Közeleg a karácsony, ami sok nő számára egyet jelent az év végi hajszával. Persze, van, aki már letett a tökéletesség utáni vágyról, és csak bölcs mosollyal szemléli, hogy mások hogyan küzdenek, de most azokra gondolunk, akik igenis fontos küldetésüknek élik meg a karácsony körüli tisztaságot, a szó materiális és elvont értelmében is. Számukra jelenthet igazán nagy segítséget ilyenkor, ha van egy férfi a családban, aki önként és dalolva, vagy szolidaritásból, esetleg némi női fondorlat hatására, de bevállal ezt-azt. Magyarul segít.
Egy barátnőm mesélte minap, hogy a férje egy veszekedés hevében egyszer csak azt találta mondani, hogy az anyjának (tehát az anyósnak) nem igazán tetszik, hogy ő (a férj) például mosogat munka után. Ezért azóta meg sem meri említeni neki, hogy rendszeresen besegít otthon egy kis söprögetéssel, felmosással, mosogatással, mikor mit kíván meg a lakás, hiszen két kisgyerek van, nem a legideálisabb állapot az örökös csillivilliségre.
Mondani sem kell, ez a kijelentés a vita közepette csak olaj volt a tűzre, és a barátnőm ezen jól kiakadt. Mi az, hogy zavarja? Hát, ha azt nézzük, hogy az anyós férje egész nap csak fekszik és tévét néz, ahhoz képest, jó, hogy rabszolgának tűnhet egy házias pasi – nyugtatta magát.
Mert persze a felháborodás mellett beindult egy kis lelkiismeret furdalás is, mégis csak ő az, aki egyedül nem képes makulátlan rendet tartani otthon. És akkor most mi a cikibb, hogy a férje besegít, vagy hogy az anyós ezt rossznak tartja? - kérdezte tőlem. Én meg tovább kérdeztem ismerősöket, barátokat, férjeket, feleségeket, anyósokat, apósokat.
Számomra is egyértelmű, hogy az igazi férfi nem a kanapén hesszel, mint Al Bundy, csak azon a jogon, mert ő a családfő, hanem segít takarítani, ha a feje tetején áll a lakás, be is tud vásárolni, és jól elvan a gyerekkel. Sőt, az egész igazából már ott kezdődik, hogy ő maga sem csinál direkt kupit, nem dobálja a sarokba a levetett alsóját, zokniját sem, egyszerűen kulturált ember.
Olyan fura, hogy ez nem mindenki számára evidens. Ahogy a fenti sztoriból is lejött, tényleg előfordulhat, hogy kifejezetten rosszul tud esni egy anyának, anyósnak, ha a kicsi fia kiszakad a korábbi évtizedes hagyományokból, és nem csak a hagyjátok, most apátok pihen üzemmódban funkcionálhat, hanem családapaként is kell neki. Mennyire szörnyűséges, istenem!
Sokan elmondták a véleményüket, amelyeknek döntő többsége nemtől függetlenül az volt, a segítő férj ma már nem különleges, hanem normális. Többen is beszámoltak nehézségekről, mint például arról, hogy a férjet úgymond meg kellett tanítani, mert bizony, nem hozta otthonról magával a rend, a tisztaság iránti igényt, vagy ha igen, nem tudta, az hogyan is lesz, mert nem vonták be sosem a folyamatba. Kinek hosszabb, kinek rövidebb volt a megszokás, tanulás időszaka, de tény, hogy a kiegyensúlyozott, szép környezetet mindenki szereti, ez pedig jó motiváció.
A mai kisgyerekes anyukák egyöntetűen pozitívumnak élik meg, hogy a gyerekeik (a kisfiúk is) már 1-2 évesen is nagy érdeklődést mutatnak a teregetés, porszívózás, felmosás, sütés-főzés, mosogatás felé, s ezt eszünk ágában sincs kiirtani belőlük, mind inkább azon vagyunk, hogy ezek a dolgok természetesek legyenek, beleépüljenek a mindennapokba. Ez nekünk is jó, mert minden segítség jól jön, ők is önállóságot, harmóniát tanulnak így, s nem mellesleg a jövőre nézve is pozitív, hogy képesek lesznek ellátni magukat, s a leendő családjukban is nagyobb lesz majd az összhang (remélhetőleg a feleségük is ezt a vonalat követi majd).
Férfi-e a férfi, ha házias?
És itt felmerülhet az a kérdés, hogy meddig tekinthető férfinak egy férfi, ha házias. Férfi ismerősöket megkérdezve az jött át, hogy az apukák jó része mintha félne kicsit, hogy ha ő kezdeményez például egy takarítási akciót, elveszti férfiúi renoméját, ezért bár szinte mindent megcsinálnak, amire kérik őket, de a kivárás a jellemzőbb rájuk. Vagy inkább olyan férfiasabb tevékenységeket vállalnak be, mint a karácsonyfa vásárlás, piák beszerzése, karácsonyfa díszítés, ha már a karácsonyi időszakot érintjük.
Pedig mi, nők nem ezzel a mércével mérjük a férfiasságot. Ezt a kérdést tovább boncolgatva arra jutottunk, hogy meg kell találni a férfi-női egyensúlyt egy kapcsolatban ezen a téren is, mert nem jó az sem, ha a férfi már-már takarosabb, mint a felesége. Vagyis a nemi szerepek ne csússzanak össze, a nő maradjon nő, a férfi meg férfi, de ha szükséges, be lehessen vonni a házi és ház körüli teendőkbe.
Sőt! Az ma már nagyon ciki tud lenni, ha egy férfi totál ügyetlenül mozog otthon, a saját otthonában, s ha magára marad egy kis időre, remetelakot csinál a lakásból, és csak pizzán él, esetleg koplal.
Anyós-véleményt közvetlenül és közvetve is kaptam, s ezek mindegyike azt mutatja, hogy a haladóbb szemléletű nagyik számára saját férjük mentalitásától függetlenül is alap, hogy elvárják vagy örülnek, ha a fiaik segítenek a házimunkában. Persze, előfordulhat, hogy most csak azt mondták, amiről úgy érezték, hogy mondaniuk kell ilyenkor, de ha hiszünk az őszinteségükben, akkor a barátnőm anyósának van még mit tanulnia.
A házias férj
Végezetül, jöjjön egy vicc, ami pont ezt a kérdést feszegeti anyós szemmel.
Két asszony találkozik.
- Szervusz, Terikém, hogy s mint?
- Képzelje, Mancikám, férjhez ment a lányom!
- Na és milyen a fiatalember?
- Ó, az egy angyal! Elmosogat maga után és ágyba viszi a lányomnak a reggelit!
- Na és a fia?
- Ő is megnősült.
- Na és milyen az ifjú asszonyka?
- Áh, ne is kérdezze... Az egy randa perszóna. Képzelje, elvárja szegény fiamtól, hogy mosogasson, és ágyba viteti magának a kávét!
