Számos tudóst ismerünk, aki találmányával egyszerűbbé tette sokak életet. Az egyik fontos eszköz, amely óriási változásokat hozott a világban, a rádió volt. Feltalálóját mégis kevésszer emlegetjük – mintha nem lennénk büszkék rá. Ennek az oka, hogy fasiszta gondolkodású volt.
A rádió feltalálása
Számos kutató és tudós próbálkozott a vezeték nélküli távíró (a rádiózás kezdeti időszakában a készüléket így nevezték) fejlesztésével, köztük Nikola Tesla és Thomas Edison. Guglielmo Marconi rendszere volt azonban az első, amely széles körben elterjedt.
A 19. század végére egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a vezeték nélküli kommunikáció megvalósítható. Marconi kidolgozott egy módszert, amellyel jelet tudott nagy távolságokra továbbítani, és végül találmányát kereskedelmi forgalomba is hozta. 1897-ben megnyitotta az első „vezeték nélküli” gyárat az angliai Chelmsfordban, körülbelül 50 alkalmazottal.
Az ezt követő 2 évben két alkalommal is sikeresen továbbított vezeték nélküli jeleket a tengeren keresztül, majd 1901-ben fogadta az első transzatlanti rádiójelet. Ez a fejlemény sokkolta a tudományos közösséget; a legtöbb tudós ugyanis úgy vélte, hogy a rádiójelek csak egyenes vonalban tudnak terjedni, és nem képesek követni a Föld görbületét. A jel körülbelül 500 kilohertz (kHz) frekvenciával, és olyan jelerősséggel lett elküldve, ami korábban soha nem fordult elő rádiójelek esetében.
Az első történelmi üzenet három pont volt, amely a Morse-kódban az „S” betűt jelképezi – ez volt a sikeres teszt, amely a rádió korszakának hajnalát jelentette.
Ezután már gyorsan fejlődött szerkezete, nem sokkal később szó szerint több száz műsor szólt a rádióhullámokon keresztül.
Fasiszta eszmék
Az, hogy valaki nagy koponya még nem feltétlenül jelenti, hogy nem vallhat szélsőséges eszméket. Guglielmo Marconi erre az egyik legjobb példa, ugyanis valószínűleg fasiszta volt. 1923 júniusában csatlakozott a párthoz, és egészen élete végéig fenntartotta kapcsolatát Benito Mussolinivel (utolsó tervezett találkozójuk éppen Marconi halálának napján lett volna). Gabriele Falciasecca professzor, a téma egyik vezető szakértője, részletes esszét szentelt Marconi politikai tevékenységének, ebben ír a feltataláló által vallott eszmékről.
Marconi egy botrányt követően elhagyta Angliát, ahol megalapította vállalkozását, és visszatért Olaszországba. 1914-ben a királyság szenátorává nevezték ki, és aktívan részt vett az első világháborúban. Ez lehetőséget adott neki arra, hogy találmányait továbbfejlessze, és új módszereket kísérletezzen ki a fronton harcoló katonák vezeték nélküli kommunikációjára. A konfliktus végén, Versailles-ba küldték, hogy képviselje Olaszországot a béketárgyalásokon.
Megjelölte a zsidókat
Marconi évekkel azelőtt, hogy a zsidók üldözése nyíltan megkezdődött volna, titokban segítette a diktátor kampányát a zsidók ellen.
Az Olasz Királyi Akadémia vezetőjeként a Nobel-díjas tudós Mussolini utasítására módszeresen elutasította minden zsidó jelölt akadémiai tagságát.
Az „E” betűt írta azoknak a zsidó tudósoknak a neve mellé, akiket kollégái az akadémia tagjainak javasoltak (az olasz „zsidó” szó („ebreo”) kezdőbetűje az „E”). 1930-tól – három évvel Adolf Hitler németországi hatalomra kerülése és nyolc évvel Mussolini faji törvényeinek nyílt bevezetése előtt – egyetlen zsidót sem engedtek az akadémia tagjai közé.
A történészek megosztottak abban, hogy ez az intézkedés Marconi személyes kezdeményezése volt-e, aki a zsidókat alacsonyabb rendűnek tartotta, vagy inkább egy gyenge akaratú ember cselekedete, aki nem mert szembeszállni a rezsim rendeleteivel.
Az általa vezetett akadémiát, amelyet Mussolini alapított, azért hozták létre, hogy összehangolják a művészeteket és tudományokat, előmozdítva „fajtánk zsenialitását, és támogatva annak terjeszkedését külföldön.” A tagok magas fizetést, ingyenes első osztályú utazást és egyenruhát kaptak tollas kalappal és aranyozott karddal. Cserében az olasz nyelv tisztaságának őrzése mellett részt vettek a parádékon.
Mussolini felháborodottan utasította vissza azokat az állításokat, hogy a zsidók ki lettek volna tiltva az akadémiáról, és azt állította, hogy a kinevezések kizárólag érdem alapján történtek. Valójában a diktátor aktívan igyekezett kizárni a zsidókat a közéletből.
Egyes történészek arra hivatkoznak, amikor megvédik Marconit attól, hogy fasisztának bélyegezzék, hogy segíteni is próbált Heinrich Hertz lányának (aki az elektromágneses hullámok atyja volt, és inspirálta a találmányát), amikor az Angliába menekült a faji üldöztetések miatt.
A találmányoknak nem mindig zökkenőmentes az útja. Az első autót például éppen, hogy megalkották, máris balesetet szenvedtek vele. Ismerd meg a részleteket az alábbi cikkünkből.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
