg vele a kapcsolatot - különösen, ha a saját fotói díszítik a falát.
Halott állat
Rögtön erős kezdés. Nem vagyunk megrögzött állatvédők, de ennél cikibbet hirtelen nem tudnánk mondani. Mit árulhat el, hogy egy őzikefej vagy egy kitömött állat van a nappaliban a falunkon? Azt, hogy rohadt menők vagyunk? Aligha. Hogy baromira bírjuk a természetet? A legkevésbé sem. Hogy megtehetjük, hogy eljárunk vadászni? Mégis kit érdekel? Hogy tudunk bánni a fegyverrel? Megint csak az marad, hogy: na és? Ó, jártunk vidéken? Láttunk erdőt? Rengeteg a szabadidőnk? Paff. Akárhonnan próbáljuk megközelíteni, sehogy semmi értelmét nem találjuk. Egy kitömött állat kábé arra jó, hogy foglalja helyet, és hogy - ahogy mondani szokták - fogja a port. A kitömött állat humoros(nak szánt) vadászjelentbe beállítva pedig tényleg mindennek az alja, aki ilyet képes kirakni a lakásába, annak az se mentség, ha ajándékba kapta.
Felemelt ormányú elefántszobrocska stratégiailag elhelyezve
Hűha, valaki középhaladó feng shui-ban? Hallott arról, hogy felemelt ormányú elefántszobrocska szerencsét és egészséget hozhat? Hogy oda kell helyezni, ahol erősítésre van szükségünk? Tegyük az íróasztalra, ha a karrierünket szeretnénk fellendíteni? Tegyük az ágyunk mellé, ha a szexuális életünket? A helyzet az, hogy tök mindegy, hova helyezzük, ha valaki belép a lakásunkba, rögtön látja, hogy valamiben szarban vagyunk, ráadásul szinte csak a csodában bízunk. És mi a helyzet a leeresztett ormányú elefánttal? Az egyik verzió szerint impotenciát okoz, a másik szerint viszont az elefánt végtelen erejét tükrözi, amivel képes legyőzni az akadályokat. Na, most melyik?
Bármilyen porcelán nipp
Örököltünk-örököltünk? Merthogy ember nem vesz magának porcelánterméket már évtizedeket óta, az szinte biztos. Ha valaki mindenáron hivalkodni szeretne az ilyen-olyan csecsebecséivel, akkor vesz valami tuti elektronikai cuccot, vagy elkövet valami súlyos, de legalább jó drága divatbalesetet. Egy porcelánkészlettel vagy az állatos porcelán dísztárgyakkal csak a gondok vannak: vitrinben kell őket tartani, nagyon vigyázva kell őket törölgetni, és lehet állandóan rettegni, nehogy egy szakmában jártas tolvaj elemelje őket. Eleve milyen lakásban van arra esély, hogy a porcelántárgyak jól nézzenek ki? Ha ilyenünk van, mindenhova hímzett asztalterítők, fodros üléshuzatok és kormos lámpaernyők kellenek, és ha elkap a gépszíj, nehéz ám leállni!
Retró és egyéb nosztalgikus elemek
Mostanában támadt fel önben is a nosztalgia, hogy beszerezzen egy-két dilisnek tűnő dolgot, ami régebben olyan menőnek tűnt, és sehogy sem tudott hozzájutni? Egy jó lávalámpa például, ami amúgy is 2013-ban lett ötven éves? Régen majdnem minden filmben és rajzfilmben felbukkant egy-egy darab - bárhova is kapcsolt az ember -, biztos az ön lakásában is remekül mutatna, és mindig emlékeztetné arra, hogy soha nem szabad igazán felnőni. Elvégre mostanában állnak össze a régi fiúzenekarok is, mindent elönt a nosztalgia mondjuk a kilencvenes évek után. Sajnos azt kell mondanunk, ez egyáltalán nem jó ötlet. Nőjön fel bátran!
Gyertya, gyertyatartó
Amikor az ember ilyet vásárol, arra gondol, hogy a gyertyatartó lehet király dolog is, a szép gyertyák is lehetnek király dolgok, mert biztos eljön majd az idő, amikor ezeknek valami hasznát veheti a megajándékozott, mert tökéletesen illik majd az alkalomhoz. A helyzet viszont az, hogy - ha ön már kapott ilyet, tudja - az alkalom soha nem jön el, a gyertyatartó a feledés homályába veszik, ahogy a díszes gyertyák is. Aztán, amikor az ember újra felfedezi őket, akkor már csak azt látja, hogy belepte a por, így már csak kényszerből is meg fogja gyújtani őket, és keserűen emlékszik vissza arra, hogy egyszer valami nagyobb szerepet szánt ezeknek a tárgyaknak, de nem úgy alakult.
