Callas hangját lemezek tömege, alakját egy film is őrzi, sorsát pedig halála óta többször is felidézték már a vásznon. Ezek sorában a legfrissebb a magyar mozikban év eleje óta vetített Maria, melyben Angelina Jolie kelti életre a dívát. A filmben Callas saját ruháit is viseli a színésznő, aki teljesen átlényegült a szerep kedvéért, még énekleckéket is vett, de azért nem az ő hangját, hanem Callasét halljuk felcsendülni a jelenetekben. A Maria a szoprán életének utolsó hetét követi nyomon – cikkünkből az is kiderül, hogyan élt az operaénekesnő, miközben legendává vált.
Callas 1923 decemberének elején született és a keresztségben a Sophia Cecilia Anna Maria Kalogeropoulos nevet kapta. Hivatalos papírjai szerint születésnapja december másodika, bár ő maga harmadikát, édesanyja pedig negyedikét említett, ha arról kérdezték, mikor született. Görög vezetéknevét először Kalosra, majd a még könnyebb megjegyezhetőség kedvéért Callasra változtatta.
Nem énekléssel, hanem zongoraleckékkel kezdte komolyzene terén vett óráinak sorát: nővérét, Jackie-t tartotta egy ideig a család ígéretesebbnek karizmája és szépsége révén, azonban olyan drámai beleéléssel tudott énekelni a kisebb lány, hogy a külső nem tudta elterelni erről a figyelmet. A Jackie név, valamint mások által előnytelennek tartott külseje ugyanakkor később is kísértették Mariát.
Anyja beíratta a híres athéni konzervatóriumba, ahol Elvire de Hidalgótól vehetett énekórákat – igaz, ehhez hazudniuk kellett életkorával kapcsolatosan.
De Hidalgót ugyanakkor lenyűgözte tanítványa tehetsége, így Maria már tinédzserként felléphetett.
Maria Callast zsarolta saját anyja
Istenadta tehetség birtokában sem volt ugyanakkor boldog és felhőtlen az élete már gyermekként sem. Lyndsy Spence néhány éve írt Díva születik – Maria Callas titkos élete címet viselő biográfiájában korábban nem publikált levelekre támaszkodva állította, hogy a szoprán édesanyja Athén náci megszállásának idején testét bocsátotta áruba, és megpróbálta lányát is erre az útra terelni. Az énekesnő szülei még 1937-ben elváltak, ekkor költözött vissza anyja és nővére Mariával együtt Görögországba.
Később meg is zsarolta őt: azzal fenyegette, hogy különböző sztorikat ad el a sajtónak.
„Tudod, mit csinálnak a szerény körülményekből származó filmsztárok, amikor igazán sikeresek lesznek? Az első keresetükből, már az első hónapban új otthont vásárolnak a szüleiknek és elhalmozzák őket a luxussal! Mit mondasz erre, Maria?” – követelőzött.
Megküzdött a sikerekért
Az első komoly lehetőség valóban gyorsan megtalálta a páratlan tehetségű Callast, ám ez nem azt jelentette, hogy innentől kezdve minden egyszerűen alakult életében. 1941-ben, még mindig tinédzserként debütált az athéni Operában, és még ebben az évben a Toscában is elnyerte a címszerepet. A csodás kezdetben megtorpanást jelentett a második világháború: az énekesnő nem jutott szerepekhez, ezért vissza is kötözött Amerikába, édesapjához, valamint azért, hátha ott könnyebben kap szerepeket. Számítása nem jött be: a valódi sikerekre még éveket kellett várnia, és el is kellett költöznie Olaszországba. az opera valódi otthonába.
1947-ben a Verona Arénában lépett fel a Giocondában, Ponchielli művében. A következő években a világ lába előtt hevert: Verona és Firenze mellett Buenos Airesben, Mexikóvárosban és Londonban is rajongott érte a közönség. 1954-ben aztán Amerikában, Chicagóban is bemutatkozhatott a Norma címszerepében, mely legendás alakításává nemesedett az évek során, később pedig a Pillangókisasszony Cso-cso-szánját is énekelte az amerikai nagyvárosban. 1956-ban szülővárosában., New Yorkban is a világot jelentő deszkákra állhatott, szinte karrierje csúcspontjaként – ám két év múlva szerződést bontottak vele a szerepek körül folytatott vitái miatt.
Callas ekkor nem sejthette, hogy bár nagyon fiatal, karrierje zenitjét elérte.
A hatvanas években rengeteget küszködött hangjával, egészen addig a pontig, hogy vissza is vonult az élő fellépésektől.
Az utolsó nyilvános előadása 1965-ben a Covent Gardenben volt: Toscát énekelte, mi mást – a nézők soraiban volt a II. Erzsébet királynő is. 1969-ben a Medea címszerepében, Pier Paolo Pasolini rendezésében a vásznon is bemutatkozott: ez volt egyetlen, nem énekes szerepe. A film azonban megbukott. Callas inkább a tanítás felé fordult.
Betegsége miatt veszthette el hangját
A színpadtól való elválásának egyetlen oka volt: hangját gyakorlatilag elvesztette. A dolog hátterében összetett okok álltak: egyrészt az a technika, mellyel hangját használta, nagyon megviselte azt, ráadásul Callas fiatal éveiben rengeteg fellépést vállalt, teljesen kifacsarva ezzel szervezetét. Extrém fogyása szintén rosszat tett csillogó énekhangjának: a külső elvárások miatt: három év leforgása alatt 30 kilogrammot adott le azért, hogy vékony nőként jelenhessen meg a színpadon.
A legkomolyabb hatása azonban autoimmun betegségének lehetett hangjára: a dermatomyositis az izmok gyengesége mellett bőrkiütésekkel is jár, és nyelési nehézségeket, a hang megváltozását is okozza. A kórt azonban nem sikerült nála diagnosztizálni, a tünetek kapcsán hipochondernek, őrültnek, túl drámainak nevezték.
A kellemetlen tünetek csillapítására ugyanakkor különböző bódító hatású anyagokat adtak az énekesnőnek, aki így függővé is vált azokról.
Mindezt súlyosbították magánéleti problémái is. Menedzseréből lett férje, Giovanni Battista Meneghini Callas állítása szerint meglopta őt, minden közös tulajdonukat saját nevére íratva. Meneghini után Aristotle Onassis karjaiban talált rá a szerelem, aki azonban nem maradt mellette, hanem Jackie Kennedy férje lett.
Mindezek mellett legendássá vált rivalizálása is Renate Tebaldival: állítólag Callas maga fogalmazott úgy, hogy vetélytársa csak azért hasonlíttatta magát hozzá, hogy ezzel saját karrierjét előre mozdíthassa, Tebaldi pedig egyesek szerint azzal gyanúsította Callast, hogy nincs is szíve. A sokak szerint valódi dívaként viselkedő szoprán állítólag egyszer úgy fogalmazott, kettejük hangja annyira hasonlítható össze, mint a pezsgő és a kóla íze, bár később úgy fogalmazott, ő nem az üdítőt, hanem konyakot említett hasonlatában.
Maria Callas életének 53 éves korában feltehetően szívroham vetett véget: szervezete nem bírta a kizsákmányolást és a rengeteg gyógyszert. A vele készített számos lemezfelvételt bizonyítja, hogy valóban egyszeri és megismételhetetlen alakja volt az opera történelmének, akit nem tudott kora és környezete kellőképpen megbecsülni, így hangját és reményeit vesztve távozott idő előtt.
Az operák világába kalauzol a Magyar Állami Operaház épületét bemutató cikkünk is!
